A kormány megnyirbálná a munkavállalók jogait

Sajtóinformációk szerint a Munkatörvénykönyv bújtatott átalakítására készül a kormányzat.

Korábban lapunk is foglalkozott az új Munkatörvénykönyv tervezetével, amely megfosztotta volna jelenlegi jogaik nagy részétől az ukrajnai munkavállalókat, szinte teljesen kiszolgáltatva őket munkaadóiknak. Gyakorlatilag korlátlan munkaidő, elbocsátás kis híján bármilyen okból (ideértve a várandós nőkét és a nyugdíjazás előtt álló munkavállalókét), rövidebb szabadság – íme néhány azon „meglepetések” közül, amelyek a munkából és bérből élőkre vártak volna, ha elfogadják a jogszabályt.

Szerencsére a Honcsaruk-kabinet menesztését követően a hatalmas botrányt kiváltó dokumentum eltűnt a parlamenti süllyesztőben. A jelek szerint azonban a Smihal-kormány nem tett le szándékról, hogy a saját – és a munkaadók – ízlése szerint szabja át a Munkatörvénykönyvet. A strana.ua úgy tudja, a kormányzat lemondott róla, hogy áterőszakoljon a parlamenten egy teljes jogszabálytervezetet, amely várhatóan ismét hatalmas ellenállást váltana ki a munkavállalókból és a szakszervezetekből. Ehelyett apróbb módosításokkal igyekeznek elérni a célt, azaz „munkaadóbaráttá” alakítani a munka világát szabályozó, már létező jogszabályokat.

„Ezúttal egyenként fogják felszámolni a munkaügyi garanciákat” – mondja Natalija Zemljanszka, a Termelőmunkások és Vállalkozók Összukrajnai Szakszervezetének elnöke.

Máris több ilyen bújtatott törvénymódosítási kísérletről lehet hallani. A közelmúltban jelent meg két újabb jogszabálytervezet: az úgynevezett „nullaórás” szerződésekről és „a munkaviszony hét jegyéről” szólók.

A „nullaórás”, azaz rögzített munkarend nélküli munkaszerződés több újdonságot is tartalmaz. Az egyik leglényegesebb: feljogosítaná a munkáltatókat, hogy munkavállalóikat a jövőben olyan szerződés alapján foglalkoztassák, amely nem rögzíti a munkarendet, azaz nem írja elő a munkanap hosszát és egyéb konkrét paramétereit.

A másik újdonság, hogy a munkáltató szükség szerint rendelhetné be a „nullaórás” szerződés alapján foglalkoztatott alkalmazottat – ha van munka, dolgozunk, ha nincs, otthon maradunk. Ennek megfelelően alakulna a bérezés is. Az egyetlen megkötés az lenne, hogy havonta legalább nyolc óra munkát kellene biztosítani a munkavállaló számára, vagyis lényegében egyetlen teljes értékű munkanapot. Végeredményben azt kapnánk, hogy a munkavállalónak elvben lenne ugyan munkahelye, a gyakorlatban azonban bizonytalan volna a helyzete, hiszen nem tudhatná, hogy mennyit fog dolgozni az adott hónapban, s mekkora lesz a jövedelme. Elméletileg lehetséges, hogy a dolgozó egyszerre több munkahelyen helyezkedjék el ezen a módon. De mi lesz, ha az egyik munkáltató éppen akkor rendeli be, amikor a másiknál dolgozik?

A tervezet előírná, hogy a munkáltató a munkavállalóinak legfeljebb a 10%-át foglalkoztathatná „nullaórás” szerződés alapján. A Szakszervezeti Szövetségnél azonban ezt is sokallják, s legális rabságnak nevezik. Hiszen a munkaadók nem lennének kötelesek folyamatosan munkát, stabil jövedelmet biztosítani a dolgozóik számára. A munkavállalók gyakorlatilag afféle napszámosokká válnának, akiknek bármikor jelentkezniük kell, ha a munkáltató munkavégzésre szólítja fel őket.

Tegyük fel, hogy a munkavállaló bére havi 10 ezer hrivnya. Ha azonban a munkavállalót „nullaórás” szerződéssel alkalmazzák, s a hónap folyamán mindössze a minimális nyolc órát dolgozza le, a fizetése csupán 500 hrivnya lesz – mutatnak rá a szakszervezetek. Ha eltekintünk ettől a szélsőséges példától, akkor is nyilvánvaló, hogy a járvány és a nyomában járó gazdasági válság miatt a vállalatok többsége nem dolgozik teljes kapacitással. Vagyis nem mindig van szükség teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozókra, akiknek minden körülmények között meg kell fizetni az alapbért. A „nullaórás” szerződés erre a problémára jelentene költséghatékony megoldást a munkaadók számára.

A másik készülő törvénymódosítás a munkaviszony hét ismertetőjegyét hivatott meghatározni. A kormányzat ezzel a lépéssel a polgári jogi szerződésre szándékozik csapást mérni, amelyet napjainkban egyre több munkáltató választ a megszokott munkaszerződés helyett. Polgári jogi szerződést a munkaadók rendszerint a számítástechnikai szakemberekkel, a dizájnerekkel s általában mindazokkal a munkavállalókkal, szakemberekkel kötnek, akiktől egy konkrét feladat elvégzését várják el, s készek kifizetni ezért egy bizonyos összeget.

Az adó- és munkaügyi hatóságok azonban nem kedvelik ezt a megoldást, a fekete foglalkoztatás egyik változatának tekintik, mivel a polgári jogi szerződés alapján dolgozó munkavállaló után a munkáltató kevesebb adót, társadalombiztosítási hozzájárulást fizet, esetenként egyáltalán nem fizet. A munkavállaló is kitérhet a személyi jövedelemadó megfizetése alól azáltal, hogy egységes adót fizető vállalkozóként jegyzi be magát.

Hogy bezárják ezt a jogi kiskaput, a kormányzat meghatározná a munkaviszony hét ismertetőjegyét:

– munkavégzés meghatározott képesítéssel, szakmával rendelkező személy által, a munkáltató irányításával és felügyelete alatt;

– szabályozott, állandó munkafolyamat, amely nem követel meg a munkavállalótól konkrét eredményt egy adott időszakban;

– munkavégzés egy konkrét munkahelyen, amelyet a munkáltató biztosít, meghatározott munkarenddel és belső munkaügyi szabályokkal;

– termelőeszközök, nyersanyagok biztosítása a munkáltató által;

– a munkavállaló rendszeres javadalmazása;

– munka- és munkaszüneti napok megállapítása;

– az üzleti utakkal és a munkavégzéssel összefüggő egyéb költségek megtérítése.

Amennyiben a felsorolt ismertetőjegyek közül legalább három azonosítható, nem lenne lehetőség a polgári jogi szerződés alapján történő alkalmazásra, kötelező lenne munkaszerződést kötni.

Elemzők szerint az elképzelés számos kérdést vet fel, elsősorban a munkáltatók részéről. A gazdasági válság közepette senki sem növeli szívesen a munkaszerződés alapján foglalkoztatott dolgozói számát, ezért a polgári jogi szerződés alkalmazásának lehetetlenné válása esetén kénytelenek lennének más megoldás után nézni. Elvben ilyen megoldás lehet a „nullaórás” szerződés alapján történő foglalkoztatás, ez azonban lényegesen előnytelenebb, mint a polgári jogi szerződés a munkaadók és a munkavállalók számára egyaránt. Vagyis félő, hogy az új szabályozás a hivatalosan – még ha polgári jogi szerződés alapján is – alkalmazottak számának csökkenéséhez vezethet, növelve a feketén foglalkoztatottak számát.

(zzz)