Tegyük meg, amit a nemzet kér

Borús nap virradt Técsőre az idei március 15-én, mint ahogyan kellemetlen borús időre virradtak Pesten is 1848. március 15-én. Valami érezhetően volt a levegőben, ami a szemerkélő eső ellenére az utcára hívta az embereket. 170 év elteltével ezen a borús reggelen talán mindannyian úgy mentünk ki az utcára e kicsiny, Kárpátok ölelte vidéken, hogy valami van a levegőben. Az újraéledő tavaszi szellő mellett a gépfegyveres rendőrök fokozott védelme, az elsuhanó ukrán zászlós csapatok, s az elmúlt hónapok eseményei miatt volt valami a levegőben. Valami szokatlanul más az elmúlt negyedévszázad március 15-i megemlékezéseihez képest. Valami, ami mindannyiunkban ott bujkál kimondatlanul.

Ahogy mindig, Técsőn most is a Kossuth-szobornál gyülekezett a tömeg, amely szótlanul várta az ünnepség kezdetét. Csöndesen, békésen, egymás tekintetébe kapaszkodva a fokozott, szinte már feszélyezett védelemmel a Felső-Tisza-vidék magyarsága is méltó módon emlékezett az egykori márciusi ifjakra, akiknek kitartó hite ma is forrás lehet a rabságban, elnyomásban élők számára.

A Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepség, melyen szép számmal voltak jelen a megemlékezők. Köszöntőbeszédében Ambrus Pál nyugalmazott líceumigazgató, az UMDSZ Técsői Járási Szervezetének elnöke úgy fogalmazott: az 1848–49-es szabadságharc történelmünk olyan eseménye, amely mozgósította és összefogta az egész magyar nemzetet. Bátorította a jelenlévőket, hogy felidézve múltunkat, a márciusi ifjak sikere vértezzen fel minket most is merészséggel, józan, megfontolt magatartással. Az egykori líceumigazgató szerint Ukrajna fennállása óta az elmúlt negyedévszázad alatt nem volt még ennyire válságos a helyzet, mint most. Arra buzdított mindenkit, hogy félretéve pártállást, felekezeti hovatartozást, világnézetet, vélt vagy valós sérelmeket, fogjanak össze, mert csak együtt, egy emberként lesz képes a kárpátaljai magyar kisebbség végrehajtani azt, amit szeretne. „Összetartásra, szoros együttműködésre, az egység kiépítésére van szükség. Már a múltban is megmutattuk, ha összefogunk, akkor nagy dolgokra vagyunk képesek. Sohase feledkezzünk meg múltunkról, csak így leszünk erősek és magabiztosak a jelenben” – fogalmazott Ambrus Pál.

„Micsoda ezer év van mögöttünk! – hangsúlyozta Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke ünnepi lelkesítő beszédében. – Hont alapítottunk, keresztényekké lettünk, elszenvedtük a tatárjárást, aztán Mátyás halála után, míg egymással torzsalkodtunk, meg­gyöngültünk annyira, hogy jött a török, és itt is maradt 150 évig. A három részre szakadt ország védte önmagát és Európát. Aztán Rákóczival megpróbáltunk újra független hazát teremteni. De jött Majtény, és látszólag minden elveszett. De csak látszólag. Mert a szabadság, a függetlenség szelleme kikerült a palackból, és hatott, munkált, hogy elérkezzen 1848. március idusa.” Sari József szerint, ami 1848 márciusában történt, az maga volt a csoda. Egy nép máról holnapra nemzetté lett. Azonban ez a csoda sem tartott sokáig, hiszen a cári csapatok segítségével vérbe fojtották a szabadságharcot. De szellemét eltiporni nem tudták, és Deák bölcsességével, értelmes kompromisszumkészségével meglett a megoldás. Jött a kiegyezés, az építkezés, a fejlődés, a boldog békeidők korszaka. Aztán a huszadik századdal egy borús korszak jött ismét a két világégéssel, Trianon máig tartó kibeszélhetetlen fájdalmával. A szovjet birodalom közel ötven évig tartó kísérletezése a közép-európai népeken. „Amíg a Nyugat fejlődött, rajtunk kísérleteztek, de a nagyra törő birodalmak előbb-utóbb széthullnak. Megint kísérleteznek velünk, csak most a kísérletező a Nyugat. A márciusi ifjak lelkesedésére napjainkban is nagyon nagy szükség van, mert komoly feladataink vannak. Itt és az anyaországban egyaránt” – buzdította a jelenlévőket a KMKSZ felső-Tisza-vidéki regionális elnöke.

Erdei Péter beregszászi magyar konzul Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjét tolmácsolta az ünneplő közönségnek. László Károly técsői református lelkész az 1848–49-es szabadságharc 170. évfordulója kapcsán ünnepi beszédében felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy nem bírt az akkori osztrák birodalom a magyar nemzettel, ahhoz, hogy le tudják verni a magyar szabadságharcot, segítségül hívták szinte a fél világot. „Azonban 170 év elteltével újra összefog egész Európa ellenünk. Újra előttünk a nagy küzdelem: április 8., amikor meg kell mutatnunk egész Európának, hogy egy nemzet szabadon akar élni” – fogalmazott a lelkész. Szerinte Kossuth Lajos ma is üzen: tegyük meg azt, amit a nemzet kér tőlünk, mert csak így lehetünk méltó utódai a hősöknek. „Lehet ma is hős az ember, ha tisztán lát, ha tiszta a szíve, és ha a jövőbe néz” – hangoztatta ünnepi beszédében László Károly református lelkész.

A beszédeket követően Fényes Tibor, a Técsői Református Líceum végzős hallgatója elszavalta Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét, majd a jól ismert Kossuth-nóta is felcsendült a helyi magyar iskola és líceum tanulóinak közreműködésével. Ezt követően elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd a Szózat eléneklését követően az ünneplő tömeg átvonult a técsői magyar iskola épületébe, ahol az iskola és a líceum diákjainak közös ünnepi műsorát tekinthették meg az egybegyűltek.

Váradi Enikő