A paradicsom alternáriás betegsége

2020. június 6., 11:29 , 1009. szám

A paradicsomhajtatással foglalkozó gazdáknak az időjárási viszontagságok miatt az elmúlt hetekben meg kellett küzdeniük a paradicsom egyik legjelentősebb gombabetegségével, a szürkepenésszel. De nem ez az egyetlen betegség, amely nagy károkat okozhat az állományban. A determinált és féldeterminált paradicsomfajták igen fogékonyak egy másik gombás betegségre, az alternáriára is, amely nemcsak a lombozatot, de a termést is tönkreteheti. Alábbi írásunkban ismerkedjünk meg a betegség tüneteivel és a védekezési módszerekkel!

 

A betegség lefolyása

A fertőzés forrása lehet a mag, ebben az esetben a kórokozó a mag felületén és a belsejében is előfordulhat. A beteg magvakból fejlődő csíranövényeken már a kelés után 6–10 nappal megjelenhetnek a tünetek. Szintén fertőzési forrást jelenthetnek a beteg növényrészek, amelyeken a gomba a neki kedvező körülmények között akár egy évig is életben marad. A talajon maradt növényi részeken a fertőzés áprilisban, májusban indul el. A fertőzés előfeltétele, hogy a növénymaradványok átnedvesedjenek, legalább 10 °C melegben legyenek, és érje őket a napfény. A növénymaradványokon fejlődő szaporító képletek a légmozgással jutnak a növényállomány alsó leveleire, ahol a nyirkos levélfelületen megkezdik a fertőzést. A kórokozó növénybe jutásához 10 °C-on 10 óra, míg 26–28 °C-on mindössze 1 óra szükséges. A növények a termésképződéstől kezdve fogékonyabbak a fertőzésre, valamint a generatív jellegű determinált és a féldeterminált paradicsomfajták úgyszintén fogékonyabbak, mint a folytonos növekedésűek.

 

A betegség tünetei

A levélen, a száron, a bogyókocsányon és a bogyón egyaránt előfordulhatnak a tünetek. A leveleken eleinte apró, majd egyre növekvő (5–10 mm átmérőjű), ovális vagy erek által határolt szögletes, szürkésbarna foltokat figyelhetünk meg. A paradicsomon előforduló foltos betegségek közül igen jól kitűnnek az alternária okozta foltok, ugyanis ezek körkörösen zónáltak. Később a foltok elszáradnak, a közepük gyakran berepedezik. A folt körüli levéllemez elsárgul, majd elszárad. A száron nagy kiterjedésű, szabálytalan alakú, sötétbarna foltok láthatóak. A bogyókocsányon és a csészelevélen a foltok már akkor is megfigyelhetők, amikor a bogyó még egészséges. Később a bogyón a kocsánytól kiinduló sötétbarna foltok jelennek meg. A folt rothad, széle ráncos lesz, a termést kettévágva szövete barna színű.

 

Védekezés

Mint ahogyan a legtöbb betegségnél, itt is a megelőzésen van a hangsúly, mivel a már megtelepedett kórokozókat nehéz elpusztítani. A sikeres megelőzéshez be kell tartani néhány fontos szabályt:

• Csak megbízható, fertőzésmentes vetőmagot vessünk.

• Amennyiben már előző évben megjelent a betegség, igyekezzünk vetésforgót alkalmazni.

• Megfelelő szellőztetéssel, esetleg fűtéssel tartsuk szárazon a lombfelületet.

• A vegyszeres (megelőző jellegű) növényvédelem jól összeegyeztethető a fitoftóra elleni védekezéssel, ha a klórtalonil- (Bravo 500), a mankoceb- (Dithane M45, Ridomil Gold MZ) vagy a réztartalmú szereket részesítjük előnyben.

Ha már megjelentek a betegség tünetei, a fertőzött növényi részeket távolítsuk el. Mivel ezek a részek később a fertőzés forrásaivá válhatnak, így nem elég csak a földre dobni őket, hanem lehetőség szerint meg is kell semmisíteni. Mivel a kórokozó a talajban nem marad életképes, így a fertőzött növényrészek talajba forgatása jó megoldás erre a célra. Fokozzuk a szellőztetést, vegyszeres védekezésként a fentebb említett növényvédőszerek valamelyikével gátolhatjuk a betegség terjedését.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza