70 éves lett Botlik József történész és Zselicki József költő

Irodalmi Kilátó

2019. február 27., 08:40 , 944. szám

Lassan hagyományossá válnak és egyre népszerűbbek Magyarország Beregszászi Konzulátusának Irodalmi Kilátó néven meghirdetett író-olvasó találkozói, amelyeknek sorában legutóbb (február 21-én) az idén hetven éves Botlik József történészt, Kárpátalja múltjának legtöbbet hivatkozott feltáróját, valamint Zselicki József költőt, a Forrás Irodalmi Stúdió alapító elnökét, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) egyik alapítóját, magyar közösségünk abszurd világának hiteles poétáját, Kárpátalja irodalom- és politikatörténetének legendás alakját köszöntötték.

A beregszászi konzulátus és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) által közösen szervezett rendezvény résztvevőit Beke Mihály András első beosztott konzul köszöntötte, majd Szilágyi Mátyás főkonzul mondta el megnyitóbeszédében, hogy Botlik József professzor úr Kárpátaljával kapcsolatos munkássága tananyagnak számít a magyar Külügyminisztériumban, ezt a minisztérium könyvtárából kikölcsönzött Botlik-könyvek bemutatásával is bizonyította. Elismerően beszélt a főkonzul Zselicki József kárpátaljai magyar költőről, tanárról is, aki első ízben járt a beregszászi konzulátuson.

A találkozót moderáló Dupka György, a MÉKK elnöke személyes történeteken keresztül mutatta be a két vendéget, majd a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet díszoklevelét nyújtotta át Botlik Józsefnek tudományos köztevékenysége elismeréseként.

Dr. Botlik József történész, aki 1949. január 15-én született a Komárom melletti Szőnyben, 1982-ben szerzett egyetemi doktori fokozatot, 1998-ig a Magyar Nemzet újságírójaként dolgozott, majd az egri Eszterházy Károly Egyetemen, később a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) oktatott, jelenleg a PPKE Történelemtudományi Doktori Iskolájának témakiírója, témavezetettjei közül öten szereztek eddig PhD-fokozatot. Mostanáig megjelent 22 könyvéből 11 Kárpátalja XX. századi történetével kapcsolatos, amelyek szakmailag hiteles voltuk mellett olvasóbarát nyelvezetűek is, ezt igazolja, hogy nagyon sokan használják és hivatkoznak rájuk a kutatók közül. Vidékünk iránti érdeklődése talán azzal is magyarázható, hogy felesége, Kótyuk Erzsébet Kárpátalján született.

Ezúttal Botlik József a 2018-ban, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és Kiadó gondozásában megjelent A magyar nemzetpolitika előfutárai című munkáját mutatta be, amelyben részletesen feltárja a hegyvidéki ruszinság gazdasági felemelését célzó „Hegyvidéki gazdasági akció (1897–1919)” történetét, valamint az 1939 júliusa és 1944 októbere közötti „Második hegyvidéki akció” eredményeit. A kötet bemutatja az akciót kezdeményező Darányi Ignác (1849–1927) földművelési miniszter életét és munkásságát, valamint a kárpátaljai végrehajtást felügyelő miniszteri biztos, Egán Ede (1850–1901) munkásságát is, aki a kor egyik legkiválóbb mezőgazdásza, a magyar és a ruszin nép vértanúja volt. A kötetből sokat megtudhatunk az Egán Ede utódjaként tevékenykedő Kazy Józsefről (1856–1923) is, hisz ők hárman voltak a magyar nemzetpolitika egy évszázaddal korábbi előfutárai. A könyv számos, vidékünk történelmének megértését segítő folyamatra is rávilágít, például a XIX. század végén és a XX. század elején zajló elképesztő mértékű, Amerikába tartó kivándorlásra és az azzal egy időben felgyorsuló Galíciából ide irányuló bevándorlásra, amit a szerző korabeli dokumentumok alapján szervezett népességcsereként értékel.

Kása Csaba, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és Kiadó munkatársa bemutatta az általa összegyűjtött és szerkesztett, Botlik József említett művét kiegészítő, Küzdelem a magyar nemzetpolitikáért című válogatott dokumentumgyűjteményét. Elmondta, hogy a hegyvidéki akció annyi vitát kavart, hogy a dokumentumainak nagy része egyszerűen elveszett és megsemmisült. Mégis sikerült a kitartó kutatásaiknak köszönhetően olyan elveszettnek hitt forrásokat felkutatni és közölni a 390 oldalas dokumentumgyűjteményben, mint Halász Gézának a hegyvidéki ruténok helyzetét bemutató, sokak által hivatkozott kis füzetecskéje, amelyből egyetlen példányt találtak, az is töredezett, szöveghiányos volt. A Firczák Gyula görögkatolikus püspök által összeállított memorandumról már 1977-ben is azt állította egy tanulmánykötet, hogy megsemmisült, de nekik sikerült még egy nyomtatott példányt találni belőle, ami alapján bekerülhetett a kötetbe. Szerepel a dokumentumgyűjteményben többek között Egán Ede Darányi­nak készített bizalmas jelentése, Páris Frigyes önigazolásul írt írása, valamint Bihar Jenő hírlapíró füzete, aki oknyomozó riporterként körbejárta Egán halálának a körülményeit, és az öngyilkosságot kizárta, valószínűsítve a gyilkosságot. Az eddig a téma iránt érdeklődők számára nem hozzáférhető dokumentumok mellett szerepel a kötetben egy olyan dokumentum is, amely már belekerült egy korábbi szöveg­gyűjteménybe, de az összeállítója tudatosan megcsonkítva jelentette meg, és éppen a lényeg maradt ki belőle – mondta el Kása Csaba.

Zselicki József költő elmondta: „Az 1960–70-es években a költészetnek nagy kultusza volt, nagyon szerették a verset az emberek. Ez az érdeklődés mostanára sajnos megkopott.” Zselicki József a Kárpátontúli Ifjúság című lap munkatársaként kezdeményezte, hogy a fordított ukrán versek mellett kortárs magyar fiatalok verseit is közöljék. Végül ez megvalósulhatott, Havasi kürt címmel magyar irodalmi oldal kerülhetett az ukránból magyarra lefordított lapba. Ezen keresztül ismerkedett meg a verset író magyar fiatalokkal: S. Benedek Andrással, Balla Gyulával, Punykó Máriával, Györke Lászlóval. Többek között ők, összesen 17-en alapították meg a Forrás Irodalmi Stúdiót 1967. november 17-én, amelynek havi összejövetelein megbeszélték egymás verseit és prózai írásait, illetve érdekes szakmai előadásokat is szerveztek. A fiatal költők szembementek a kor elvárásaival, és verseikben a szavaknak visszaadták igazi jelentésüket. Ez Balla Lászlónak, a Kárpáti Igaz Szó mindenható főszerkesztőjének nem tetszett, és 1971. augusztus 20-án megjelent Elidegenedés című írása, amely után 15 évig nem publikálhattak a Szovjetunióban a Forrás Irodalmi Stúdió egykori tagjai. Az akkori valóságot érzékeltetendő olvasta fel Rokonom, csillag című versét Zselicki József, majd újabb verseket.

1989. február 26-án Zselicki József volt a KMKSZ egyik megszervezője, alapító tagja, ő volt az ungvári középszintű szervezet első elnöke. Nagy reményekkel várták a rendszerváltást és az országváltást. De a költő szerint „Ma rosszabb a helyzet, mint a KMKSZ megalakulásakor volt. Amiket kitűztünk a megalakuláskor, azok a KMKSZ élő céljai ma is. A Szövetség mostani vezetői is hűen szolgálják a kárpátaljai magyarságot, erre bizony most nagy szükségünk van. Mert ilyet, mint amit az oktatási törvény által csinálni akarnak velünk, még Sztálin sem mert csinálni – márpedig Sztálin nagy gazember volt.”

Zselicki József a szovjet időkben fióknak írt verseiből és a jelenlegi viszonyokra reflektáló műveiből is többet felolvasott a nagyszámú hallgatóságnak, többek között a most kiadás előtt álló harmadik verseskötetéből is.

S. Benedek András irodalomtörténész az Együtt című folyóiratban a következőképpen jellemezte Zselicki költészetét: „A költő talán a kor s a szűkebb táj »virággyermeke« lehetett volna. Mese, tündér, virág, hóvirág, vér, lobogás, láz, tavasz, aranyos mező, rétek, illatok, csillagok, fény a kulcsszavai, bár az idillt ellenpontozza fanyar kiszólásaival, jogos büszkeséggel mondja: »Nem vagyok kisebb/ semmi csodánál.« Az álomvesztés kezdettől érezhető szinte minden sorában…”

Az író-olvasó találkozó végén Benza György, a budapesti Kárpátalja Szövetség elnöke bejelentette, hogy 1,5 millió forint értékben vásároltak Botlik József legújabb könyvéből, amelyet szeretnének eljuttatni a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség segítségével a kárpátaljai magyar iskolákba.

Badó Zsolt