Vasárnapi üzenet: 2018. április 22.

„Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.” (Mk 16, 8)

A húsvétot követő időszakban Tamás apostolról és a kenethozó asszonyokról is megemlékezik görögkatolikus egyházunk. Jézus halála után az apostolok féltek. Nem tudták, mire számíthatnak, mert nem arra számítottak, hogy a Mestert keresztre feszítik és eltemetik.

Amikor a kenethozó asszonyok a sírhoz mentek, ők is féltek attól, mi vár rájuk. Gyenge asszonyok voltak, akiket egy nagy kő választott el Jézus testétől. Mégis odamentek, mert valamivel szolgálni akartak neki még a halála után is. Mit mondott nekik az angyal, akit a sírnál találtak? „Ne féljetek!” Ha egy ember találkozik Jézussal, akkor nem kell félnie. És egyáltalán, kitől is félhetne akkor? Ma már sokféle eszköz áll rendelkezésre a Szentírás szövegének elemzésére. Tudvalevő, hogy a szövegében több mint háromszázszor szerepel az utasítás, hogy ne félj! Jézus azt akarja mondani nekünk, hogy ha vele vagyunk a mindennapi életünkben, nincs mitől tartanunk.

Ezek az asszonyok gyöngék voltak és féltek. Az angyal ezt mondta nekik: „Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Az asszonyok féltek, mit szólnának majd ehhez az apostolok. Mit mondanának arra, hogy ők tudták meg először a feltámadás hírét? Ezért inkább hallgattak. Sokszor mi magunk is úgy állunk egyes dolgokhoz, hogy nem teszem meg, nem mondok semmit, csendben leszek, oldalra állok, majd megteszi helyettem más. Miért? Mert bátortalanok vagyunk. Kedves testvérek! Legyen számunkra a feladat az, hogy ne féljünk a templomon kívül is hirdetni a feltámadás hírét! A templom falai közt könnyű azt énekelni, hogy feltámadt Krisztus, de fontos, hogy ezt odakint is merjük hirdetni. Menjünk, és hirdessük a Szent Evangéliumot a mindennapi életünkben egymásnak és a világnak!

Szabó Viktor
beregszászi görögkatolikus áldozópap