Kapcsolat az olmékok és a núbiaiak között?

Negroid arcvonású szobrok a Kolumbusz előtti Amerikában

2021. január 17., 12:47 , 1040. szám

Közép-Amerika civilizációi közül a legkorábbi – az olmék – egyúttal a legrejtélyesebb is. Képviselői használtak elsőkként nagyobb mennyiségben köveket szobrászatukban, építészetükben – egy olyan vidéken, ahol alig van kő, s ahová messzi földekről kellett elszállítani a kövek tömkelegét. Kultúrájuk minden előzmény nélkül, hirtelen és teljes pompájában jelent meg, hogy aztán éppolyan hirtelen le is tűnjék. És ami talán a legkülönösebb: hatalmas bazalttömbökből kifaragott fejszobraik egyértelműen negroid arcvonásokat viselnek. Kik voltak hát az olmékok, és miként örökíthettek meg négereket a Kolumbusz előtti Újvilágban?

Civilizációjuk a Mexikói-öböl déli partvidékének forró, trópusi síkságán virágzott fel, ahol még ma is jókora erdőségek terpeszkednek, s még hatalmasabb dzsungelek uralták a tájat évezredekkel ezelőtt, amikor Kr. e. 1150 körül szertartási központokat építettek fel itt az olmékok. Ezek eredeti elnevezéseit viszont nem ismerjük, így csak közeli, újabb kori települések spanyol neve után nevezték el őket, köztük a legjelentősebbeket: San Lorenzót, La Ventát, Tres Zapotest, Laguna de Los Cerrost. Itt uralkodtak az olmék politikai és vallási vezetők, s ugyanitt laktak királyaik fegyveres kíséreteinek a tagjai, továbbá a szobrászok, a kézművesek, valamint a vezetők háziszolgái. Míg a népesség nagyobbik része a közeli falvakban élt, s földműveléssel foglalkozott. Múlékony anyagokból épült falusi házaikat azonban a településekkel együtt elnyelte az őserdő, s a szertartási központok lakóházaiból is mára csak házhalmok maradtak.

Magukat a központokat azonban szabályosan megtervezték. La Venta épületegységei például egy észak–déli tengely mentén sorakoznak. A szertartási központ déli végében áll a több mint harminc méter magas, tagolt, kúp alakú piramis, amihez hasonlót soha, sehol sem építettek. Tőle északra házak maradványai által szegélyezett, színes agyagból kialakított udvarok sorakoznak. Emellett pedig labdajátéktér is található itt, ahol kaucsukból készült labdákkal játszották a később egész Közép-Amerikában elterjedt, leginkább a mai kosárlabdához hasonlító játékot, melynek során két csapat játékosainak egy, a labdajátéktér egyik hosszanti falán elhelyezett kőgyűrű nyílásán kellett átjuttatniuk a rugalmasan pattogó labdát. San Lorenzo pedig egy ezer méter hosszú, 660 méter széles, több mint hat méter magas mesterséges teraszon épült fel, ahol különálló teraszok, udvarok sorakoznak, mesterséges lagúnák húzódnak, nagyméretű kőszobrok állnak, s ahonnan kikövezett szennyvízelvezető csatornákkal távolították el jó háromezer évvel ezelőtt a szenny­vizet. Általában véve jellemzőek szertartási központjaikra a kikövezett mozaikpadlók, a kőoszlopok, pillérek, a hatalmas, tömb alakú oltárok, melyek fülkéiben ülő emberalakokat faragtak ki, továbbá a domborművekkel díszített feliratos sztélék (emlékkövek). Ugyanis Közép-Amerikában nemcsak a labdajátékot találták fel az olmékok, hanem az írást is, s szintén ők kezdtek foglalkozni a csillagászattal és a naptárkészítéssel is. A Krisztus előtti első évszázadokban azonban civilizációjuk hirtelen eltűnt, népességük valószínűleg beolvadt más népekbe, kultúrájukat viszont ekkorra szertehintették a térségben. S fennmaradtak zöld vagy zöldeskék féldrágakövekből, ásványokból finoman megmunkált ékszereik, kisebb szobraik, valamint tizenhét, egyenként 1,6–3,6 méter magas, 20–30 tonnás, bazaltból formázott, mandulaszemű, sisakos fejszobraik, melyek széles orraikkal és vastag, felvetett ajkaikkal negroid arcvonásokat viselnek. Sisakjaik nagyon hasonlítanak az óegyiptomi Tanisz városban feltárt, núbiai néger harcosokat ábrázoló faragványokon látható núbiai sisakokra. A Tres Zapotesben feltárt ún. második számú fejen néger hajviselet látható. Ráadásul a Mexikói-fennsíkon található Kolumbusz előtti indián falu, Tlatilco temetőjében az olmék kulturális hatás időszakából feltárt csontvázak 13,5 százaléka negroid jellegű, mely arány a későbbiekben fokozatosan 4,4 százalékra csökkent. Mindez pedig arra utal, hogy az olmék civilizáció időszakában négerek érkezhettek az Újvilágba. De miként?

Az óegyiptomiak Kr. e. 1550 körül meghódították a mai Dél-Egyiptomra és Észak-Szudánra kiterjedt, négerek lakta Núbiát, majd helyi harcosokat is besoroztak a hadseregükbe, miközben erős kulturális hatást is gyakoroltak a meghódított tartományra. A Krisztus előtti VIII. században függetlenné vált Núbiában azután kialakult a Napata Királyság, mely Kr. e. 743 körül meghódította Egyiptomot, s 80 évig uralta is azt, míg csak ki nem szorult onnan. Az óegyiptomiak pedig értettek a hajózáshoz. Thor Heyerdahl norvég tengerbiológus, önképezte antropológus, a tengerek által elválasztott területek közötti ősi kapcsolatok kutatója felfigyelt az észak-perui ősi kerámiákon látható nádcsónakok és az egyiptomi sírkamrák falain ábrázolt, papirusznádból készült hajók közötti hasonlóságra, ami szerinte Egyiptom és az Újvilág ősi kapcsolatára utal. Heyerdahl egy rekonstruált óegyiptomi papiruszhajóval, a Ra II-vel át is szelte az Atlanti-óceánt. (A Ra I konstrukciós hiba miatt az út vége előtt elsüllyedt.) Tehát a núbiai uralom időszakában vagy akár előtte is egyiptomi hajókon núbiai négerek is Amerika földjére léphettek? Egyesek pedig uralkodókká is válhattak ott? A régészek szerint ugyanis az olmék kőfejek királyokat ábrázolnak. A téma további kutatásokra érdemes…

Lajos Mihály