Legyünk a világ sója

Templomszentelés Tiszabökényben

Tiszabökényben 1770-ben már biztosan állt egy nádfedeles, szerény kis görögkatolikus fatemplom. Míg a jelenlegi, Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt fatemplom 1770 és 1775 között épült fel, melynek négysoros ikonosztázát a XVIII. század végén készítették el. A szovjet időkben – amikor pravoszláv templommá tették – pléhtetővel fedték be, falait pedig bevakolták, így külseje elvesztette eredeti szépségét. A magyarországi Teleki László Alapítvány azonban a közelmúltban újjávarázsolta a szentegyházat, mely immár eredeti fényében, a rárakott vakolattól megtisztítottan, zsindelytetővel befedve várja a híveket. A megújult templomot ez év december 1-jén szentelték fel.

Az ünnepi istentiszteleten Milan Sasik, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke Lukács evangéliuma alapján tartotta meg szentbeszédét. Felidézte, hogy az 1930-as években elkészítették az új, és kőből emelt tiszabökényi görögkatolikus templom felépítésének a terveit, s valószínűsíthető, hogy ha tető alá került volna a kőtemplom, akkor ma már nem állna a fatemplom. Emlékeztette a szentegyházat zsúfolásig megtöltő híveket, arra miszerint 250 évvel ezelőtt még mintegy 800, fából emelt szent hajlék állt a munkácsi egyházmegye területén, s csak nagyon kevés kőtemplom létezett, mint például a máriapócsi Szent Mihály-templom. Mára viszont megváltozott az arány, s az egyházmegye magyar falvai közül már csak itt, Tiszabökényben maradt fenn a régi fatemplom, melynek restaurálásáért Milan Sasik köszönetet mondott a Teleki László Alapítványnak és mindazoknak, akik részt vettek a munkálatokban. A fatemplom kulturális érték, s mint a püspök kifejtette: ha mi nem őrizzük meg kultúránkat, senki sem teszi meg azt helyettünk. Tehát meg kell óvnunk ezt az építészeti emléket.

A templom elsődleges feladata viszont – mint kifejtette – az, hogy az evangéliumot hirdessék benne, Isten szavát, az örömhírt, hogy Isten országot ad nekünk. Milyen országot? A földi országok változnak a történelem folyamán, de Isten országa örök. Az ember pedig Isten szeretett gyermeke. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ha a templomban hallgatjuk az örömhírt, Isten igéjét, abból erőt meríthetünk életünkhöz.

A fenti gondolatokat követően Milan Sasik arra emlékeztette a híveket, hogy a Föld hétmilliárd lakója közül másfél milliárdan keresztények, az evangélium szerint élő embereknek pedig a világ világosságának, a Föld sójának kell lenniük. Isten ugyanis világosságot, ízt akar adni általuk a világnak, mert szörnyű lenne, ha ezek eltűnnének. Kitért rá, hogy Európában sokan megkérdőjelezik a Biblia szerinti házasságot, elfogadják az azonos neműek házasságát, megtörik a természet rendjét. Ellenpéldaként hozta fel, hogy Tajvanon, ahol alig élnek keresztények, a lakosság döntő része keleti vallások híve, a közelmúltban népszavazást tartottak a kérdésben, hogy ismerjék-e el az azonos neműek házasságát, ám a voksolók 70 százaléka elutasította azt. Ami azt mutatja, hogy pogányokként is tisztában vannak a természet rendjével, ezért az Isten akaratának megfelelő család mellett adták le a voksukat, mert nincsenek megrontva különböző „izmusok” által, mint sok európai keresztény. Szükség van a kereszténység megerősödésére, hiszen az európai kultúra a kereszténységre épült.

Végezetül pedig azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy a tiszabökényi görögkatolikus templomban továbbra is hangozzék Isten szava, s imádkozzunk azért, hogy ez hasson és működjön az életünkben.

A templomszentelési ünnepséget szentáldozás zárta le.

Lajos Mihály