Elnökválasztás: Az utolsó roham

2019. március 27., 14:29 , 948. szám

Hajrájához érkezett az ukrajnai elnökválasztási kampány. A jelöltek az utolsó elkeseredett kísérleteket teszik, hogy így vagy úgy, de maguk mögé utasítsák vetélytársaikat, mielőtt a polgárok vasárnap az urnákhoz járulnának. A módszerek és az ár, amit a győzelemért fizetni kell, ilyenkor egyre kevésbé számítanak.

Mindenki azt hallhatja, amit hallani akar

Március 21-én Volodimir Zelenszkij elnökjelölt feleségével, Jelenával együtt interjút adott az ICTV-nek. Az ország egyik legnézettebb tévécsatornája Viktor Pincsuk oligarcha tulajdona, miközben Zelenszkijt egy másik oligarchával, Ihor Kolomojszkijjal hozzák összefüggésbe. Egyesek szerint Pincsuk így akarta demonstrálni, hogy nyitott minden esélyes elnökjelölt, még Zelenszkij felé is. Mások azt vélik kiolvasni a kávézaccból, hogy az oligarchák hajlandók félretenni esetleges ellentéteiket Petro Porosenko hivatalban lévő elnök megbuktatása érdekében. Mindenesetre Zelenszkij kihasználta az alkalmat, hogy újra elmondja, nem kötelezte el magát egyik hatalmasság mellett sem.

A komikus egyébként általában igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Például volt már rá példa, hogy kijelentette, igyekezni fog mielőbb lezárni a háborút, s ennek érdekében kész tárgyalni Moszkvával is, figyelembe venni a Donyec-medence és a Krím kulturális és nyelvi sajátosságait. Máskor viszont kategorikusabban fogalmaz, és kijelenti, hogy a nemzeti érdekek feladása nem lehet egyezkedés tárgya.

Julija Timosenko a lakossági fórumok közötti szünetekben ugyancsak rendszeresen nyilatkozik a médiának. Mondandójának központi eleme az utóbbi időben Petro Porosenko tevékenységének bírálata, s megválasztása esetére gyökeres változásokat ígér az országban. Ugyanakkor folyamatosan reagálnia kell a Porosenko kampánystábja és az elnök által ellenőrzött bűnüldöző szervek vádjaira. Legalábbis kétséges, hogy kivétel nélkül kellően megalapozottak lennének ezek a vádak, mindenesetre a tévénézőnek időnként az a benyomása támadhat, hogy Timosenko egyebet sem tesz, csak mentegetőzik.

Petro Porosenko nem vesztegeti az időt, miközben csapata folyamatosan tűz alatt tartja Timosenkót, ő maga szünet nélkül kampányol, s gyakorlatilag képtelenség eldönteni, mikor szólal meg államfőként, s mikor elnökjelöltként. Még március 20-i találkozója az EU vezetőivel is leginkább kampányeseménynek tűnt. Egyébként az elnök egyre vadabb ígéretekkel bombázza a választókat, amelyeknek mind kevesebb köze van a realitásokhoz. Március 17-én például kijelentette: „Krím vissza fog térni Ukrajnához. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezt a lehető leghamarabb, közvetlenül az elnökválasztást követően elvégezzük.” Az államfő talán már nem is emlékszik rá, de ezt ígérte 2014 tavaszán is, s a választói nyilván azóta is várják, hogy beváltsa ígéretét. Ahogyan mi, kárpátaljai magyarok is egyre csak várjuk, hogy az elnök állja a szavát a kisebbségi jogok betartását illetően…

Az orosz kapcsolat

Az előző hét legnagyobb húzása azonban kétségtelenül Jurij Bojko nevéhez fűződik. Az ellenfelei által „oroszbarátnak” elkönyvelt elnökjelölt ugyanis Viktor Medvedcsukkal, az Ellenzéki Platform – Az Életért (Опозиційна платформа — За життя) elnevezésű párt politikai tanácsának elnökével együtt Moszkvába utazott, ahol találkoztak Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnökkel. A lépés nyilván jelezni volt hivatott, hogy kit támogat Oroszország az elnökválasztáson, s kivel tudna megegyezni az ukrán politikusok közül. Moszkva befolyása az ukrán politikára ugyan távolról sem akkora már, hogy egy ilyen gesztus képes legyen eldönteni a választások kimenetelét, ahhoz azonban mindenképpen elegendő, hogy meggyőzze a kételkedőket, akik nem tudták még eldönteni, hogy Bojkóra szavazzanak-e, vagy a másik „orosz” jelöltre, Olekszandr Vilkulra. Ugyancsak sokat nyomhatott a latban, hogy a felek tárgyaltak az Ukrajnába irányuló orosz gázszállítás felújításáról, a tranzitszerződés meghosszabbításáról, s ezzel összefüggésben Alekszej Miller, a Gazprom feje lehetségesnek tartotta, hogy Ukrajna a jövőben akár 25%-kal olcsóbban jusson hozzá a gázhoz, mint amennyiért jelenleg Európából vásárolja.

A moszkvai látogatás azonban kétélű fegyver, amennyiben okot szolgáltatott Bojko nacionalista ellenfeleinek, hogy ismét leárulózzák. Volodimir Feszenko ismert politológus az Ukrajinszka Pravda portálon vezetett blogjában egyenesen úgy véli, hogy még az ukrán elnöknek is jól jött Bojko útja. Mint rámutat, Bojko a Putyin kegyeltjének tartott Viktor Medvedcsuk magánrepülőgépén utazott Moszkvába, márpedig az ukrán–orosz határ átszeléséhez szükség volt az SZBU engedélyére. Vagyis, vonja le a következtetést Feszenko, aligha kerülhetett volna sor erre a találkozóra Porosenko áldása nélkül.

Mit jósolnak a számok ismerői?

Az elmúlt napokban közzétették a választás előtti utolsó közvéleménykutatási eredményeket. Bár az utóbbi időben megtanulhattuk, hogy fenntartásokkal kezeljük a ránk zúdított adatokat, néhány következtetést azért levonhatunk belőlük. Abban teljes az egyetértés a szociológusok között, hogy a legnagyobb támogatottságú jelölt, Volodimir Zelenszkij, s hacsak nem történik katasztrófa, elsőségét már nem sikerül elvenni tőle a vasárnapi szavazásig. Ami viszont a további sorrendet illeti, némileg ellentmondásos a helyzet, amennyiben a felmérések többsége Julija Timosenkót hozza ki másodiknak az elnökjelöltek versenyében, készült azonban olyan kutatás is, amelyben Petro Porosenko a második, s Julija Timosenko a harmadik. Az viszont még az elnökhöz közelinek tartott közvéleménykutatók adataiból is kitűnik, hogy az utóbbi hetekben-napokban Porosenko támogatottsága stagnál. Feszenko szerint ez a megtorpanás vélhetően annak a következménye, hogy kioltották egymást az ellentétes hatású folyamatok: egyfelől ugyan negatívan hatott az elnök megítélésére a hadiiparban kirobbant korrupciós botrány, másfelől viszont éreztették hatásukat a polgároknak osztogatott szociális juttatások is.

Ugyanakkor sokatmondó, hogy valamelyest csökkent azok aránya, akik bizonyosak Petro Porosenko végső (azaz vélhetően második fordulós) győzelmében. Volodimir Zelenszkij viszont erősödött e tekintetben, ma már majdnem ugyanannyian hisznek az ő sikerében, mint a Porosenkóéban. Ebben a tekintetben egyértelműen Timosenko a harmadik minden felmérésben. Árulkodó, hogy Anatolij Hricenko győzelmében még saját választóinak is csupán körülbelül az egyharmada hisz.

Itt a piros, hol a piros?

Sokan felkapták a fejüket a Facebook minapi döntésére, amellyel betiltotta az olyan politikai reklámot, amelyben nem tüntetik fel a finanszírozás forrását. Egyesek szerint a közösségi oldal döntésének legnagyobb vesztese Petro Porosenko lehet, miután megbénulnak a vele kapcsolatba hozott internetes propagandacsoportok. A strana.ua elemzése viszont rámutat, a Facebook intézkedése csupán félmegoldás, hiszen napjainkban gyorsan és könnyen létrehozhatók olyan fiktív cégek, amelyeken keresztül folytatni lehet a propagandatevékenység finanszírozását, méghozzá anélkül, hogy tartani kellene a leleplezéstől.

A látszólagos nyugalom ellenére vannak, akik szerint akár minden idők legmocskosabb ukrajnai választásának is bizonyulhat a mostani. Arszen Avakov belügyminiszter ugyan folyamatosan beszámol az újabb és újabb szavazatvásárlási kísérletek leleplezéséről, a szakemberekben azonban sokkal nagyobb félelmet keltenek azok a választást befolyásoló technikák, amelyeket nem lepleznek le, illetve amelyekre nem reagálnak a hatóságok. Vegyük például azt a minapi hírt, miszerint ismeretlenek olyan röplapokat terjesztenek Lemberg (Lviv) megyében – s nyilván nem csak ott –, amelyek figyelmeztetnek, hogy a hadkiegészítő parancsnokságok munkatársai a szavazóhelyiségekben szándékoznak behívókat osztogatni a sorköteleseknek. Könnyen előfordulhat, hogy ezeknek a híreknek a hatására a 20 és 27 év közötti fiatalok egy része nem megy el szavazni. Miután a fiatalok döntő hányada Zelenszkijt támogatja, könnyen belátható, hogy sokan vannak, akiknek kedvez ez a helyzet. A hadkiegészítő parancsnokság munkatársai ugyan határozottan cáfolták a hírt, ám az elmúlt évek eseményein okulva a fiatalság érthető módon gyanakodni fog.

A kenyér mellé cirkusz is jár a választóknak

Oleh Ljasko a maga sajátságos módján kampányolt az elmúlt napokban, amennyiben sikerült két ízben is országos botrányt okoznia. Az UNIAN hírügynökség tudósítása szerint előbb március 20-án berontott hívei élén a miniszteri kabinet ülésére, ahol számon kérte Volodimir Hrojsz­man miniszterelnöktől, miért írtak alá újabb szerződést Andrij Kobolevvel, a Naftohaz Ukrajini állami energetikai vállalat vezérigazgatójával, akit rendszeresen bíráltak a cégnél fizetett, ukrán viszonylatban hatalmas sikerdíjakért. Másnap a parlamentben a kormányhoz intézett kérdések órája alatt vonta kérdőre a miniszteri kabinetet a radikálisok elnökjelöltje a dolgozók bérének késése miatt. Ezzel az ürüggyel még egy kisebb dulakodást is sikerült kiprovokálnia, megerősítve szavazóit abban, hogy ő az a politikus, aki kiáll a kisemberek érdekei mellett.

Az elmúlt hetet színező legnagyobb botrányok egyikévé nőtte ki magát, hogy Jurij Lucenko főügyész a Hill amerikai televíziónak adott interjújában egyebek mellett azzal vádolta meg Marie Yovanovitchot, az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetét, hogy az már első találkozásukkor átadott neki egy listát olyan „érinthetetlen személyekről”, akik ellen tilos Ukrajnában vizsgálatot indítani. A kijevi amerikai nagykövetség ugyan közleményben cáfolta Lucenko állítását, az eset azonban megmozgatta az emberek fantáziáját. Egy részük arra lett volna kíváncsi, hogy ki szerepelt azon a bizonyos listán, az összeesküvés-elméletek kedvelőit viszont inkább az érdekelte, mi oka lehetett az elnök emberének számító Lucenkónak arra, hogy éppen most rúgjon egy hatalmasat az Ukrajna legbefolyásosabb támogatójának számító Egyesült Államok kijevi diplomatájába. Az egyik népszerű elképzelés szerint, amelyet a strana.ua ismertet, a cél az volt, hogy okot szolgáltassanak Trumpnak a demokrata Yovanovitch eltávolítására posztjáról. Az ukrán kormányzatot következetesen bíráló amerikai nagykövet persze elsősorban Porosenko szemét szúrhatja, így esetleges visszahívása a hivatalban lévő ukrán elnök malmára hajtaná a vizet, mutat rá a portál. Hogy van-e, lesz-e következménye ennek az ügynek, azt már március 31-én megtudhatjuk, hiszen ha Yovanovitch még mindig Kijevben tartózkodik ezen a napon, az azt fogja jelenteni, hogy Washingtonban átlátnak a szitán. Amint bizonyára azt sem feledték az elnök környezetében, hogy az előző amerikai elnökválasztási kampány idején a jelenlegi ukrán kormányzat több politikusa is lelkesen bekapcsolódott a Trumpot ellehetetleníteni igyekvő demokrata kampányba.

Mindenesetre az óvatos Porosenko később védelmébe vette az amerikai nagykövetet.

„Szeretném aláhúzni, hogy Ukrajna nagyra értékeli az egyértelmű kétpárti támogatás elvén alapuló stratégiai partnerséget az Egyesült Államokkal. Kapcsolataink Washingtonnal még soha a történelmünk során nem voltak ennyire hatékonyak és érdemiek” – tette hozzá egy minapi rendezvényen az ukrán elnök az Ukrajinszka Pravda és az MTI szerint.

Meglehet, nem is volt más célja az egész komédiának, mint hogy alkalmat szolgáltasson Porosenkónak Amerika iránti lojalitása kifejezésére.

(zzz)