Eldőlt: október 25-én választunk, új szabályok szerint

2020. július 22., 08:07 , 1016. szám

Több fontos lépést tett meg a Legfelső Tanács az elmúlt héten annak érdekében, hogy idén ősszel mégiscsak megrendezzék Ukrajnában a helyhatósági választásokat.

Parlamenti matematika

Időrendben haladva a július 15-i eseményekkel kell kezdeni elbeszélésünket, miután a parlament ezen a napon október 25-ére írta ki a helyhatósági választásokat. A határozatot 326 igen szavazattal, vagyis abszolút többséggel fogadta el a törvényhozás.

Rég nem volt ekkora egyetértés a honatyák között. Érdekesség ugyanakkor, hogy a Nép Szolgája parlamenti frakciója a határozat elfogadásához minimálisan szükséges 226 szavazat helyett csupán 225-öt produkált, vagyis ha rajtuk múlik, nem járulhatnánk ősszel, a törvényekben megszabott időben az urnákhoz. Még szerencse, hogy ellenzékiek és függetlenek ezúttal egyaránt lelkesen szavaztak a kormány javaslatára: Európai Szolidaritás frakció – 26 „igen” szavazat, Haza frakció – 17, Hang frakció – 16, A jövőért képviselőcsoport – 19, Bizalom képviselőcsoport – 17, függetlenek – 6.

Két megye nem választ

Egyedül az Ellenzéki Platform – Az Életért (OPZZS) frakció nem szavazott a választások kiírására, tiltakozásul azellen, hogy Luhanszk és Donyeck megyékben a kormány által ellenőrzött területeken sem rendeznek megyei tanácsi választásokat, maradnak a katonai-polgári adminisztrációk. (Azt, hogy a Donyec-medence ideiglenesen megszállt területein még mindig nem választanak új önkormányzatokat és településvezetőket, egy ideje már tudni lehetett.) Az OPZZS közleményében rámutat, a „Ze!”-kormányzat a Porosenko-rezsimhez hasonlóan alkotmánysértő módon megtagadta a két megye lakosságától a lehetőséget, hogy képviselőket válasszon a megyei tanácsba.

Olena Kondratyuk, a Legfelső Tanácsnak az ellenzéki Haza párttól megválasztott alelnöke utóbb azzal indokolta a választások elmaradását Donyeck és Luhanszk megyékben, hogy ez politikai felelősség kérdése, hiszen mindkét régió részben megszállt terület. „Amíg a biztonság kérdését nem rendezik, amíg az orosz csapatok ki nem vonulnak, és a határaink olyanok nem lesznek, amilyeneknek lenniük kell, egyszerűen nem észszerű választásokat tartani ott” – tette hozzá a sajtónak nyilatkozva. Ez a hozzáállás némileg ellentmond a minszki megállapodásoknak, amelyek nem teszik függővé a választások megrendezését a megszállt területeken az ukrán határellenőrzés helyreállításától, de Kijevben mostanság szinte naponta kétségbe vonják a minszki megállapodásoknak ezt a részét, ezért a kormányzat döntésén senki nem csodálkozott különösebben.

Más kérdés, vajon mi akadálya a választásoknak a két megye kormány által ellenőrzött területein? Némelyek válasz gyanánt utalnak rá, hogy a jelenlegi hatalom pontosan tudhatja a felmérésekből, nem sok szavazatra számíthatnának jelöltjei a demarkációs vonal környékén élőktől, elsősorban azért, mert a harcoknak még mindig nem sikerült véget vetni.

Így fogunk választani

Másnap, július 16-án fogadta el a parlament második olvasatban a Választási törvénykönyvet módosító indítványt, tehát a hatalom a választások kiírása után véglegesítette a szabályokat, amelyek alapján meg szándékozik rendezni a szavazást. Nem állíthatjuk, hogy soha nem fordult még elő ilyesmi a történelemben, de bizonyosan nem mindennapi eljárás, és aligha lehetnek rá büszkék a kijevi politikusok.

Már-már hagyományosnak mondható, hogy nem tették közzé azonnal a módosított törvény szövegét, így keddi lapzártánkkor még mindig csak az ukrán sajtó alapján találgathattuk, hogy ezúttal milyen szabályok alapján nyilváníthatja ki akaratát a nép. A változások lényege röviden úgy foglalható össze, hogy a megyei és járási tanácsokat, valamint a legtöbb városi tanácsot egyaránt nyílt listás arányos rendszer alapján választják meg. A polgárnak a szavazólapján szereplő pártok egyikére s a párt jelöltjére is le kell adnia voksát, ellenkező esetben a szavazata érvénytelen lesz. Minél népszerűbb egy jelölt a választók körében, annál előrébb végez pártja jelöltlistáján, annál nagyobb az esélye, hogy megválasztják. (Lásd keretes írásunkat!) A 10 ezer főnél kisebb településeken marad a többségi választási rendszer.

Kinek jó a nyílt lista?

A nyílt listás arányos választási rendszert eredetileg a 90 ezernél nagyobb lélekszámú települések számára „találták ki”, ám a hatalom úgy határozott, hogy 10 ezer főre csökkenti az alsó határt, bizonyára abból a megfontolásból, hogy ily módon még több, helyben népszerű személyiséget, illetve a regionális klánokat is sikerül rákényszeríteni, hogy csatlakozzanak valamelyik párthoz, amelynek reális esélye van bejuttatni jelöltjeit az önkormányzatokba. Elemzők szerint ez a rendszer elsősorban a helyi struktúrákkal szinte egyáltalán nem rendelkező kormánypártnak, a Nép Szolgájának kedvezhet, de a regionális pártok számára is előnyösnek bizonyulhat, amennyiben az indulni szándékozók elhiszik, hogy azok szintén be tudják juttatni jelöltjeiket a tanácsokba. A potenciális vesztesek ebben a helyzetben a parlamenti ellenzék pártjai lehetnek.

A regionális politikai élet „pártosításának” hátulütője ugyanakkor, hogy az új rendszer alapján megválasztott képviselők kötött mandátumot kapnak. Vagyis a pártjuk frakciójának elhagyásáért, a pártfegyelem megszegéséért megfoszthatók a képviselői mandátumuktól. A rendszer ezzel tulajdonképpen figyelmen kívül hagyja azoknak a polgároknak az akaratát, akik elsősorban nem valamelyik pártra, hanem annak jelöltjére adták le a voksukat. Az elemzők jelentős része szerint az önkormányzati képviselők így teljességgel elveszítik függetlenségüket, a pártok befolyása alá kerülnek.

A kétfordulós polgármester-választást csak a 75 ezernél nagyobb lélekszámú városokban írták elő. Az ennél kisebb településeken a tisztség sorsa egy forduló alapján dől el. A polgármesterjelöltek függetlenek is lehetnek. Sőt! Egyszerre indulhatnak a településvezetői és képviselői mandátumért is. Például egy regionális politikai erő helyi vezetője jelöltetheti magát polgármesternek, s ugyanakkor vezetheti pártja listáját az önkormányzati választáson.

Még mindig drága mulatság a politika

Üdvözlendő újítás, hogy jelentős mértékben csökkent a választásokon indulóktól megkövetelt óvadék összege. Nem szerencsés azonban, hogy mostantól a kisebb településeken induló jelölteknek is fizetniük kell. Bár a megkövetelt összeg így már elviselhetőnek tűnik, mégis előfordulhat, hogy faluhelyen a potenciális jelöltek egy részét eltántorítja az indulástól s így a közéletben való részvételtől.

A Becsületesen (Cseszno) civil mozgalom előzetes számításai szerint a 10 ezer lakosnál kisebb települések képviselőjelöltjeinek kauciója 944,6 hrivnya lesz. A 75 ezer főnél kisebb települések polgármesterjelöltjeinek óvadéka 4723 hrivnya. A 10 ezer lakosnál nagyobb települések esetében a pártok választási listáinak bejegyzéséért ezer választópolgáronként kb. 209 hrivnyát kell majd fizetni, s ugyanennyit kell leszurkolniuk a polgármesterjelölteknek is ezer választó után a 75 ezer lakosnál nagyobb településeken. A konkrét összegekről a Központi Választási Bizottságnak kell majd döntenie az egyes településeken élő választók pontos számának ismeretében.

(ntk)

Így választunk októberben

Az obozrevatel.com Olekszandr Boriskevics ügyvéd nyomán, a Kijevi Városi Tanács példáján igyekezett elmagyarázni olvasóinak, miként fog működni a választási rendszer október 25-én.

Ezek szerint, ha a fővárosi önkormányzat képviselőinek számát (120) elosztjuk tízzel, kiderül, hogy Kijevben körülbelül 12 választókerületet kell majd kialakítani. (A Választási törvénykönyv ennél legfeljebb két választókerülettel engedélyez többet – írja Boriskevics.) Hasonló módszer szerint határozzák meg a választókerületek számát minden közigazgatási egységben.

Az ügyvéd jelezte, hogy az 5%-os bejutási küszöböt elért pártokra leadott szavazatok száma alapján választási kvótát fognak megállapítani. Kijevben például 2015-ben a városi tanácsba jutott pártokra mintegy 550 ezer választó szavazott. Ha ezt az 550 ezer szavazatot elosztjuk a képviselői helyek számával (120), megkapjuk a választási kvótát, ami esetünkben 4600 szavazat.

A pártok a 120 képviselői helyre 120 fős pártlistát állítanak. A képviselőket egyenlően osztják el a választókerületi választási listákon, vagyis Kijevben pártonként kb. 10 képviselő jut majd egy kerületi listára. A választókerületi listákon minden képviselő a pártja által kialakított rangsornak megfelelően saját sorszámot kap. Amikor a szavazó a szavazókörzetben leadja voksát a pártra, a mellette lévő négyzetben feltünteti az általa választott képviselő sorszámát.

Boriskevics rámutat: ha X párt egy választókerületben 18 ezer szavazatot kapott, azt el kell osztani a 4600-as választási kvótával, ami egyenlő 3,9-del. Ez annyit tesz, hogy az adott választókerületből három képviselő jut be közvetlenül a Kijevi Városi Tanácsba. A fennmaradó 0,9-nyi kvóta, ami 4140 szavazat, átkerül a párt egységes városi választási listájára.

Külön érdemes szólni arról, miként határozzák meg a képviselők párton belüli sorrendjét a választókerületekben a szavazás eredménye alapján. A lista élére azok a jelöltek kerülnek, akik a szavazatok legalább 25%-át szerezték meg, ami egyben több kell, hogy legyen a választási kvóta (4600) egynegyedénél, azaz 1150 szavazatnál. Ezután következnek az 1150 szavazatnál kevesebbet szerzett jelöltek abban a sorrendben, amelyben a választási listán szerepelnek.

„Például:

Ivanov, Ivan (4500 szavazat, a listán a 4. helyen szerepel)

Kiricsenko, Vlad (1200 szavazat, a listán a 2.)

Prihogyko, Tarasz (150 szavazat, a listán az 1.)

Krupics, Anton (700 szavazat, a listán a 3.)

Antohina, Alina (900 szavazat, a listán az 5.)

Vagyis a városi tanácsba Ivanov, Kiricsenko és Prihogyko jut be” – írja az ügyvéd.

Az el nem osztott szavazatok az egységes városi pártlista közös kalapjába kerülnek. Tegyük fel, hogy X pártnak 24 000 elosztatlan szavazata gyűlt össze valamennyi választókerületből. Ez azt jelenti, hogy a párt az egységes városi választási listájáról a 24 000 szavazat alapján, a 4600-as választási kvóta szerint, további öt jelöltet juttat az önkormányzatba. Méghozzá úgy, hogy az egységes városi listáról azokat a képviselőket, akik a választókerületekben már mandátumhoz jutottak, nem veszik figyelembe.

Olekszandr Boriskevics mindezek után megjegyzi: merőben költői kérdés, miként érthetik meg ezt a választási rendszert az egyszerű emberek.

(hk)

Szabad az út az új járások létrehozása előtt

Ukrajna Legfelső Tanácsa múlt pénteken határozatával megszüntette az ország mind a 490 eddig létező járását, s helyettük 136 újat hozott létre. A határozatot 238 igen szavazattal fogadta el a törvényhozás a minimálisan szükséges 226 helyett.

A parlamentnek benyújtott határozattervezet eredetileg 129 új járás létrehozásáról szólt, számukat utólag, az illetékes államigazgatási, helyi önkormányzati, regionális fejlesztési és városépítési bizottság javaslatára növelték 136-ra. A plusz hét járás egyike a Kárpátalja megyei Rahói járás, amely nem szerepelt a kormány eredeti tervében, bár létrehozásának célszerűségéről egy ideje már sokat beszéltek. Kárpátalján az eredetileg javasolt öt járás helyett így hat közigazgatási egységet hoztak létre a korábbi 13 helyett, ezek az Ungvári, Munkácsi, Beregszászi, Huszti, Técsői és Rahói járások.

A rendelet kimondja, hogy a járások határait az azokat alkotó községi, nagyközségi és városi kistérségek külső határai alkotják. A régi járások tanácsait többé nem választják meg. A jelenleg hivatalban lévő képviselők mandátuma az új járásokban megválasztott képviselők hivatalba lépésének napján lejár. A Központi Választási Bizottságnak (CVK) az új járások figyelembevételével kell biztosítania a választókerületek kialakítását és a helyhatósági választások lebonyolítását.

Olekszij Csernisov település- és területfejlesztési miniszter kijelentette, a határozattal befejeződött Ukrajnában a decentralizációs reform. A járásrendszer átalakításának szükségességét annak elavultságával indokolták, illetve azzal, hogy a járások területe és lakóik száma különböző, vagyis a lényegében azonos nagyságú járási adminisztrációkra igen eltérő terhelés esik. A reform célja egyenként legalább 150 ezer lakosú járások kialakítása volt, amelyek központjául legalább 50 ezer lakosú településeket szándékoztak kijelölni, méghozzá úgy, hogy a legtávolabbi település se essen 60 km-nél messzebbre a járásközponttól. Talán mondanunk sem kell, hogy végeredményben egyik szempontot sem sikerült maradéktalanul érvényesíteni.

A reform kiötlőit kezdettől számos bírálat éri. Az egyik leggyakoribb, hogy mostantól hetedhét országon túlra kell majd hivatalba járniuk az embereknek. Kárpátaljai példáknál maradva gondoljunk csak bele, mit jelenthet ügyeket intézni az Ivano-Frankivszk megye határánál a hegyek között megbújó Felsőszinevérről a román határtól alig néhány kilométerre elterülő Husztra utazni, vagy az ukrán–román–magyar hármashatárnál fekvő Fertősalmásról eljutni Beregszászba. A kormány ugyan az elektronikus kormányzás fejlesztésével igyekszik a minimálisra csökkenteni a személyes ügyintézést, ismerve azonban az ukrajnai bürokráciát garantálható, hogy intézni való a jövőben is akad bőven.

Egy másik sokszor feltett kérdés: mi lesz a járások összevonása miatt megszűnő hivatalok dolgozóival? A járásokkal együtt nemcsak a járási adminisztrációk szűnnek meg, hanem számos más hivatal is, s az ígéretekkel ellentétben előbb-utóbb bizonyosan lesznek leépítések az egészségügyi, oktatási, kulturális és egyéb intézményekben is – hacsak az adott település úgy nem dönt, hogy mostantól a saját költségén tartja fenn azokat.

A járásrendszer átalakítása a választások szempontjából is jelentőséggel bír, bár sajtóértesülések szerint a kormányzatot elsősorban a megyei tanácsok és a nagyvárosok érdeklik. A járásokat állítólag lehetetlen úgy alakítani, hogy azok tanácsaiban a „nép szolgáinak” esélyük legyen a többség megszerzésére, a járáshatárok átszabásával azonban igen jelentős mértékben változtathatnak a helyi erőviszonyokon, rövid távon esetleg lehetetlenné téve, hogy valamely politikai erő egymagában jelentős többségre tegyen szert. Hosszabb távon a járások élére kinevezni tervezett prefektusok feladata lenne a helyi politikai elit „megregulázása”.                    

(ntk)