Hangos és színes kántálás a skanzenben

Rengeteg látogató, hangos kántálás, népviseletben táncoló jelmezes emberek és finomságok… – talán így jellemezhető legjobban a szombaton rendezett fesztivál. Köztudott, hogy bár az ortodox vallásúak a Gergely-naptár szerint élik napjaikat, a jeles egyházi ünnepeket mind a mai napig a régi, Juliánus-naptár szerint is megülik. Január 13. az ónaptár szerint az év utolsó napja, azaz szilveszter, amikor elkerülhetetlen a vigadalom. Hangos zsivaj, még hangosabb kántálás, kolompolás verte fel a várhegy csöndjét.

Aki ezen a napon ellátogatott a Kárpátaljai Megyei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, annak különleges élményben volt része. A megye valamennyi járásából és városából érkeztek együttesek, csoportok, hogy felelevenítsék az ilyenkor szokásos, Jézus születését dicsőítő énekeket, dramatikus játékokat (betlehemezés, pásztorjáték, kántálás, vertep).

A skanzen igazgatójától, Vaszil Kocantól megtudtuk, hogy idén a korábbi hagyományoktól eltérően került megrendezésre a fesztivál, mivel az Ungváron tartott háromnapos nemzetközi rendezvénysorozat egyik része lett:

– A fellépők a nap folyamán a Színház téren felállított színpadon mutatják be produkcióikat, majd felsétálnak hozzánk, ahol a „saját” házukban nem csupán a vidékükre jellegzetes karácsonyi énekeket adnak elő, de ételkülönlegességeikkel is megkínálják a betérő vendégeket. A múzeum területén idén nem állítottunk fel színpadot.

15 vokális együttes, énekkar, csoport mutatta be karácsonyi repertoárját magyar, román, szlovák, ukrán, ruszin nyelven.

Szilágyi Roland és csapata a beregszászi járási Tiszacsomáról érkezett.

– Betlehemet játszunk, nálunk ez hagyomány, minden évben ezt adjuk elő. A faluban is járunk 2-3 csoporttal, és nemcsak betlehemesek, hanem csillagforgatók is. A betlehemet 6-an, általában idősebbek játsszák, a csillagban csak 4-en vannak és ők fiatalok. Szenteste kezdjük, majd fellépünk a szentmisén és utána december 25–26-án járjuk a falut.

Érdekes volt a huszti járási Husztbaranyáról (Boronyavo) érkező együttes műsora is, ők a náluk ma is élő népszokással, a sárkányolással ismertették meg az érdeklődőket. De az aknaszlatinai Simon család zenekarára is sokan voltak kíváncsiak. A klasszikus egyházi énekektől az autentikus nemzeti hagyományokon keresztül a modern szokásokig mindennel találkozhattunk.

Molnár Ildikó, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal művelődési főosztályának helyettes vezetője örömmel mutatta a nemrég felújított épületeket:

– Tavaly sikerült felújítani 5 tájházat: az ilosvai járási Dolha (Dovhe), az ökörmezői Rekettye (Rekita), a rahói járási Kőrösmező (Jaszinya) Keveliv településrészéről származó épületet és a hucul grazsdát, a rahói járási Dombhát (Sztebnij) településről származó házat önerőből, valamint a huszti járási viski tájházat dr. Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének és fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos és Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója támogatásával, Ötvös Sándor, a kormánybiztosság főosztályvezetője közreműködésével.

Az egyetlen magyar házban, a viskiben a Sodró együttes és a beregvidékiek fogadták a megye vezetőit, Halász Lászlóval, a beregszászi járási művelődési és turisztikai osztály vezetőjével az élen. Váradi Enikő és Páva Csaba tüzes viski csárdással kápráztatta el Hennagyij Moszkalt és kíséretét. S persze az elmaradhatatlan jó viski pálinka is népszerű volt.

A skanzen területén népi ezermesterek termékeiből vásárral egybekötött kiállítás is működött, és a szervezők fotózónát is kialakítottak. S bár az igazi télhez hiányzott a hó, fergeteges légkörbe csöppentek a látogatók, akik ezen a napon belépődíj nélkül gazdagodhattak maradandó élménnyel.

Rehó Viktória