Nacionalisták és euroszkeptikusok

Újabb közvélemény-kutatás eredményeit ismerhette meg az ország minap, amelyekből úgy tűnik, hogy folytatódik az ellenzék lassú térnyerése.

Hová tűnt Bojko?

A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) április végén készült felmérése szerint a választók relatív többsége változatlanul Volodimir Zelenszkij elnököt támogatja. Azok körében, akik már eldöntötték, hogy kire adják a voksukat, 40,9% kész a hivatalban lévő elnökre szavazni, míg elődjének, Petro Porosenkónak a támogatottsága 15,7%. Érdekesség, hogy a harmadik helyen a sokak által talán már elfeledett Ihor Szmesko áll (9,2%), akiről – illetve pártjáról: Erő és Becsület – utoljára a tavalyi parlamenti választások idején hallhattunk. Csak az egykori SZBU-főnök után, némileg lemaradva következik Jurij Bojko (8,9%) és Julija Timosenko (8,7%). Viktor Medvedcsuk a hatodik a listán (6,4%).

Ami a pártok vetélkedését illeti, a Nép Szolgája vezet 29,9%-kal, a második Ellenzéki Platform – Az Életért támogatottsága alig valamivel több, mint a fele a kormánypárténak (15,8%). Az 5%-os parlamentbe jutási küszöböt jelen helyzet szerint az Európai Szolidaritás ugraná még át (13,5%), továbbá a Haza (11,6%), valamint az Erő és Becsület (6,9%).

Úri huncutság?

A Sztrana Telegram-csatornája mutatott rá arra a furcsaságra, hogy a potenciális elnökjelöltek rangsorában Ihor Szmesko váratlanul a harmadik helyre került, méghozzá 10%-hoz közeli eredménnyel. Eközben Jurij Bojko, aki rendszerint a második Zelenszkij mögött minden felmérésben, ezúttal csupán a negyedik lett. A Sztrana magyarázata szerint ez csak úgy volt lehetséges, hogy Bojko, az Ellenzéki Platform – Az Életért vezetője mellett a felmérés készítői az orosz ajkú lakosság legtámogatottabb pártjának egy másik ismert képviselőjét, Viktor Medvedcsukot is felvették a kérdőívre, aki 6,4%-nyi szavazatot „vett el” párttársától. Eközben, mutat rá a Sztrana, a listában, amelyből a felmérés résztvevőinek választaniuk kellett, nem szerepelt Anatolij Hricenko, akinek a szavazótábora pedig jelentős átfedést mutat a Szmeskóéval. Nem tudunk róla, hogy a KMISZ lapzártánkig reagált volna a Sztrana felvetésére.

Függetlenség vagy jólét?

A felmérés arra is rákérdezett, mit gondolnak az ukránok az ország helyzetéről. Míg a megkérdezettek 47,3%-a szerint, ha lassan is, de fejlődik Ukrajna, 46%-uk úgy véli, hogy stagnál. Ezenkívül 40,8% szerint az ország az egyesülés útját járja, míg 46,1% úgy vélte, Ukrajna a széthullás, a szakadás felé tart.

A megkérdezettek 43,7%-a értett egyet azzal a megállapítással, hogy Ukrajna számára a függetlenség és a határok integritása a legfontosabb. Ezzel szemben 35% azzal a vélekedéssel értett egyet, miszerint Ukrajna számára polgárainak jóléte az első. Ugyanakkor csupán 29,6% vélte úgy, hogy Ukrajna számára most a háború megnyerése lenne a legfontosabb, míg 49,1% a gazdaság fejlesztését jelölte meg a legfontosabb célként.

Hazafiak kontra ellenzék

Önálló kérdéscsoportot szenteltek a felmérés készítői a nemzeti hazafias erők és a „kritikus ellenzéki beállítottságú irányzatok” szembenállásának. A sablonos kérdésekre adott válaszok megoszlása részben előre megjósolható volt, bár akadt néhány meglepetés.

Az ukránok 50,5 százaléka például egyetértett a szociológusok által felkínált állítással, mely szerint Ukrajna a jövőben győzedelmeskedik Oroszország felett, s csupán 10,3% volt azon a véleményen, hogy Oroszország győzi le Ukrajnát. Ugyancsak a jövőre vonatkozó meggyőződés, hogy Ukrajna „döntően” át fog térni az ukrán nyelvre (55,5%). Csak 27% vélte úgy, hogy az orosz nyelv fenyegeti Ukrajna függetlenségét. Ezzel együtt 48,8% szerint az orosz nyelv Ukrajna történelmi öröksége, amelyet tovább kell fejleszteni. Ehhez képest 44,1% úgy vélte, Ukrajnának rá kell kényszerítenie polgárait, hogy tartsák tiszteletben a nyelvet, az állami szimbólumokat és a nemzeti hagyományokat. Valamivel kevesebben, 39,9%-nyian voltak azon a véleményen, hogy Ukrajnának új egységteremtő ideológiát kell találnia.

A megkérdezettek 48,8% amellett foglalt állást, hogy a béke megteremtéséhez a Donyec-medencében tárgyalásokat kell folytatni Oroszországgal és a „DNR/LNR-rel” (vagyis a megszállt területek szakadár államképződményeivel – a szerk.). Ezzel szemben csak 35,1% választotta azt a válaszlehetőséget, mely szerint a béke érdekében nem lehet engedményeket tenni Moszkvának és a szeparatistáknak.

És végül egy mindenképpen váratlan eredmény: 37,6% szerint „A radikálisok és a nacionalisták mindent megtesznek az ország szétverése érdekében, nem értik, hogyan kell irányítani.” A másik végletet jelentő kijelentést, hogy tudniillik Ukrajna a nacionalistákon nyugszik, csak ők állnak a meghódítása útjában, mindössze 28,7% támogatta.

Mi van az euroszkeptikusokkal?

A felmérés eredményeit – érthetően – mindenki igyekezett a maga módján értelmezni. A vesti.ua például arról kérdezett szakértőket, ők is úgy látják-e, hogy nő az euroszkeptikus ellenzék támogatottsága, holott a számokból csak annyi tűnik ki egyértelműen, hogy folytatódtak az elmúlt hónapok (évek?) tendenciái, és valamelyest tovább csökkent azok aránya, akik támogatják Ukrajna belépését az Európai Unióba (46,1%), illetve a NATO-ba (41,9%).

Mihajlo Pohrebinszkij politológus a kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy nő a majdanos politikusok ellenzékének támogatottsága. Meggyőződésének adott hangot, hogy a növekedés folytatódni fog.

Mikola Szpiridonov politológus ugyanakkor az euroszkeptikusok előretörését a hatalom támogatottságának zuhanásával magyarázta. Szerinte a jelenség várható volt, hiszen Ukrajna történetében eddig minden elnök esetében így történt, még ha nem is követtek el nagyobb hibát. Ha pedig csökken a hatalom támogatottsága, lassan növekedésnek indul az ellenzéké – mutatott rá.

Vége Medvedcsuk száműzetésének?

A felmérés készítői nem véletlenül kérték a válaszadókat, hogy döntsék el, szerintük ki okozott több kárt Ukrajnának: Viktor Medvedcsuk, aki „tárgyalásokat folytat az ellenséggel, és feladja az ukrán érdekeket”, vagy Petro Porosenko, aki nem vetett véget a háborúnak, hanem „keresett rajta”? A megkérdezettek 48,2%-a szerint Petro Porosenko okozott több kárt, s csupán 23,9% volt ezzel ellentétes véleményen. A különbség még akkor is tekintélyesnek mondható, ha figyelembe vesszük, hogy a polgároknak több idejük volt feledni Medvedcsuknak Viktor Janukovics kormányzásához köthető viselt dolgait, mint Petro Porosenkóét, akinek tettei még élénken élnek emlékezetünkben.

A vesti.ua szerint növekvő támogatottságának eredményeként esetleg Medvedcsuk válthatja Bojkót a Majdan-ellenes koalíció élén. Az elemzők szerint viszont nem létezik egységes ellenzék, pláne nem egységesen euroszkeptikus. S ha létezne is, annak vezetésére mindjárt több jelölt is pályázna. Ráadásul, mutat rá Mikola Szpiridonov, még a saját pártjukon belül is Bojko a közszereplő, Medvedcsuk inkább a háttérben munkálkodó alkat.

(ntk)