Finta Éva: Zsonglőr a szívem

Még ott kéne lennem, s már másutt vagyok.

Az otthon elköltözött, és messze, messze,

az ég legalsó peremére forrva

gondolok a beregi hegyekre.

Városom: színpad. Játszóterem is volt.

Becsukva az emlékek a felejtés albumába.

Riadtan nézem változó színeit

és díszeit, ahogy felém dobálja.

Zsonglőr a szívem, játszik velem a tér,

labda vagyok kezében, galambbá válok.

Süvítve hasad ketté a táj,

felrepülnek a tollas álmok.

Az elszakadás mekkora tágas bugyra,

melyben most másik sorsom felidézem?

Testembe költöznek a tájak,

melyekkel egykor egy volt a létem.

A békéscsabai Bárka című irodalmi folyóirat online felületén találtam rá Finta Éva Zsonglőr a szívem című versére, melyet a keltezés szerint 2022. október 27-én írt. Ekkor már javában zajlott az orosz–ukrán háború. Talán nem véletlen, hogy a költő ekkor gondolt újra a beregi hegyekre, egykori otthonára, a Vérke folyó két partján elterülő szülővárosára, ami 1990-ig volt életének játszótere. Sokan éreznek így ma is Kárpátalja szülöttei, akik különböző okok miatt hagyták el a szülőföldjüket, és most a távolból vágyakoznak iránta, lelküket a honvágy lárvái marcangolják.  Így vagyok vele én is. Korábban évente többször utaztam haza, hogy lássam édesanyámat, a rokonokat, a barátokat, az ismerős várost, az ismerős vidéket. Ma már: „Testembe költöznek a tájak, // melyekkel egykor egy volt a létem.”

Finta Éva József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész, tanár 1954. január 1-jén született Beregszászban. 1978-ban szerzett magyar szakos diplomát az Ungvári Állami Egyetemen. 1972 óta publikál rendszeren. Először kárpátaljai lapokban jelentek meg versei, azóta már olyan jelentős lapokban publikál rendszeresen, mint a Forrás, az Együtt, az Agria, a Hitel, a Magyar Napló, a Partium, a Kortárs, a Magyar Múzsa stb. Tagja volt az Ungváron működött József Attila Irodalmi Stúdiónak, később pedig a József Attila Alkotóközösségnek. Életében fontos szerepet játszott Drávai Gizella és Horváth Anna.

1990-ben települt át Magyarországra, ebben az évben felvették a Magyar Írószövetségbe. 2004-től két évig egy sátoraljaújhelyi szakközépiskolában tanított, majd 2007-től nyugdíjba vonulásáig a sárospataki tanítóképzőben volt tanársegéd. Számos könyve jelent meg, több kötet szerkesztésében vett részt, emellett kiemelkedő irodalomtörténeti tanulmányai jelentek meg különböző folyóiratokban. Verseit Ivaskovics József, Dinnyés József, Rózsa Pál és Bárdos Lajos zenésítette meg.

Lengyel János