Húsvéti üzenetek

2020. április 12., 08:32 , 1001. szám

A sötétségből a világosságba

Egész liturgikus életünk csúcsa, legszebb ünnepe a Jézus halálára és feltámadására való emlékezés. Húsvét hitünk legnagyobb titka, amit úrfelmutatás után így vallunk: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”

Csak az jut ki a sötét alagútból, aki, látva a pici kis világosságot, elindul feléje. Az, akinek mustármagnyi hite van, az már megmenekül e siralom völgyéből az örök boldogság országába. Az, aki hittel tekint fel a fára felszögezett Jézusra, az megszabadul és meggyógyul a kígyónak, e világ fejedelme halálosan mérgező hazugságainak fertőzésétől.

Sartre-nak, a XX. század nagy materialista filozófusának félelmetes, lidérces látomása volt, hogy az emberiség egy végtelen sötétség felé tart, a nihilbe, a semmibe, de nem nyugodott bele ebbe a fájdalmas reménytelenségbe. Addig kereste az igazságot, míg élete végén rátalált az élő Istenre. Megbánta minden bűnét, bocsánatot kért minden olvasójától, akiket megtévesztett, és visszavonta minden ateista állítását.

Mi tudjuk, hogy Isten az Ő Fiában, Jézusban valóban meghalt, sőt alászállt az alvilág sötétségébe – ez a nagyszombat titokzatos üzenete. Jézus teljesen magára vette az ember sorsát, nemcsak a halálig, hanem azután is. Ezért Isten felmagasztalta Őt, feltámasztotta, és Ő az apostoloknak és több száz embernek személyesen bizonyította a halál fölötti győzelmét. Ezek mind tanúskodnak arról, hogy Ő valóban feltámadt.

Nietzsche, a XIX. század nagy német filozófusa elhagyta hitét, s azt hirdette, hogy Isten meghalt, és nem támadt föl. Azóta uralomra jutottak olyan emberek, akik magukat istenítették, és sokan hittek bennük, pl. Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung. Az első és a második világháború és a lágerek borzalmai megmutatták ennek a bálványimádásnak a félelmetes következményeit. Ma a milliárdosok akarják uralni a világot, egyre több pénzük lesz, ugyanakkor látjuk: egyre több ország lesz az ő adósuk, látjuk a szegénység és a nyomor növekedését, szörnyű, súlyos járványok terjedését. „Hol van az Isten?” – kérdezik ma is sokan. „Alszik? Meghalt?” Sokan még a nagyszombat várakozásában élnek, sokan még azt gondolják, hogy Isten valóban nincs, vagy nagyon távol van. Nagyszombat titka: az Isten Fia „alászállt a poklokra”. Vannak még sokan, akik megálltak itt, ebben a hitben, hogy Ő meghalt. De Ő, a mi Urunk feltámadt, és él! Ha egy híve a nagy bajban csalódik is benne, de imádkozik, fel fogja Őt ismerni, mint az apostolok a viharzó tengeren, mint a szomorú tanítványok az emmauszi úton. Nekünk meg kell győződnünk, ha még nem győződtünk meg, a hitünk valóságáról; addig nem tudjuk bizonyítani másoknak, hogy az Isten él, szeret, és közel van, s mindenkit meg akar menteni a legnagyobb bajból: a hitetlenség sötétségéből és a reménytelenség keserűségéből.

A keresztények tudják, megtapasztalják a krí­zisben is, hogy a nagypéntek és a nagyszombat is reménnyel teli. Az Isten velünk van a keresztúton is, a halálban is. Akik vele tartanak a keresztúton, azok meg fogják tapasztalni az Ő feltámadását, sőt már előleget, biztatást kapnak saját feltámadásukból is. Az emmauszi tanítványok esete a legjobb példa erre. Az ő nagy csalódásukra, hogy az ő Messiáskirályuk meghalt, Jézus nem a feltámadás tényét mutatta meg nekik, nem mutatkozott be rögtön, hanem a szenvedéséről szóló próféciákat sorolta fel nekik. A végén pedig rájuk pirít: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?!” (Lk 24,26). Nem jegyezték meg, elfelejtették, amit Jézus többször elmondott nekik: hogy előbb szenvednie kell, mert magára veszi a világ bűneit, hogy kifizesse a váltságdíjat értünk, hogy mi megszabaduljunk a bűneinktől és az örök haláltól. Aki hiszi ezt, és elfogadja Jézus áldozatát, azt a hite üdvözíti. Jézus teljesen szolidárissá vált velünk. Aki tehát végigjárja vele saját keresztútját, az, ha meghalt is, feltámad, és élni fog, és addig is hitelesen fog tudni válaszolni a húsvéti köszöntésre: „Valóban feltámadt!”

Minden Olvasónak áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket kívánok!

Majnek Antal
munkácsi római katolikus megyéspüspök

Békesség néktek!

„Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és szemük láttára megette. Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”

(Lukács 24, 36–49)

A hiszékeny ember élete során annyi sok mindent fogad el, beszél róla meggyőződéssel, amiről utólag kiderül, hogy nem is volt igaz, sőt, semmilyen alapja nem volt sem a hírnek, sem az ember meggyőződéses állításának. Mégis hiedelmekből hiedelmekbe sodródva él az ember, sok-sok csalódás és kudarc után is.

A fenti igeszakasz Isten gondviselő szeretetéről tesz elsősorban bizonyságot. Teremtőnk és Megváltónk jól ismer minket, tudja, hogy a feltámadás tényét elhinni nagyon nehezére esik az embernek, sőt, bűnös állapota miatt rugdalózik ellene, és bátorkodik tagadni is. A tagadás borzalmas butaságairól nem kívánok szólni. De a sokakat tévesen megnyugtató hitről igen. Pál apostol az 1Kor 15:12–18 részben egyértelműen tanít a feltámadásba vetett hit összefüggéseiről. A mostani ünnepkörünkben is nagyon fontos ezeket az összefüggéseket látnunk. Jézus, amikor megjelenik a tanítványainak, és köszönti őket – „Békesség néktek!” –, elsősorban arról gondoskodik, hogy a tanítványaiban eloszlassa a békétlenséget, a félelmet, és feltámadása felől teljes meggyőződésre juttassa őket. Jézust a tanítványok láthatják, kezein, lábain ismertető jeleit megtapinthatják – a tanítványok mindezek ellenére hitetlenkednek örömükben. Mivel Jézus a szíveknek ismerője, Ő minden kételyt – ami akár később, mások kételkedése által ébredhet a tanítványok szívében – el akar oszlatni. A tanítványok azt hitték, hogy szellemet látnak. Ez is hit, de téves! Jézus ezért kérdezi: „Van itt valami ennivalótok?” A tanítványok adtak neki, Ő pedig evett a szemük láttára.

Ma is nagyon sok ember elfogadja, hogy Jézus feltámadt a halottak közül, de nem tudja elhinni azt, hogy ő maga is fel fog támadni. Pál apostol a korinthusiakhoz írt első levelében pont erről beszél. A tévesen megnyugtató hitről, akik csak azt hiszik, hogy Jézus támadt fel. Meg kell értenünk: ha csak azt hisszük, hogy Jézus feltámadt – ez hiábavaló hit. A hitünk akkor teljes, üdvözítő, Istennek tetsző, és embereket is gazdagító, hogyha Jézus feltámadásának hitével a saját feltámadásunkban is hiszünk. Jézusnak a Lukács evangéliumában leírt találkozása tanítványaival meggyőz bennünket az Ő valóságos feltámadásáról. Nem szellem, nem egy látszat test volt, hanem valós. Ilyen valóságos az is, hogy a Krisztus-hitben elhunyt emberek is feltámadnak a maguk rendje szerint. Ezt nevezhetjük a hit teljességének, amikor a feltámadás kérdésében nemcsak a feltámadott Krisztusról beszélünk, hanem hitvallásként saját feltámadásunkról is.

Jézus a tanítványokat így köszöntötte: „Békesség néktek!” A mi békételen világunkat, félelmekkel és aggodalmakkal zsúfolt mindennapjainkat Jézus az ő békességével kívánja betölteni. Ha teljes hittel éljük mindennapjainkat, akkor nem kerít hatalmába a félelem, a csüggedés, a kételkedés. Ha mindez jelen is van az életünkben, és van reménységünk az örök élet felől, akkor – bár borzalmas szembenézni járványokkal, gyógyíthatatlan betegségekkel, a meghalással – nem a rettegés és a békételenség uralja az életünket, hanem az örök élettel megajándékozó Krisztus.

Lukács evangéliumában a tanítványok előtt megjelenő Krisztus nem önmagáért jelent meg, és nemcsak azért, hogy bebizonyítsa a feltámadás tényét a tanítványainak, hanem azért, hogy maga a feltámadás valóságát láttassa meg az emberekkel. Mert mi hasznunk lenne nekünk a Krisztus feltámadásával, ha mi magunk nem támadnánk fel? A Mindenható Isten nem egy feltámadás hírével akarta megajándékozni a teremtett világot, hanem az örök élet ajándékával, ami üdvösség minden Benne hívőnek!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott ünnepet közösségben és egyedüllétben lévő testvéreimnek! A 2020-as esztendő húsvéti ünnepe a személyes hitvallás lehetősége is, abban a formában, hogy most nem a megszokott módon, hanem rendkívüli helyzetben éljük meg hitünket és úrvacsorai közösségünket hittestvéreinkkel szerte a világban.

Békesség néktek!

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye híveinek és minden jóakaratú embernek

Krisztusban kedves Testvérek!

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

„Bízzatok, én legyőztem a világot!” (Jn 16, 33) – mondja a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumában. E világ teljes erejével: a római jog hatalmával – amely a birodalom tengelye volt – és a zsidó vallás szilárdságával – amely a nép hatalmas ereje volt – halálra ítélte Krisztust. A főpapok, a farizeusok és az írástudók átadták Pilátusnak, és közös döntésükkel az életadót halálra ítélték. De Jézus Krisztus legyőzte a világot, legyőzte a halált, a sírt, és halottaiból győztesként támadt fel. Ez az az örömhír, amelyet az egyház történelme során hirdet: „Krisztus valóban feltámadt!!!”

Kedves Testvérek! Az emberiség történelme során gyakran él át megpróbáltatásokat, földrengéseket, járványokat, háborúkat, amelyekben a halál learatja gyümölcsét. „E világ fejedelme” (Jn 16,11) a megfélemlítés ezen eszközeivel felfegyverkezve Isten népét igyekszik a halál és a reménytelenség félelmébe űzni. Azonban a keresztény remény Isten ajándéka, erény, rendíthetetlen meggyőződés, hogy Isten szeret bennünket, teremtményeit, függetlenül a körülményektől, és hogy megment bennünket az örök haláltól, a pusztulástól.

Amikor a világon valamilyen ismeretlentől való félelem uralkodik, amely fenyegeti az emberi életet, mint ez az új járvány is, sok ember pánikba esik, és elveszti a reményt. Mi, Isten gyermekei, Jézus Krisztus testvérei, ne veszítsük el a reményt! A nagyböjt során az egyház buzdít bennünket az Isten szavának befogadására és a fáradhatatlan imádságra. Ennek az iránymutatásnak mintegy mindennapi kenyérré kell válnia számunkra. Buzdítunk tehát benneteket a fáradhatatlan imádságra azért, hogy Isten keze óvjon meg bennünket mindenkor, minden járványtól. Hangoztassuk együtt: „Járványtól, éhségtől, tűzvésztől, háborútól ments meg minket, Urunk!”

Isten szavának hallgatása segítsen nekünk reményünket Jézus Krisztusba helyezni, mert Ő legyőzte a világot „minden támadásával” együtt. Buzdítunk benneteket fegyelmezettségre, a higiéniai szabályok és normák betartására, amint azt nekünk az illetékes hivatalok javasolják.

Kívánjuk mindnyájatoknak az Úr pászkájának békés megünneplését! Ne feledjük el, hogy ennek az ünnepnek a lényege az Úr fényes feltámadásának a megünneplése. Osszuk meg ezt az örömöt másokkal, még akkor is, ha nagy a távolság, és nincs lehetőség személyes találkozásokra! Öleljük körül ezzel az örömmel rokonainkat, ismerőseinket!

Buzdítunk benneteket bátorságra, hogy ne féljetek a közös családi imádságtól a családegyházban, ahol a fő a családapa. Emlékezzünk arra, hogy minden Isten kezében van. Ő minden láthatónak és láthatatlannak az Ura. Krisztus mindnyájunknak mondja:

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél” (Mt 10, 28–31).

Kívánunk mindnyájatoknak húsvéti hitet, bizalmat az Istenben, reményt a feltámadott Úrban és a Szentlélek erejében a világ támadásainak legyőzésére!

Adja Isten, hogy a megpróbáltatások ne fojtsák el szívünkben a húsvét örömét, a mi Urunk győzelmét!

Főpapi áldással:

Krisztusban:

Milán munkácsi megyéspüspök
és Nílus segédpüspök

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!