74 évvel ezelőtt vitték el a magyar férfiakat

A sztálini önkény áldozataira emlékeztek Beregújfaluban

A vasárnapi istentiszteletet követően a református templom kertjében álló emlékműnél rótták le kegyeletüket Beregújfalu lakói, a malenkij robotnak áldozatul esett elődeik előtt. A ma 2000 lakosú községből 139 embert vittek a megszálló szovjet hatóságok lágerekbe, közülük 45-en soha nem tértek haza.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregújfalui Alapszervezete által szervezett megemlékezésen Barát Tünde, az alapszervezet titkára Sütő Kálmán versével köszöntötte a megemlékezőket, majd Halász Dezső református lelkész idézte fel a népünk nagy tragédiáját hozó 1944-es esztendő tragikus eseményeit. A tiszteletes út elmondta: „A próbatételkor mindig felerősödik a hit. Olyankor sokkal inkább imádkozunk, sokkal szorosabb a kapcsolatunk Istennel… Hisszük, hogy nagyon sok embert a hite tartott meg, a hite hozott haza. Adja az úr, hogy mi is ragaszkodjunk a mi Istenünkhöz, és hűségesen tartsunk ki mellette.”

Tóth Bertalan, a KMKSZ Beregújfalui Alapszervezetének elnöke elmondta: „Az egész II. világháború nem vett el annyi életet községünkből, mint a sztálini fogolytáborok. A kárpátaljai magyarság XX. századi történelmének legmegrázóbb, legfájóbb időszaka a 40–50-es évek. Háború, hadifogság, háromnapi munka, határmódosítás, kollektivizálás, kényszermunka. Mindezek közül is kétségtelen, hogy e kor legtragikusabb kárpátaljai eseménye a magyar férfiak elhurcolása a hírhedt háromnapi munkára” – hangsúlyozta a KMKSZ-alapszervezet elnöke, aki beszédéhez hozzáfűzte, hogy 1944. november 19-én úrvacsoraosztást követően indultak el a férfiak a faluból, arról a helyről, ahol most emlékmű őrzi az ártatlan áldozatok nevét.

Kulcsár Ferenc beregszászi magyar konzul emlékbeszédében elmondta: „Magyarország kormánya a hadiárva-ellátás intézményével igyekszik gyógyítani a régi sebeket, melyet a beregszászi konzulátuson nagyon nagy számban igényelnek, és közülük nagyon sokan kapják is a juttatást folyamatosan. Ez a támogatás nyilván nem teszi meg nem történtté az átélt borzalmakat.” A konzul úr közösségünk mai nehézségeit is említette, az egyre erősödő elvándorlást. Hangsúlyozta, miközben fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt, azon kell gondolkodnunk, hogy mennyi mindent kell még tennünk azért, hogy 10–20–100 év múlva is ugyanitt magyarul emlékezhessenek unokáink.

Sin Sózsef, a Beregszászi Járási Tanács és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke jelenlegi helyzetünket is értékelő beszédében elmondta: „Huszonhét éve vagyunk Ukrajna polgárai, mindig azt vártuk, hogy előbb-utóbb biztos jobb lesz. Igazából nem sokat javult a helyzet, ezt akkor is ki kell mondanunk, ha sokaknak nem tetszik.” Az elnök hangsúlyozta, hogy nem vagyunk szeparatisták, nem vagyunk ennek az országnak az ellenségei. Beregújfaluban is dolgos emberek élnek, akik a jelenleginél kiszámíthatóbb jövőt érdemelnének. Sin József kijelentette, hogy ma nagyon fontos, hogy összefogjon fogyatkozó magyar közösségünk, a KMKSZ-t pedig egy olyan zászlóshajónak nevezte, amely bármely körülmények között is ki fog állni a magyarság védelmében.

A rendezvényen a 13 évvel ezelőtt alakult Bátyúi Együtt Nyugdíjasklub tagjai az alkalomhoz illő dalos, verses műsorukkal idézték fel népünk 74 évvel ezelőtti tragédiáját. A Beregújfalui Általános Iskola tanulói lágerverseket mondtak, majd a jelenlévők a Szózat eléneklése után megkoszorúzták az emlékművet.

Badó Zsolt