Ballagás és tanévzáró a Nagydobronyi Középiskolában

Kárpátalja legnagyobb magyarlakta községében május 24-én, pénteken reggel ünneplőbe öltözve, virággal a kezükben sokan tartottak a helyi középiskola felé, mondhatni minden út oda vezetett, ahol ballagási ünnepséget és tanévzárót tartottak.

A két végzős osztály az utolsó csengőszót követően a Ballag már a vén diák kezdetű dalt énekelve kivonult az udvarra, majd még néhány megható dalt hallhattunk előadásukban. Felcsendült az ukrán és a magyar nemzeti himnusz, majd a vendégek – Brenzovics László parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Beke Mihály András, Magyarország Beregszászi Konzulátusának első beosztott konzulja, Berkecz Mária ungvári konzul, Bátori József megyei képviselő, Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyház nyugalmazott püspöke és mások – bemutatása után Kántor József iskolaigazgató szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte, hogy az elmúlt tanévben újdonság volt az Új ukrán iskola program beindítása, ami pozitív, mert még soha nem érkezett állami pénzen ilyen modern felszerelés az első osztályba, az eredményt pedig majd a jövő megmutatja. Az érettségizők számára emlékezetes marad a tavaszi BombeZNO ukrán tábor. Viszont mindenki negatívumként éli meg az oktatási és a nyelvtörvényt, amely korlátozza az anyanyelv használatát.

– Most egy olyan ünnepségre gyűltünk össze, amely minden évben megismétlődik, de mégis mindig izgalommal tölt el mindenkit, hisz ez az esemény a felnőtté válás jelképe. Két érzés, két vágy hatja át ilyenkor a ballagók szívét: az egyik vissza kíván lépni a régi, megszokott életbe, a másik kíváncsisággal tekint a jövőbe – fogalmazott az igazgató, és 2008-tól kezdve felidézte a tanulók iskolai életének kiemelkedő történéseit. Ady Endre szavait idézve egy szigorú elvárással búcsúzott a végzősöktől: „Én nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal kívánom mindenkitől, hogy mindig ember legyen.” Végezetül köszönetet mondott az iskola anyaországi támogatásból végzett felújításban részt vevőknek, valamint a tantestületnek, a technikai dolgozóknak, a szülőknek és a gyerekeknek.

Ezt követően az intézmény tanulói okleveleket vettek át a tanév során a különböző járási, megyei és nemzetközi tantárgyi vetélkedőkön elért helyezésért.

Dr. Brenzovics László is azt hangsúlyozta, hogy életünk egyik fordulópontja a ballagás, amit ő – mint mondotta – több szerepben is átélt: 1981-ben hosszú hajú ballagóként a mezőkaszonyi iskolában, később tanárként, amikor évekig oktatott a Zápszonyi Általános Iskolában, majd szülőként is, hiszen a gyermekei is befejezték az iskolát.

– Ez felemelő érzés, mert valami változni fog, ugyanakkor félelem is, mert életünk jelentős részét, gyermekkorunkat töltöttük az iskolában, és várakozás is, hiszen kíváncsiak vagyunk, mi fog történni, milyen lesz az új, felnőtt élet – fogalmazott az elnök, és megjegyezte: az utóbbi években több a bizonytalanság, ugyanakkor több a szabadság is, hogy olyan életutat válasszanak, amely a diákok számára kedves, és jó a közösségnek is. – Az utóbbi időben történtek dolgok, amelyek korlátozni akarják ezt a szabadságot, de meggyőződésem, hogy minden polgárnak alapvető joga megválasztani a tanulás nyelvét. És mi, kárpátaljai magyarok mindenféle fenyegetés ellenére a végsőkig fogunk küzdeni iskoláink, nyelvünk megtartásáért – zárta gondolatait Brenzovics László, és örömmel konstatálta, hogy Nagydobrony lassan a kárpátaljai magyar közoktatás központjává válik, hiszen a középiskola és a református gimnázium mellett ősszel megkezdi működését a szakképző központ is.

Az ünneplőkhöz fordulva Berkecz Mária konzul arra buzdította őket, hogy vigyék magukkal soha el nem fogyó tartalékként azt a tudást, emberséget, szeretetet, amelyet tanáraiktól, szüleiktől kaptak.

– Itt magyarul tanulhattak, és azt kívánom, tartsák meg magyar identitásukat, legyenek hasznos, sikeres tagjai szűkebb közösségüknek és a teljes magyarságnak. A siker az, amit a közösségünk elismer, így válunk mi is hasznos tagjaivá, és bárhová viszi az élet önöket, ennek a közösségnek mindig tagjai maradnak, itt mindig számítani fog az, amit elérnek az élet bármely területén.

A végzősök osztályfőnökei nevében Gábor Valéria búcsúzott a ballagóktól. Mint mondotta, egy néhány perces beszéd nem elegendő ahhoz, hogy kifejezze érzéseit, gondolatait.

– De ennek a röpke pillanatnak az az esszenciája, hogy mi, tanárok részesei és elősegítői lehettünk annak, hogyan váltatok pici kövekből gyönyörű, csiszolatlan gyémántokká – mondta, és megerősítette tanítványait abban, hogy ha majd néha tanácsra várnak, akkor jusson eszükbe régi iskolájuk, mert ide mindig visszajöhetnek tanácsért, vigaszért.

A szárnyat bontó diáksereg Szűcs Erika tolmácsolásában búcsúzott pedagógusaitól és az iskola dolgozóitól, szüleiktől, diáktársaiktól. A tanulótársak nevében a tizedik osztályos Bara Bianka osztotta meg gondolatait. Ezután a ballagók átadták az iskola stafétabotját a tizedikeseknek, akik gyönyörű hímzett tarisznyát ajándékoztak a végzősöknek.

Holozsi András tiszteletes az Ószövetségből Mózes V. könyve 9. részének az 1. és 3. versét olvasta fel, és a Jordánon való átkeléshez hasonlította az iskola befejezését.

– Amikor valami új kezdődik el, ott lesz veletek valaki, aki mindenkinél nagyobb és hatalmasabb. Kívánom, hogy naponta éljétek meg Isten jelenlétét. A tudás mellé tegyétek oda a hitet, mert ha az hiányzik, akkor nem fogjátok tudni jól használni. De ha lesz hit, akkor tudtok majd hasznos emberekké válni, akik építik a közösséget.

A továbbiakban a ballagók egy nagy körbe állva színes köd-füst gyertyákkal sejtelmes hangulatot teremtve léggömböket eresztettek a magasba. Az ünnepség zárórészeként a jelen lévő rokonok, barátok virágokkal gratuláltak a nagybetűs Élet küszöbén álló végzősöknek.

Rehó Viktória