Interjú Korolyova Erzsébettel

„Légy egy fűszálban a kicsi él. S nagyobb leszel a világ tengelyénél” – vallotta József Attila sok-sok évvel ezelőtt. S valóban, a betöltött szerep, a közösségen belüli helytállás többet ér a levegőbe kapdosásnál. Ha a KMKSZ-re fűszálként tekintünk, akkor Korolyova Erzsébetre nyugodtan mondhatjuk, hogy ő az a bizonyos „él”. Évtizedek óta komoly munkát végez a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetében, bátran fordulhatnak hozzá nemzetiségtől függetlenül az emberek. Nemrég mi is felkerestük, hogy munkájáról s a közelgő választásokról kérdezzük.

– Négy éve vezeti a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetét, de már sokkal korábban részt vállalt az Alapszervezet munkájában. Hol találkozhatnak önnel az emberek, mivel foglalkozik nap mint nap?

– Szentpéterváron tanultam, ott alapítottam családot, majd visszaköltöztünk Munkácsra 1991-ben. A KMKSZ Munkácsi Alapszervezete 1989-ben alakult, akkor sikerült a Zrínyi Ilona úton lévő épületünket megszerezni. Gulácsy Éva szeretett volna itt egy könyvtárat is kialakítani, tőle vettem át a stafétát, s sikerült is létrehozni a könyvtárat, melynek én lettem a könyvtárosa, 1993-tól pedig az Alapszervezet titkára is. Nagy dolog számunkra ez a könyvtár, hiszen ez az egyetlen könyvtár, melyet egy alapszervezet tart fenn. Négy éve vagyok a munkácsi alapszervezet elnöke, de lényegében 29 éve szerves részt vállalok az Alapszervezet munkájában. 2001 óta a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány munkácsi irodájának főreferense vagyok. Szerdánként a Zrínyi utcai épületünkben találkozhatnak velem az emberek, minden szerdán 9 órától tartok fogadóórát.

– Mi jellemezte az elmúlt öt évet, milyen sikereket ért el a KMKSZ a Munkácsi Városi és Járási Tanácsokban?

– A 2015-ös választásokon a Munkácsi Városi Tanácsba három képviselőnk jutott be. Ennek a kis frakciónak Schink István volt a vezetője. Jómagam a végrehajtó bizottság részét képeztem az elmúlt öt évben, így jó rálátásom van a tanács működésére. Sokszor előfordult, hogy szót emeltem, ha a magyar érdekeket csorbulni láttam. Például ez év elején a temetőben lévő Pro Patria I. világháborús emlékműről tűntek el a névtáblák. Sikerült időben közbelépni, s ezért úgy újították fel az objektumot, hogy visszakerülhettek a régi emléktáblák is. Itt van például a nyugdíjasklub esete, amely szintén egyidős az Alapszervezettel. Egyik napról a másikra tették ki őket ingatlanjukból. Aztán sokáig a könyvtárban voltak, mígnem sok keresgélés után sikerült kilobbiznom számukra a Rákóczi-kastély egyik termét.

– Miért fontos ebben az új helyzetben a magyar képviselet a kistérségi tanácsban?

– Nőként, anyaként nem tartozik leghőbb vágyaim közé a képviselőség. Én munkaként tekintek minderre. Régóta úgy élem az életem, hogy reggel nem azzal kelek fel, hogy mit szeretnék csinálni, hanem hogy mit kell csinálnom. Ha a Jóisten elém tesz egy feladatot, először talán elbizonytalanodom, hogy képes vagyok-e rá. De aztán arra gondolok, hogy Ő jobban tudja a dolgokat, s a feladathoz erőt és kitartást is ad. 2019-ben például 29 rendezvényünk volt, beszámolni is elég volt minderről, nemhogy végigcsinálni.

Sok erőt és kitartást kívánunk Erzsébetnek munkájához, s reméljük, a választásokon sikerül elnyernie az emberek bizalmát, s képviselheti őket ügyes-bajos dolgaikban!

Tóth János