Zelenszkij: „Biztos vagyok minden lépésemben, még ha időnként hibázom is”

2020. május 27., 11:34 , 1008. szám

Múlt szerdán délelőtt szórakoztató matinéban volt része az ukrán polgároknak: sajtótájékoztatót tartott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Méghozzá nem is akármilyen sajtótájékoztatót, hanem amolyan évfordulósat, hiszen egy éve, hogy hivatalba lépett az új államfő.

Elnök ül a fűben

Az elnök körüli kreatív emberek nyilván igyekeztek egyedivé tenni az eseményt, ezért a Marijinszkij-palota melletti parkban rendezték meg. Csakhogy az időjárás felett nem volt hatalmuk, így röviddel a sajtótájékoztató kezdete előtt eleredt az eső, amitől vizesek lettek az újságíróknak felállított székek, a fű és az elnöknek odakészített kicsiny emelvény is. Az államfő öltözékét igyekeztek lazán elegánsra hangolni, nehogy kiríjon hivatalosságával a zöldfüves környezetből. Ám Zelenszkij öltözéktől függetlenül csak úgy festett, mint legtöbbször, azaz egyszerűen, nem keltette se lovas szoborért kiáltó államférfi, se népvezér benyomását. Akik összevetették a mostani, kissé fáradt és időnként zsémbes hivatalnoknak tetsző elnököt azzal a vidám tekintetű fickóval, aki fél évvel ezelőtt az első nagyszabású sajtótájékoztatóját tartotta egy fedett élelmiszerpiacon, leginkább a kedvességet és a felkészültséget hiányolhatták a mai kiadásból.

Újságírók nélkül jobb lett volna

Szinte az első pillanattól lerítt róla, hogy nem szereti különösebben a médiát, ami nem túl szerencsés egy sajtótájékoztatón. Néha államfői komolysággal válaszolt az újságíróknak, egyesekre még rá is mosolygott, másokat viszont legfeljebb megtűrt, elviselt. Feltűnő volt, hogy míg néhányan többször is szót kaptak, voltak, akik egyszer sem kérdezhettek az elnöktől.

Legjobban a terveiről szeretett beszélni az elnökünk. Arról, hogyan oldják majd fel lépésről lépésre a karantént, hogyan juttatják olcsó jelzáloghitelhez a vállalkozóknak. Szinte kivirult, amikor arról beszélhetett, hogy már dolgoznak az újabb fogolycserén, hogy befejezik az állami utak építését, hogy véghezviszik a nagy állami tulajdonú vállalatok privatizálását, hogy új sportpályákat, kórházakat építenek és idecsábítják a külföldi tőkét. Ellenben ingerelte, ha az újságírók elunva a sok beszédet rákérdeztek a tényekre.

Itt-ott némi zavar

Néha zavarosan válaszolt, máskor úgy tűnt, nem értette meg a kérdés lényegét, s előfordult, hogy mosolyt csalt hallgatósága arcára az elszólásával. Például arra a kérdésre, miért nevezi ki fontos pozíciókba barátait és kollégáit a Kvartal 95 kabaréból, amelynek maga is tagja volt elnöksége előtt, kijelentette, hogy egyetlen komáját vagy katonabajtársát sem nevezte ki. Ugyanakkor az egész ország tudja, hogy az államfő, aki egyben az ukrán haderő főparancsnoka, soha nem szolgált a hadseregben.

Volt, hogy ellentmondásba keveredett. Kijelentette például, hogy egy mentőautó sofőrje nem dolgozhat 4-5 ezer hrivnyáért, miközben egy másik kérdésre válaszolva még azt állította, hogy az 5-6 ezer hrivnyás bér Ukrajnában nem jelent szegénységet. Közölte, hogy a szegénység korszaka nem ért véget teljesen, (kiemelés a szerzőtől) s ebben a világválság a ludas.

Ki lő vissza pontosabban?

A háború és béke kérdését szívesen elkerülte volna az elnök, de se az újságírók, se a helyzet nem engedték. Miután a szakadár „köztársaságok” Zelenszkij sajtótájékoztatójához „időzítve” készültséget és mozgósítást rendeltek el a Donyec-medencei helyzet kiéleződése miatt, az elnök nem hallgathatott.

„Ami azt illeti, hogy »egyszerűen abba kell hagyni a lövöldözést« – utalt az államfő saját választási szlogenjére –, ez bonyolult folyamat. Soha nem szólítottam arra, hogy a hadseregünk ne válaszoljon (az ellenséges tűzre – a szerk.). Meg akartam mutatni az egész világnak – és most is ezt tesszük –, hogy nagyon erős a hadseregünk, de mi nem provokálunk, mi küzdünk az országunkért. Ha lőnek ránk, mi válaszolni fogunk. De elsőnek nem fogunk lőni. Ha a másik oldal egyszerűen abbahagyná a lövöldözést, összhangban a minszki megállapodásainkkal, a normandiai megállapodásainkkal, mindennek vége lenne. De ők (a szakadárok – a szerk.) nem tudják, hogy akkor mi lesz velük” – utalt Zelenszkij arra, hogy ha megszűnne az ellenségeskedés, a szakadár fegyveresekre nem lenne többé szükség.

Mindez legalábbis furcsa beszéd volt annak fényében, hogy az ENSZ adatai szerint az év eleje óta több civil sérült meg a szakadárok oldalán (vélhetően az ukrán hadsereg fegyvereitől), mint az ukrán oldalon. Az elnök logikája ugyanakkor kísértetiesen emlékeztetett az elődjéére, Petro Porosenkóéra, aki éveken keresztül szónokolt úgy a békéről, hogy közben soha nem szünetelt a harc Kelet-Ukrajnában.

Az államfő lelkivilága

Az újságírók, akik nemigen voltak tekintettel az államfő lelki világára, rákérdeztek arra is, hogy szándékában áll-e másodszor is indulni az elnökválasztáson. Zelenszkij, aki egy éve még azzal népszerűsítette magát, hogy csak egy ciklusra akar elnök lenni, nem adott meggyőző, egyértelmű választ a kérdésre. 

„Őszintén? Egy ciklus nem lesz elég… Egy megbízatásra megyek, ahogy mondtam. Látom, hogy a munka nehéz, senki nem mond érte köszönetet, de ha nagy lesz Ukrajna népének támogatása, megfontolhatom… Gondolkodni fogok, van mivel.”

„Nem hajszolom a népszerűséget. Számomra nagyon fontos, vajon megérdemlem-e, hogy elnök legyek, vajon megérdemlem-e, hogy a nép szolgája legyek” – tette hozzá.

Megválasztásáról és az elnökségről így beszélt:

„Ha nem indultam volna, Porosenko lett volna az elnök. Mi a jobb önöknek (az újságírókhoz fordulva), hogy Zelenszkij legyen az elnök, aki olyan, amilyen, vagy Porosenko? Én mindenben különbözök Porosenkótól. Én becsületes, tisztességes ember vagyok, aki szurkol ennek az országnak. Meglehet, nem beszélek olyan szépen ukránul, de tisztelem ezt az országot, ezeket az embereket.”

És még egy sokatmondó idézet:

„Semmitől se félek, mert nem teszek semmi rosszat. Biztos vagyok minden lépésemben, még ha időnként hibázom is. Egyszerűen nem szeretném, hogy ezek nagy hibák legyenek, amelyek nagyon sokba kerülnek minden ukránnak.”

(ntk)