Lezsák Sándor: Pusztinai kismagyar

Pusztinai kismagyar

Arany Jánost olvasott.

Kérdi apja, nagymagyar,

tudod-e, most hol vagyok?

Felel fia, kismagyar,

aki eddig hallgatott.

Angolföldön, képernyőn,

eszed azt a hot-dogot,

gyere haza mielőbb,

akkor leszünk boldogok.

Pusztinai kismagyar

Arany Jánost olvasott.

Kéri apja, nagymagyar,

olvass néhány mondatot!

Hadd lássam a szkájpon át,

hogy halad a magyarod!

Pusztinai kismagyar

Családi kört szótagolt.

Hallja apja, nagymagyar:

várjál még két hónapot!

Megoszlik a vélemény, hogy milyen beszéd lehet nagyobb hatással az emberre: a politikai vagy a szépirodalmi. Nos, Lezsák Sándor országgyűlési elnök esetében nincs értelme a latolgatásnak. Itt olvasható új verse igencsak hatásosan vet föl egy olyan társadalmi problémát, mely Magyarországnak az Európai Unió­hoz való csatlakozása után alakult ki, és amelyet nehezen tud orvosolni a politika még 2018-ban is.  

A külföldi munkavállalásról van szó, és ezáltal a családok szétszakítottságáról. Ezt írja le a Pusztinai kismagyar, de korántsem nyíltan tragizálva a helyzetet. A groteszk költői formában előadott helyzetet apa és fia beszélgetése tölti ki, ami persze „szkáj­pon” történik, és az Arany János-vers, a Családi kör középpontba helyezése szintén tudatos. Hogyan is lehetne kontrasztosabban szembeállítani a Magyarországon olvasni tanuló kisfiú, és az „Angolföldön” nagy pénzért dolgozó, most éppen „hot-dogot” falatozó apa helyzetét, minthogy e szétszakítottságot a kibeszélhetetlenül gazdag és szép nyelven leírt Családi kör fényében, a szeretet közvetlen melegében láttatja a költő! 

Ha nem is tipikus, ámde jól ismert XXI. századi családi „idillt” látunk Lezsák Sándor versében: „este van, este van, ki-ki nyúgalomba…”, és „szkájpon” keresztül nézzük „apát”, hogy eszi a „hot-dogot”…

Penckófer János