„Egyelőre bírom, és szeretem is ezt a munkát”

Beszélgetés Barta Józseffel

Lassan véget ér a 2019-es év és jövőre önkormányzati választások elé néz az ország. A KMKSZ alelnökét, Barta Józsefet, aki egyben a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese, a megyei tanácsi magyar frakció eredményeiről, az előttük lévő kihívásokról és terveikről kérdeztük.

– Idén ünnepelte a KMKSZ megalakulásának 30. évfordulóját. Fodó Sándornak, az alapító elnöknek az induláskor az volt az álma, hogy ez a szervezet egykor regionális politikai erővé váljon. Ez az álom megvalósult. A 2015-ös önkormányzati választásokon, összefogva az UMDSZ-szel, történelmi sikert értünk el. A KMKSZ-listára leadott szavazatoknak köszönhetően nyolc képviselőt tudtunk bejuttatni a megyei tanácsba. Bár a nyolc képviselő látszólag kevés, hisz 64 tagú a tanács, de a csillagok szerencsés állása miatt úgy alakult, hogy ez a nyolc magyar képviselő a mérleg nyelve lett. Az ukrán képviselők megosztottsága miatt mi voltunk azok, akik valójában eldöntöttük, hogy melyik oldalon jöjjön létre a többség. Megalakult egy koalíció, amely csak velünk együtt volt életképes. Elmondhatom, hogy az elmúlt időszakban a Kárpátaljai Megyei Tanácsban nem született olyan döntés, ami nekünk kedvezőtlen, viszont amit mi akartunk, az minden megszületett. A korábbi adminisztrációba tudtunk embereket delegálni, akik a magyarok számára fontos ügyeket is felvállalták. Pénzforrásokat tudtunk olyan magyar vidékeken létrejövő projektek megvalósítására irányozni, ahol nagy szükség volt rá. Ezek közül kiemelném az útépítéseket. Észre lehet venni, hogy mennyi sok helyen épül új út, és mennyi javítódik. Ez nem jelenti azt, hogy ez a kérdés már meg van oldva. Sokkal több a probléma még, mint az elért eredmény, ugyanakkor megjegyezném, hogy az elmúlt három évben több út lett felújítva Kárpátalján, mint az azt megelőző 25 évben. Ezt a munkát szeretnénk a jövő évben is folytatni, de csak olyan ütemben haladhatunk, amilyet a költségvetés számunkra megenged. Meg tudtunk akadályozni több olyan ipari beruházást is, amelyek károsak lennének az ott élő lakosság számára, ilyen például a nagymuzsalyi aranybánya ügye, és komoly lépéseket tettünk az aknaszlatinai ökológiai és technogén katasztrófa felszámolásáért.

– Például a Kárpátaljai Megyei Tanács nyilatkozatban tiltakozott az új oktatási törvény ellen…

– Valóban, amikor a kijevi parlament elfogadta első olvasatban az oktatási törvény tervezetét, a megyei tanács az ellene tiltakozó beadványt nagy többséggel megszavazta. Még a koalíción kívüli képviselők közül is sokan támogatták. Az egész országban csak Kárpátalján fogadtunk el ilyen beadványt.

– Mondhatja joggal bárki, hogy ennek ellenére mégis az első olvasatban elfogadottnál egy sokkal rosszabb törvényt szavazott meg a Legfelső Tanács.

– Ez igaz, de én mégis fontosnak tartom a megyei tanács beadványait. Ugyanis amikor a második változat, a számunkra nagyon rossz oktatási törvény el lett fogadva második olvasatban, újabb, az elnöknek címzett beadványt szavaztunk meg a megyei tanácsban, amelyben arra kértük Porosenkót, hogy vétózza meg és küldje vissza a Legfelső Tanácsnak átdolgozásra, illetve véleményeztesse a Velencei Bizottsággal. Ezt a beadványt is megszavazta a megyei képviselők többsége, bár ezzel kapcsolatban sokakra nagy nyomást gyakoroltak Kijevből. Például, véletlenül ott voltam a kormányzó dolgozószobájában, amikor felhívták Kijevből és megfenyegették, hogy ha az elnöknek címzett beadvány el lesz fogadva a tanácsban, akkor másnaptól már nem lesz kormányzó. Moszkal viszont azt válaszolta: „Ahogy a megyei tanács dönt, úgy lesz.” Végül úgy is lett, és a kormányzó is maradt.

Ennek ellenére az elnök aláírta a törvényt, az újabb beadványunk viszont annyiban meg lett hallgatva, hogy elküldte a Velencei Bizottságnak, amely megtette az ajánlásait. Viszont most joggal várjuk el a törvénynek az ajánlásokban megfogalmazottak szerinti módosítását, ugyanis akkor megígérte az elnök és az Oktatási, valamint a Külügyminisztérium is, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait implementálni fogják majd a törvényalkotásba. Igaz, ez még nem történt meg. Viszont nehéz lenne ma nemzetközi fórumok előtt arra hivatkozni, hogy a törvénnyel Ukrajnában mindenki egyetért, hisz a Kárpátalja teljes lakosságát képviselő megyei tanács nagy többséggel, több alakalommal is elítélte azt.

– Az ukrán kormány szerint a Velencei Bizottság hét ajánlásából már hatot teljesítettek is. Mi ebből az igazság?

– Mi nem tudjuk, hogy melyik az a hat. De hogy melyik a hetedik, azt sejtjük. Az, hogy a magán fenntartású oktatási intézmények kerüljenek ki a törvény hetedik cikkelyének hatálya alól. Számunkra nagyon fontos lenne ez, hisz a Rákóczi-főiskola és az egyházi líceumaink magánfenntartásúak, ahol jó lenne, ha a fenntartó határozhatná meg az oktatás nyelvét. Amennyiben 2023-ban megszüntetik a magyar nyelvű oktatást a felső osztályokban, ez adhatna lehetőséget azoknak az időknek a túlélésére.

– Eddig nem tapasztalt támadásoknak van kitéve a KMKSZ és személy szerint Ön is, mindez mivel magyarázható?

– Gondolni sem mertünk volna korábban arra, ami 2018 februárjában bekövetkezett, előbb megpróbálták felgyújtani, majd felrobbantották a KMKSZ ungvári székházát. December 17-én megszűnt a Mirotvorec-lista, ami eddig sem működhetett volna. Vegzálták a magyar képviselőket a határon, illetve szeparatizmus miatt indult vizsgálat az Egán Ede-alapítvány ellen.

A magyarellenes akciók miatt ugyancsak beadványban tiltakozott a megyei tanács, amit 56 képviselő megszavazott a jelenlévő 59-ből. Elmondhatjuk, hogy Kárpátalja lakosságának a többsége szolidáris velünk ebben a kérdésben, nem jó szemmel nézik, amit ellenünk tesznek. Ezekkel az akciókkal és a kárpátaljai magyarság ellen folytatott sajtókampánnyal is nyilvánvalóan bizonyos erőknek az a céljuk, hogy destabilizálják a helyzetet vidékünkön, etnikai alapon akarnak konfliktust kiprovokálni, amit mi sem, és az itt élő ukrán többség sem akar, hisz ez ellentétes lenne az érdekeinkkel. Szeretnénk tudni, hogy kinek áll érdekében Kárpátalja destabilizálása.

A kárpátaljai magyarság az országos átlagot jócskán meghaladó mértékben, 90%-ban támogatta Zelenszkij elnököt az elnökválasztáskor. Ezzel is azt jelezte, hogy változást vár. Azt várja, hogy Kijev politikája megváltozzon velünk kapcsolatban.

– Most úgy tűnik, hogy ebben csak Magyarország bátor kiállása nyújthat nekünk némi reményt…

– Szerencsénk, hogy ilyen kormánya van Magyarországnak, amely még azt is felvállalja, hogy blokkolja Ukrajna NATO-hoz és az EU-hoz történő közeledését, amíg nem kapjuk vissza az eddig megvolt, minket megillető jogokat. Ez a politikai nyomásgyakorlás nagyon kellemetlen Kijev számára. A megoldás az lenne, ha a két ország vezetői tárgyalóasztalhoz ülnének végre és megtalálnák azt a kompromisszumos megoldást, ami a számunkra és az ukrán kormányzat számára is elfogadható. Ez lenne a demokratikus, európai megoldás. A mostani helyzet ugyanis senkinek sem jó.

Egyelőre itt, Ukrajnában két lehetőséget javasolnak a számunkra: az egyik, hogy menjünk innen, a szülőföldünkről Magyarországra. A másik, hogy asszimilálódjunk, legyünk mi is ukránok. Mi viszont itt akarunk élni, ahol őseink is éltek, de magyarok szeretnénk maradni. A hatalom képviselői pedig vissza akarnak bennünket tántorítani a jogainkért folytatott kiállástól. Azt mondják, hogy törődjetek bele, hogy ez már így van. Ez elkerülhetetlen, és ne is emeljétek fel a hangotokat, mert ha igen, akkor kellemetlenségeket okozunk nektek. Szerintem ez ilyen erőszakosan nekik sem fog menni – ebben a helyzetben nem maradt más, mint a párbeszéd.

– Milyen lehetőségeket lát Kárpátalja fejlesztésére, mely gazdasági ágazatok hozhatják el a lakosság által elvárt jólétet?

– Nem csak mi, de a kárpátaljai politikusok többsége számára is egyértelmű, hogy itt igazi fejlődést a turisztikai ágazat fejlesztésével lehet csak elérni. Ezért nem támogatunk semmilyen nagy környezetkárosítással járó bányászati tevékenységet vagy nehézipari beruházásokat. Ez egy különlegesen szép természeti táj, illetve az itt élő nemzetiségek gazdag kulturális és gasztronómiai hagyományaival, a szőlőkultúránkkal, a termálvizeinkkel és sok más páratlan vonzerővel lehet idecsalogatni a turistákat. A Krím elvesztése nagy fájdalom Ukrajnának, de nagy lehetőség Kárpátalja számára. Az országban már a mi megyénk a turisták által leglátogatottabb vidék. Az elmúlt évben 2,5 millió turista fordult meg nálunk, ezt rövid időn belül a duplájára lehetne növelni. Ugyanakkor az is igaz, hogy míg négyszeresére nőtt a belföldi turisták száma, a külföldről hozzánk látogatóké a felére csökkent.

– A határátkelőkön történő hosszas várakozás az, ami elriasztja innen az európai turisták többségét. Miért nem nyílnak újabb átkelőhelyek?

– A politikai szándék hiányzik ukrán részről újabb átkelőhelyek megnyitásához, illetve a meglévők bővítéséhez. Szerintem ez egész Ukrajna érdeke lenne, a lakosságé és az üzleti életé egyaránt. Mondhatom, hogy Kárpátalja vezetése és Magyarország is mindent megtett annak érdekében, hogy javuljon a jelenlegi helyzet, de hiába. Például Nagypaládon ukrán állami költségvetésből megépült a határig a jó minőségű út. Magyar Levente külügyminiszter-helyettes Beregszászban felajánlotta azt is, hogy a magyar fél kiépíti ukrán oldalon is a határinfrastruktúrát, de a két ország közötti fagyos politikai viszony miatt két év óta ez befagyasztott projektként áll. Az asztélyi határátkelő bővítése is megrekedt, míg a túloldalon megtörtént a fejlesztés EU-s pénzekből, addig itt ugyanazok az EU-s pénzek eltűntek. A megyei tanács kezdeményezésére bűnvádi eljárás indult ismeretlen tettesek ellen, hogy kiderítsék, kik tüntették el a határátkelőhelyre szánt pénzt. Azóta semmit nem hallottunk erről az eljárásról, nem informálnak minket.

Most komolyan feltorlódtak a kamionok a csapi határátkelőnél, ha Asztélynál is beindult volna már a teherforgalom, biztosan kisebb lenne ez a nyomás Csapnál. Viszont ahhoz meg kellene építeni a Beregszászt elkerülő autóutat is. A két ország miniszterelnökének budapesti találkozója során még 2016 októberében együttműködési keretszerződést kötöttek, amelyben Magyarország vállalta, hogy 50 millió eurós hosszú lejáratú hitelt nyújt Ukrajnának kedvező feltételekkel az említett elkerülő út megépítésére. Ez a projekt három éve be van fagyasztva, a pénz ott fekszik a számlán és nem történik semmi. Pedig ez leginkább Ukrajna számára lenne fontos. Ráadásul a szakemberek szerint nagyon rossz állapotban van a Csap és Záhony közötti közúti Tisza-híd, attól tartunk, hogy teljesen megbénulhat a két ország közötti közúti teherforgalom. Magyarország részéről van szándék egy új híd felépítésére, de hiába ostromoljuk beadványainkkal ez ügyben is Kijevet. Csak ebben az évben 28 beadványunk volt Kijev felé különböző kérdésekben.

– A 2020-as önkormányzati választásokig az egész országban végre kell hajtani a közigazgatási reformot. Ugyanakkor nagyon le vagyunk maradva ezen a téren Ukrajna más régióihoz képest. Hol tart ez a folyamat Kárpátalján, és lehet-e ebből nekünk előnyünk?

– 2019 augusztusában még csak hat kistérség volt a megyében, ami megyénk 5,7%-át tette ki, miközben a közigazgatási reform az ország 60%-ában már végbement. Tehát több mint tízszeres volt a lemaradásunk. Az új kormányzó – az előzővel ellentétben – támogatja a közigazgatási reformot, tehát itt is beindultak az események. A megyei közigazgatás szeptemberben Kijevnek benyújtott perspektivikus terve 54 közigazgatási kistérséget tartalmazott, ami számunkra nagyjából elfogadható volt. A mi szempontunk az volt, hogy a többségében magyarok lakta települések olyan kistérségekbe egyesüljenek, amelyekben a magyar nemzetiségű lakosok továbbra is többségben maradnak. Illetve azt szeretnénk, hogy önkéntesen jöjjenek létre és kellően nagyok legyenek ahhoz a mi kistérségeink, hogy minden tekintetben önellátóak lehessenek. Mivel várhatóan lesz egy nagy Ungvár, Munkács és Huszt központú kistérség is, mi szerettük volna, hogy legyen Beregszász központtal is egy nagy közigazgatási egység. Később felmerültek az érintettek részéről újabb javaslatok ukrán és magyar vidékeken egyaránt, például Szürte és Kaszony központtal is alakulna két kistérség. Mi nem értettünk ezzel egyet politikailag, de felvállaltuk, ha az emberek ezt akarják, akkor támogatjuk. Éles harc alakult ki az újabb helyi kezdeményezések védelmében a megyei tanácsban, és úgy módosult a terv, hogy a korábbi 54 helyett 60 kistérség került kijelölésre. Sajnos, Kijev a hatvanból nyolc kistérséget, közöttük a szürteit sem hagyta jóvá, amiért mi is lobbiztunk. Viszont ragaszkodunk az elutasított nyolchoz is, azt szeretnénk, hogy úgy legyen, ahogy a tanács megszavazta. Közben azóta is jelentkeztek újabb települések, akik később döntöttek úgy, hogy szeretnének kistérségi központok lenni, mint például Nagybégány, Nagybereg és mások. Nekünk az álláspontunk továbbra is ugyanaz, ha van alulról jövő kezdeményezés támogatjuk. Nem tudjuk, hogy helyes-e, vagy nem helyes, majd úgyis az idő fogja megmutatni. Sajnos, ma már a megyei tanács sem módosíthatja a perspektivikus tervet, elvették ezt a jogunkat, viszont az új közigazgatási rendszernek a jövő év első felében létre kell jönnie. A kérdésére válaszolva, szerintem összességében ez az egész nekünk nem lesz jó, de ebben a helyzetben ki kell hoznunk belőle a legjobbat.

– Lesz Beregszász központú járás?

– Mi ragaszkodunk ehhez. A december 20-i tanácsülésre be is van terjesztve egy beadványunk, amelyben érvekkel alátámasztva arra kérjük Kijevet, hogy ne négy, hanem öt járást hozzanak létre a megyében és legyen egy Beregszász központú is. Ez a város minden adottsággal rendelkezik, ami egy járási központtól elvárható. Miért ne legyen továbbra is járási központ? Egyébként is aránytalanul nagy népességű lenne a mostani tervek szerint a Munkácsi járás a többihez képest. Igaz, még máig sem tudjuk pontosan, hogy mi lesz a járások feladata és jogköre.

– Alelnök úr munkabírása legendás, minden nap 12 órát dolgozik, hétvégén is mindig elérhető. Most vasárnap délután van, és ezúttal is a hivatali dolgozószobájában beszélgetünk...

– Egyelőre bírom, és szeretem is ezt a munkát. Képviselnem kell azoknak az embereknek az érdekeit, akik ebbe a székbe juttattak szavazataikkal. Nem élünk könnyű időket, higgyék el nekem, minden egyes kárpátaljai magyar számára előnyös az, ha erős magyar érdekképviselet van a különböző szintű tanácsokban. Ez annak ellenére is igaz, hogy sok, számunkra fontos ügy alakulására nincs döntő befolyásunk ebben a túlközpontosított országban. Azt már tudjuk, hogy Kárpátalja megye és megyei tanács is lesz a jövőben, hogy pontosan milyen jogköre lesz a közigazgatási reform után, azt még nem tudjuk. Ennek ellenére nagyon fontos feladatunk, hogy megmaradjon a magyar szervezetek egysége, a KMKSZ–UMDSZ összefogás. Már most arra kérek minden kárpátaljai magyart – aki jogosult rá –, jövő ősszel is menjen el szavazni. Azok is jöjjenek haza, akik külföldön dolgoznak, nem miattam, nem a KMKSZ miatt, mindannyiunkért, ha itt, Kárpátalján továbbra is magyar közösségben akarunk élni.

Badó Zsolt