Kladospóriumos betegség a paradicsomállományban

2020. október 13., 09:52 , 1027. szám

A botritiszhez hasonlóan ez a betegség is leginkább ősszel jelentkezik a fóliasátrakban. A kedvezőtlen időjárásnak, valamint a kevesebb fénynek köszönhetően az arra hajlamos fajták szinte mindegyikénél jelentkezik ez a kór. Bár vannak ellenálló fajták (a csomagoláson ezt C betű jelzi), de az utóbbi időben elterjedt LSL-(hosszan pulton tartható) fajták többsége nem rezisztens a kórokozóval szemben. Így azok a paradicsomtermesztő gazdák, akik ilyen fajtákkal rendelkeznek, számíthatnak a betegség megjelenésére. Hogy melyek a tünetei, és hogyan védekezhetünk ellene, arról alábbi írásunkban olvashatnak.

A betegség megjelenése

A betegség fellépésére elsősorban a magas relatív páratartalmú hajtatóházakban lehet számítani. A kórokozó számára a 18–22 °C hőmérséklet és a 70–80%-os relatív páratartalom a legkedvezőbb. A fertőzési források a fóliasátorban visszamaradt növénymaradványok lehetnek, valamint a hajtatóház szerkezeti elemei, amelyekre rátapadva a gomba akár több hónapon keresztül is életképes marad, majd ismét fertőzhet. A gomba a légmozgással kerül a növényekre. A fertőzéshez nincs szüksége sebfelületre, az ép bőrszöveten keresztül is behatol a növénybe. A kórokozó számára a kevés fény a legkedvezőbb, ezért inkább a fényszegény kora tavaszi és őszi időszakokban számíthatunk a betegség felbukkanására.

A betegség tünetei

A betegség elsősorban a levélen jelentkezik, a bogyón a tünetek ritkán figyelhetőek meg. A levél színén szabálytalan alakú, sárgászöld foltok láthatók, amelyek később szürkésbarna színűek lesznek. A levél fonákján is sárgászöld foltok keletkeznek, amelyeken sötétbarna, bársonyos penészgyep jelenik meg. A növény levelei később elszáradnak, majd lehullanak. A szár a fertőzés erősségétől függően felkopaszodik. A zöld bogyón a bibepont körül fekete foltok láthatók.

Védekezés

Először is igyekezzünk a betegséggel szemben ellenálló fajtákat termeszteni. A katalógusokban a C betű jelzi a kórokozóval szembeni rezisztenciát. Az utóbbi időben azonban igen elterjedt a kemény húsú, jól szállítható LSL fajták termesztése, amelyeknek a legtöbbje nem rendelkezik rezisztenciával e betegséggel szemben. Ezeknél a fajtáknál különösen nagy figyelmet kell fordítani a védekezésre. A beteg növényi részeket el kell távolítani a fóliasátorból és meg kell semmisíteni azokat, miáltal lassíthatjuk vagy megakadályozhatjuk a fertőzés továbbterjedését, ugyanis ne feledjük, hogy a lehullott növényi részekkel a spórák áttelelhetnek a hajtatólétesítményünkben. A fertőzött részeket tehát semmiképpen ne dobjuk a földre, hanem gyűjtsük össze, s mielőbb távolítsuk el a ter­mesztőlétesítményből. Amennyiben lehetséges, igyekezzünk 18–22 °C-os hőmérséklet mellett 60–65%-os páratartalmat biztosítani a növények számára. A túl sűrűre ültetett növényállomány elősegíti, fokozza a betegség terjedését. Mivel a kórokozó a fényszegény időszakot kedveli, ezért augusztus második felétől (amikor a természetes fényviszonyok már érzékelhetően romlanak) megkezdhetjük a megelőző védekezést a következő hatóanyagú fungicidokkal: mankoceb (Dithane M45), klórtalonil (Bravo 500), propineb (Antrakol) stb. Amennyiben az állomány mégis megbetegedett, gyógyításra javasolható a dife­nokonazol + ciflufenamid hatóanyagú Cidely Top.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza