Ágh István: Hollóvá lett rokonság
Külön csapat áll ünneplőben,
a legnagyobb dologidőben
a temetőnél, az akácfa
útszélre vetett árnyékában,
eseményre érkeztek, nyilván,
valamiképpen mégis furcsán
tétovák, mint a menekültek,
nem tudni, honnan, s mivel jöttek,
nincs mit kezdjenek a kezükkel,
feszengnek bő öltözetükben,
fehér ingükből is kifogytak,
annyit állt az almáriumban,
bábuknak tetszenek így együtt,
nagy a csend, mint a madarak közt,
mígnem valami titkos jelre
kinyújtott nyakkal fölfigyelnek,
kiderül, a gyásznépet látva
mindenki hasonlít egymásra,
azok is rokonok lehetnek.
akik az út széléről lesnek,
mikor odaér a koporsó,
boszorkányszél tör föl a porból,
a portölcsérből hollók szállnak,
s emberi nyomot hagyva hátra,
megannyi szárnyas rokon lélek,
mint egy fogadó díszkíséret,
a kegyelet útján vezetnek
a másnak ásott sírveremhez.
Ágh István legújabb versei közül való a Hollóvá lett rokonság. A Forrás folyóirat 2020. februári számában olvasható költemény azt a jól ismert látványt idézi elénk, mikor „a temetőnél”, „a legnagyobb dologidőben”, „az akácfa útszélre vetett árnyékában” álldogál egy kis „csapat”.
Nem kell semmit külön megmagyaráznia szerzőnknek: mindnyájan tudjuk, mi történt, és mi fog történni egy kevés idő múlva. Ugyanis a „bábuknak” tetsző várakozók – akik tétovák, nem tudnak mit kezdeni a kezükkel, feszengenek – egyszer csak megmozdulnak, „kinyújtott nyakkal fölfigyelnek” a feléjük tartó koporsóra, és innentől a pontosan leírt látvány látomássá válik.
Már az is feltűnő volt, mikor a várakozók közti csendet a madarakéhoz hasonlította a költő, nem különbül az, hogy a gyásznép és a várakozók hasonlítanak egymásra – „rokonok lehetnek” mind –, ám a vers utolsó két strófája ezeken is túltesz. Mikor a koporsó tudniillik odaér a várakozókhoz, „boszorkányszél” tör elő, „portölcsér” keletkezik, ebből pedig hollók szállnak föl. Olyan érzés, mintha egy élet és halál közti átjárást idézne meg ez a látomás, és mintha mi magunk is „megannyi szárnyas rokon lelkek” lennénk, hiszen közülünk szakadt ki megint valaki...
Penckófer János