Termőföldpiac: szabad a gazda?

Az ország nem várja tétlenül a termőföldpiac jövő nyáron esedékes megnyitását. A vesti.ua és a strana.ua is arról ír, hogy máris elkezdődött az „ingyenes” földek tömeges felvásárlásának előkészítése.

Még több mint egy év van hátra a földpiac hivatalos megnyitásáig, a termőföldek szabad adásvétele 2021. július 1-jétől válik lehetségessé. Az előzetes becslések szerint egy hektár föld ára akkor a kétezer dollárt is elérheti.

Föld van bőven?

A Földtörvénykönyv 121. cikkelye értelmében jelenleg az ukrán polgárokat hat jogcímen illeti meg ingyenesen tulajdonba vehető földrészleg:

(farmer)gazdálkodás céljaira – a földtulajdonrésszel („páj”) megegyező terület;

egyéni parasztgazdaság céljaira – legfeljebb két hektár;

kertészkedésre – legfeljebb 0,12 ha;

családi ház építésére és háztájinak – 0,1–0,25 ha;

nyaralónak – legfeljebb 0,1 ha;

garázsépítésre – legfeljebb 0,01 ha.

Vagyis jelenleg, figyelembe véve a földtulajdonrész átlagos méretét (mintegy 4,2 ha), egy polgár akár hathektárnyi földterületre is jogosult lehet. Ugyanakkor pontosan tudja mindenki, aki már próbálkozott effélével, hogy az egyszerű, „mezei” polgárok számára már rég nem létezik szabad, azaz ingyenesen privatizálható föld, különösen, ami a parasztgazdaság létrehozása céljából igényelhető kéthektárnyi termőföldet illeti. Legalábbis ezt állítják a helyi tisztviselők, amikor rendre elutasítják a hozzájuk forduló lakosok kérelmeit.

Valójában egyedül az állami és a kommunális mezőgazdasági vállalkozások fel nem osztott földterülete 10,6 millió hektárt tesz ki országos viszonylatban. Ha egy hektár föld a termőföldpiac megnyílása után valóban közel kétezer dollárt fog érni, csupán ennek a 10,6 millió hektár egyelőre „gazdátlan” területnek az értéke több mint 20 milliárd dollár lesz.

Hajtóvadászat a föld után

Nem csoda, ha ekkora összegek hallatán valóságos hajtóvadászat indult a megszerezhető földek után. Országszerte tart az ingyenesen privatizálható (kéthektárnyi) termőföldről való lemondások felvásárlása a polgárok körében. A felvásárlók azt javasolják az embereknek, hogy adjanak megbízást bizonyos jogászoknak, akik azután eljárnak az őket megillető kéthektárnyi termőföld megszerzése érdekében; ezzel párhuzamosan viszont mindjárt írásban mondjanak le erről a földről egy harmadik személy javára. Az ügylet ára rendszerint nevetségesen csekély, mintegy 500–1000 hrivnya.

Rosztiszlav Kravec, a Kravec és Társai ügyvédi iroda vezetője a strana.ua-nak nyilatkozva rámutat, még csak a folyamat kezdetén járunk, az emberek egyelőre nem fogták fel, miről is van szó. Később, ha ráébrednek az üzletben rejlő lehetőségekre, és az így megszerezhető föld is kevesebb lesz, vélhetően nőni fognak az árak.

Az állami földekre is szemet vetettek

Amellett, hogy folyamatban van további eljárások kidolgozása az „ingyenes” földek privatizációs jogának megszerzésére, a parlamentben több törvényjavaslatot is bejegyeztek a közelmúltban, amelyek egyebek mellett indítványozzák, hogy az állami vállalatok földjének egy bizonyos hányadát osszák fel a dolgozóik (a jelenlegiek és a nyugdíjasok), az ATO résztvevői és a szociális szférában foglalkoztatottak (tanítók, egészségügyi dolgozók) között. A hírre nyilván felkapják a fejüket azoknak a településeknek a lakói, akik, a szomszédos falvakban élőkkel ellentétben, mostanáig nem juthattak termőföldhöz, mivel az állami vállalatok tulajdonát eddig nem lehetett privatizálni. A hírekből azonban egyelőre nem derül ki, hogyan juthatna földhöz a lakosságnak az a része, amely nem a szóban forgó állami vállalatoknál dolgozik vagy dolgozott.

Az állami vállalatok földvagyonának felosztása esetén a jogosultakat megillető „ingyenes” (ingyenesen privatizálható) földrészleg területe régiónként eltérő lehetne. A 4,2 hektárnyi országos átlag mellett egyes vidékeken, például nyugaton, Kárpátalján alig néhány árnyit tenne ki az így megszerezhető föld, az ország keleti és déli részein viszont a 10-11 hektárt is elérhetné, ha bekerül a szabályozásba az a kitétel, mely szerint a „páj” nem lehetne kisebb, mint a járási átlagos földtulajdonrész. Vagyis az állami földvagyon privatizálásának törvényi szabályozása könnyen oda vezethet, hogy a felvásárlók egyszerre nagyobb földterületek magántulajdonba vételének jogát is megszerezhetik, mint ha kéthektáronként kellene megvásárolni a jogosultak hozzájárulását.

A gazdálkodók földje is kellene

A földreform bizonyos hívei azokról sem „feledkeztek meg”, akik még a kolhozvagyonból jutottak földtulajdonrészhez, de nem égnek a vágytól, hogy megváljanak kevéske földjüktől. Olekszandr Dubinszkij képviselő minap valóságos összeesküvés vízióját idézte elénk ezzel kapcsolatban a világhálón. Ezek szerint bizonyos kormányzati tényezők és a földszerzésben érdekelt üzleti körök fogtak össze egy olyan törvény elfogadása érdekében, amely emelné a földadó mértékét és kiterjesztené az adózást a kisebb földrészlegek tulajdonosaira is. Bár kormányzati tisztviselők érintettségét ebben az „összeesküvésben” egyelőre semmi nem támasztja alá, az adóztatási szándék reálisnak tűnik.

A hivatalos indoklás szerint a cél a fekete mezőgazdasági árutermelés „kifehérítése”, azaz le­galizálása lenne, beleértve a jelenleg sokszor félig-meddig illegális földbérlési rendszer átalakítását is. Ugyancsak cél minden földtulajdonos és földhasználó egyenlő megadóztatása a földjükből származó jövedelmek után.

Kétségtelen, hogy a földek fekete bérlése és művelése komoly gondot jelent a mezőgazdaságban. Az egyik probléma, hogy a nagy agrárvállalatok gyakran használják fel a mezőgazdasági kistermelők egyszerűsített adófizetési lehetőségét tényleges termelésük és forgalmuk elleplezésére. A törvényalkotók ezért javasolják a „megállapított adókötelezettség” bevezetését, amelynek mértékét a földértékelésből kiindulva, a földterület nagysága alapján határoznák meg. A hírek szerint az új adó mértéke a jelenlegi ötszöröse lenne, s mindenkire kiterjesztenék, akinek a tulajdonában az egy hektárt meghaladó földterület van. Kivételt csak azok a természetes személyek képeznének, akik földjüket hivatalosan bejegyzett szerződés alapján adják bérbe. Vagyis azok is adókötelesekké válnának, akik maguk művelik meg a saját földjüket.

Ha nem fizetsz, válj meg a földedtől!

A Legfelső Tanács tudományos és szakértői főosztálya máris bírálta az elképzelést. Rámutattak, hogy az új adókivetési rend bevezetése jelentősen növelné a természetes személyek, egyéni parasztgazdaságok és egyéb apró gazdálkodók adóterheit, akiknek érthető módon nincsenek olyan lehetőségeik az adóterhek optimalizálására, mint a nagyobb árutermelőknek, amelyeknek az adóterhelése így nem változna számottevően. A szakértők azt sem értik, a kisebb földrészlegek tulajdonosainak miféle jövedelmeit lehetne megadóztatni, amikor jelentős részük az ingyen privatizálható, jelenleg legfeljebb kéthektáros földrészlegén döntően saját szükségletre termel? Viszont igen pontosan rámutatnak az intézkedés várható negatív következményeire: „A kistermelőkre nehezedő adónyomás növekedése a föld eladásához vagy bérbeadásához vezethet (ami a projekt elfogadásának egyik negatív következménye lehet), és előidézheti a vidéki munkanélküliség növekedését, a munkaerő külföldre áramlását, a verseny csökkenését és a mezőgazdasági termelés monopolizálását, a mezőgazdasági termelés és az export-import árucikkek struktúrájának változását, az élelmiszerek hazai piacon belüli árajánlatának emelkedését stb.”

Az Állami Adószolgálat adatai szerint ma mintegy 2,3 millió földrésztulajdonos és úgynevezett farmer műveli meg a saját földjét. Ez legalább ötmillió hektárnyi termőföldet jelent. A adóemelés gyakorlatilag e gazdálkodási forma megszűnéséhez vezethet: ha nem tudsz fizetni, szabadulj meg a földedtől. Ennek persze állva tapsolnának azok az ukrán agrárbárók és külföldi befektetők, akik így több száz hektáros földbankokat hozhatnak létre.

(zzz)