Szegény gazdagok

A Forbes magazin ismét összeállította a világ leggazdagabb embereinek rangsorát, akik között ezúttal is akadnak ukránok. Oligarcháinkra azonban mostanában ugyancsak rájár a rúd, s a vesti.ua összeállításából kitűnik, hogy valószínűleg a közeljövő sem a felhőtlen gyarapodásról fog szólni a számukra.

Kevesebb lett a milliárdos

A Forbes összeállítása szerint 2019-ben 58-cal kevesebb ember vagyona haladta meg az egymilliárd dollárt a világon, mint az előző esztendőben. Emellett a rangsorban szereplők 51%-ának aktívumai veszítettek az értékükből.

A leggazdagabbaknak ez az „elszegényedése” az ukrán milliárdosokat is érintette, bár kétségtelen, hogy nem valamennyiüket, s nem is azonos mértékben. Persze az ukrán nagytőkéseknek se sikerült szembemenve a világtrendekkel jelentősen növelni vagyonukat az elmúlt évben.

Hatan maradtak az „Olüm­poszon”

Az ukrán milliárdosok száma a nemzetközi rangsorban a tavalyi hétről idén hat főre csökkent.

A leggazdagabb ukrán változatlanul Rinat Ahmetov, az SCM-csoport tulajdonosa. A Forbes elemzői vagyonát 2,4 milliárd dollárra becsülték, ami 3,6 milliárd dolláros csökkenés az előző évi 6 milliárd dollárhoz képest. A főként a kohászatban és a vegyiparban, valamint az energetikában érdekelt Ahmetov vállalatainak teljesítményére rendkívüli mértékben rányomta bélyegét a világgazdaság gyengélkedése. A helyzetről sokat elárul, hogy Vadim Novinszkij, Ahmetov üzlettársa, akinek vagyonát tavalyelőtt még egymilliárd dollárra taksálták, idén kiesett ukrán dollármilliárdosok klubjából. Ugyanakkor az aktívumok felmérését végző szakemberek rámutatnak, hogy az efféle becslések rendszerint sokkal inkább egy pillanatnyi helyzetet, állapotot tükröznek, semmint a valós, azaz készpénzre váltható értéket, s a tulajdon leértékelődése gazdasági válság idején sem feltétlenül jelent tényleges elszegényedést. Amit ma elvitt a válság, azt holnap kamatostul visszahozhatják a javuló részvényárfolyamok. Ezért sem érdemes különösebben aggódni Rinat Leonyidovics vagyoni helyzete miatt.

Feltűnő politikai aktivitás

Ami a többi ukrán milliárdost illeti, az Ahmetov mögötti képzeletbeli második helyen Viktor Pincsukot találjuk. Az ő becsült vagyona csekély mértékben, az előző évi 1,4 milliárd dollárról 1,3 milliárdra fogyott. Gazdasági tevékenységénél nagyobb feltűnést keltett, hogy a korábbiaknál aktívabban kapcsolódott be tavaly az ukrán belpolitikába, neki tulajdonítják egyebek mellett a Szvjatoszlav Vakarcsuk-féle Hang párt patronálását. Pincsuk ugyanakkor továbbra is az amerikai Demokrata Párt liberális köreire összpontosító ukrajnai transznacionális tőke képviselőinek, a „filantróp” Soros Györgynek a partnere maradt. Egyesek szerint éppen jó külföldi kapcsolatainak tudható be, hogy biznisze viszonylag csekély veszteségekkel átvészelte a világgazdaság gyengélkedése miatt problémás tavalyi esztendőt.

Konsztantin Zsevago vagyona 1,5 milliárd dollárról 1 milliárdra olvadt. Az előző esztendő már csak azért sem nevezhető különösebben sikeresnek a számára, mivel vizsgálat indult ellene a csődbe jutott Finanszi i kredit bank refinanszírozási hiteleinek ügyében.

Ugyancsak veszteséggel zárta az évet Jurij Koszjuk, akinek tavaly még 1,4 milliárd dollárra becsült vagyona 1,1 milliárdra apadt. Ahogyan kollégáira, rá is negatív hatással volt a hrivnya erősödése, valamint az exportlehetőségek beszűkülése a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok miatt.

Alig változott a Privat Csoport két tulajdonosának, Hennagyij Boholjubovnak és Ihor Kolomojszkijnak a helyzete. Vagyonukat a Forbes 1,2, illetve 1 milliárd dollárra becsüli. Kolomojszkij számára az elmúlt esztendő a politikáról, ukrajnai befolyásának megőrzéséről szólt. Azzal, hogy Volodimir Zelenszkij elnökválasztási kampánya mögé állt, végérvényesen szembekerült Petro Porosenkóval, akivel jelentősen megromlott a kapcsolata az elnök kormányzásának utolsó periódusában. Zelenszkij győzelme azonban nem jelentette automatikusan Kolomojszkij győzelmét is.

Jelenleg az oligarcha az Ukrajnát kívülről irányítani igyekvő erőkkel, s általában az egész Nyugattal küzd a helyért a nap alatt. Az ő és Boholjubov külföldi vagyonát ugyanis még 2018-ban zárolta a londoni bíróság a PrivatBankban folytatott állítólagos pénzmosás ügyében. Összességében hat cég 2,5 milliárd dollár értékű vagyonáról van szó. Emellett Kolomojszkij belföldön is harcban áll a csőd közelébe jutott, majd államosított PrivatBank feletti ellenőrzés visszaszerzéséért.

Küzdelem a megmaradásért

A tavalyi hatalomváltás ellenére 2019-ben Ukrajnában folytatódott az a legutóbbi majdan, azaz 2014 óta tartó folyamat, amelyet a külső befolyás fokozatos erősödése, s ezzel párhuzamosan a meghatározó oligarchikus csoportok térvesztése jellemez.

A külföldi politikusok és befektetők jellemzően Ukrajna liberális átalakításának akadályai­ként tekintenek az alapvetően az ukrán tőkét képviselő oligarchákra, s ennek a szembenállásnak nap mint nap tapasztalhatjuk a következményeit. Például az alapvetően exportorientált termelést folytató ukrán oligarchák tavalyi veszteségei jelentős mértékben abból az ukrán monetáris politikából adódtak, amelynek eredményeként közel 20%-kal erősödött a hrivnya. Márpedig az ország egyik legnagyobb bevételi forrását napjainkban az export jelenti. Ugyanakkor az ukrán nemzeti valuta erősödése megnyitotta az utat az importból származó termékek előtt, ami viszont nem kedvez a belső piacra dolgozó hazai termelőknek. Ezek a folyamatok azoknak a külföldi befektetőknek kedveztek, akik mind több hrivnyát fektettek ukrán államkötvényekbe, s így a hrivnya erősödésével extraprofitra tettek szert.

Az oligarchák persze nem hagyták annyiban a dolgot. A külföldi befolyás erősödése elleni válaszlépésnek tekinthető annak a Honcsaruk-kormánynak a menesztése télen, mely köztudottan Soros-bérencekből és egyéb külföldi intézmények ukrajnai érdekeinek képviselőiből alakult.

A küzdelem azonban még távolról sem ért véget, ezért az elemzők a tavalyinál is nehezebb évet jósolnak az ukrán oligarcháknak, amelyet a gazdasági válság, a koronavírus-járvány csak még bonyolultabbá tehet a számukra. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ukrajnai befolyásért harcban álló külső szereplők hosszabb távon az irántuk nem elkötelezett oligarchikus csoportok megsemmisítését, de legalábbis befolyásuk csökkentését tűzték ki célul. Így ad abszurdum még az is előfordulhat, hogy némelyik, a nép által eddig az ország vérszívójának tartott oligarcha egyik pillanatról a másikra a „nemzeti tőke” megtestesítőjévé válik.

 (zzz)