Kártérítés a rossz utak által okozott kárért

2021. február 16., 13:18 , 1044. szám

„Autómban ősszel cseréltem ki a legfontosabb futóműalkatrészeket, ami elég tetemes összegbe került. Körülöttünk mindenütt minősíthetetlenek az utak, helyenként 30-40 cm-es kátyúkkal (legalább 10-20 km-en keresztül), így nyárra újra tönkrement az autóm futóműve, pedig nagyon vigyáztam rá. Pontosan emlékszem, hogy 20 éve egyszer sem javították az utakat mifelénk. Érdemes perre menni a közútkezelővel? Bizonyítható jogilag, hogy a katasztrofális út tette tönkre a gépjárművemet? S ha igen, mennyi kártérítésre számíthatok?”

– Hogy érdemes-e perre menni a közútkezelővel, azt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Induljunk ki abból, hogy az úthasználóknak joguk van egyebek mellett a biztonságos közlekedési viszonyokhoz, valamint a károk megtérítéséhez, amelyek abból erednek, hogy az utak, utcák, vasúti átjárók nem felelnek meg a közlekedésbiztonsági követelményeknek. (Lásd A közúti forgalomról szóló törvény – a továbbiakban: a Törvény – 14. cikkelyének 3. bekezdését és a 16. cikkely 1. bekezdését!)

Az utak nem megfelelő állapota miatt a járművek tulajdonosait ért anyagi kár megtérítéséhez mindenekelőtt meg kell találni a felelőst, ami nem mindig egyszerű.

A Törvény 3. cikkelye értelmében az igazgatási teendőket a közúti forgalom terén a Miniszteri Kabinet, az erre felhatalmazott speciális központi végrehajtó szervek, a Krími Autonóm Köztársaság végrehajtó szervei, a helyi közigazgatási hivatalok végrehajtó szervei és a helyi önkormányzatok végrehajtó szervei végzik.

Az utak, utcák és vasúti átjárók tulajdonosai/kezelői, illetve az általuk megbízott szervek felelősek a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtéséért. Az út kezelői, az útfenntartással megbízott szervezetek vezetői viselik a felelősséget – beleértve a büntetőjogi felelősséget is –, amennyiben hibájukból következik be baleset. (Lásd a Törvény 24. cikkelyét!)

A Törvény 21. cikkelye értelmében az autóutak lehetnek:

• közutak;

• szolgálati (szerviz-) utak;

• magánterületen húzódó autóutak.

A közutakon belül megkülönböztetnek országos és helyi jelentőségű utakat. A városokban az utcákat és utakat főutakra és utcákra, valamint helyi jelentőségű utakra és utcákra osztják. E felosztásnak megfelelően is változhat egy-egy útszakasz kezelője.

Sok időt, energiát és pénzt takaríthatunk meg, ha kiderítjük, egészen pontosan melyik hatóság kezelésébe tartozik az adott útszakasz, s mindjárt az illetékest pereljük be, ellenkező esetben előfordulhat, hogy a bíróság be sem fogadja a keresetünket.

Ezenkívül szem előtt kell tartani, hogy tekintettel az eljárás kontradiktórius jellegére (azaz, hogy két ellentétes érdekű fél, a felperes és az alperes képviselői vannak jelen a tárgyaláson), szükség van azoknak az ügy szempontjából releváns körülményeknek a bizonyítására, amelyekre a felperes vagyoni kártérítési igénye kielégítését követelve hivatkozik. Más szóval bizonyítani kell, hogy a gépkocsi, illetve alkatrészei az út állapota miatt károsodtak, s a követelt kártérítés mértékét is alá kell támasztani.

Hogy bizonyíthatók-e a rossz utak okozta károk? Elméletileg mindenképpen, s a gyakorlatban is számos pert nyertek már a mindenre elszánt – vagy inkább elkeseredett – járművezetők. Könnyebb a dolga az állami vagy önkormányzati közútfenntartókat perbe fogó felpereseknek és ügyvédeiknek, ha a rossz út okozta baleset következtében keletkezett kárt kell bizonyítani, hiszen ilyenkor a tényállást alátámasztják a tanúk vallomásai, a rendőrségi helyszínelés, netán a balesetet megörökítő videofelvételek, az igazságügyi szakértők véleménye. Nehezebb bizonyítani a rossz út okozta fokozott igénybevételt, rongálást, hiszen nem mindig lehet megkülönböztetni az alkatrészek idővel óhatatlanul bekövetkező természetes kopását attól a pusztítástól, melyet a kátyús út lényegesen rövidebb idő alatt végez el. Ráadásul a jármű tulajdonosa sokszor nincs felkészülve rá, hogy utólag dokumentumokkal igazolja az új alkatrészek beszerzését, illetve a beszerelésük időpontját, költségeit.

Ami a kártérítés mértékét illeti, annak elvben fedeznie kell a gépkocsiban keletkezett kár kijavításának valamennyi költségét – beleértve szükség esetén a meghibásodott jármű elvontatását a szerelőműhelyig –, ám akadnak kivételek. Például ha az autó javításának költsége a kárbecslés vagy szakértői vizsgálat alapján meghaladja a járműnek a baleset előtti piaci értékét, a jármű fizikai megsemmisülésével járó károk megtérítésére vonatkozó eljárást kell alkalmazni, amelyet A szárazföldi járművek tulajdonosai polgári jogi felelősségének kötelező biztosításáról szóló törvény 30. cikkelye szabályoz. A Polgári törvénykönyv 8. cikkelyével összhangban nemcsak a biztosítók, hanem más, fokozott veszélyforrást jelentő tevékenységet folytató és a károkozásért felelősséget viselő személyek is alkalmazhatják ezt az eljárást. A szóban forgó 30. cikkely 30.2-es
pontja kimondja, ha a jármű megsemmisült, tulajdonosának megtérítik a gépkocsi baleset előtti és utáni értéke közötti különbözetet, valamint a járműnek a baleset helyszínéről történő elszállításával kapcsolatos költségeket. Vagyis előfordulhat, hogy végeredményben a bíróság kisebb összeget ítél meg a felperes számára, mint amennyibe a kár kijavítása kerülne.

Arra is akad precedens, hogy a bíró nemcsak az alperes, hanem a felperes hibáját is megállapítja adott esetben. Előfordulhat például, hogy a szakértői véleményekből kitűnik, a gépkocsiban nem csupán az út állapota miatt keletkezett kár, hanem azért is, mert a járművezető nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladt. (Tegyük fel, az útfigyelő kamerák rögzítették, hogy a károsodott jármű az adott útszakaszon a megengedettnél gyorsabban haladt.)

A Polgári törvénykönyv 1193. cikkelye szerint viszont ha a károsult súlyos gondatlansága hozzájárult a kár bekövetkezéséhez vagy növekedéséhez, akkor a károsult hibájától (és a kárt okozó személy hibájától) függően arányosan csökken a kártérítés összege, hacsak a törvény másként nem rendelkezik. Vagyis ilyen esetben a bíró megállapíthatja, hogy a keletkezett kárért részben a közútkezelő, részben pedig a járművezető a felelős. Következésképpen az utóbbi csak a kárérték egy részének megtérítésére jogosult, a közútkezelő mulasztásának arányától függően.

hk