A ventúriás varasodás felismerése és a fajták fogékonysága

Az almaültetvény biológiai növényvédelme XVI.

Biotermesztésre szánt almaültetvényben a legrémisztőbb kórokozó a varasodás. Egész évben jelen lehet az ültetvényben, sőt, évről évre egyre erőteljesebbé és pusztítóbbá válhat a kártétele, ha elmaradnak a védekezést célzó kezelések.

A varasodás tünetei és felismerése

Már az első levélkezdeményeken is megjelenhetnek a korai tünetek, s védekezés hiányában az egész szezon sorsa megpecsételődhet. Miután a gomba megfertőzi az almafa leveleit, az első néhány napon (3-5 nap) csak a fény felé fordított levélen fedezhetjük fel a kezdeti tüneteket. A levelet a fény felé fordítva olajos foltokat látunk, melyek pár nap elteltével fokozatosan megbarnulnak, majd bársonyfekete árnyalatúak lesznek. Ebben a stádiumban a legérzékenyebb a gomba még a leggyengébb hatóanyagokra is, tehát ekkor a leghatékonyabb a védekezés.

A virágzás stádiuma kritikus időszak, a nedves, meleg időjárás kedvez a varasodás terjedésének, és nagy veszélyt jelent a virág számára. Minden esetben szükséges a virágzás időszakában is védekezni a varasodás ellen, vigyázva a beporzást végző méhekre és egyéb hasznos rovarokra. A gomba megfertőzheti a szirom- és csészeleveleket is, melynek következtében egy másodlagos fertőzést idéz elő már az apró gyümölcskezdeményen is, mely szabad szemmel még nem látható. Súlyos fertőzés esetén – ha a védekezést elhanyagoljuk – a fiatal gyümölcsökön is megtelepszik a gomba, és az alma fekete pettyes, deformált lesz. Kezdetben a termés tünetei rejtve vannak a gazda szeme elől, de amikor végül megjelennek a fekete dudoros, kirepedő foltok, akkor már késő. A termésen megjelenő kezdeti tünetek is csak kémiai hatóanyagokkal kezelhetők, a biológiai hatóanyagok ekkor már nem bírnak el a kórokozóval. Tehát – akárcsak a lisztharmat esetében – varasodás ellen is erősen javallott a megelőző védekezés.

A fajták fogékonysága

Az almafajták fogékonysága igen eltérő. Itt szögezném le, hogy varasodás elleni teljes rezisztencia nincs!

A 70-es években ugyan megjelentek azok a fajták, melyeket genetikailag ellenállóvá tettek a varasodással szemben (Florina, prima, freedom, Priscilla stb.), viszont a tapasztalatok azt mutatták, hogy bizony, a levélen és a virágban ezeknél a fajtáknál is évről évre megjelentek a tünetek, igaz, hatalmas károkat nem okozott a kór. Majd a 90-es években a „Re-”
sorozattal – retina, Rene, reanda, releika, resi, Reka stb. – és a „Pi-” sorozattal – pilot, pinova, piros, pinodella stb. – próbálkoztak a nemesítők, s jóval erősebb rezisztenciát tudtak felmutatni. Idővel azonban e fajtákról is kiderült, hogy csődöt mondtak, ugyanis az évek múlásával csökkent (gyengült) a rezisztenciájuk, s egyre erőteljesebben jelent meg a varasodás az ültetvényekben. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy az egyes országokban az eltérő éghajlati viszonyok okán a járványos megbetegedések igen eltérők – hol erősebbek, hol gyengébbek –, másrészt a varasodás egy agresszív gombafaj, tehát igen gyorsan változik, és sok alfaja (törzse) létezik, melyekkel szemben teljes rezisztenciát lehetetlen létrehozni, bár próbálkozni lehet.

Mára e fajták kiszorultak a termesztésből, mivel ízviláguk nem versenyezhet az újabb fajtákéval, s így a piac nem igényli ezeket. A rezisztenciát eredményező gének együtt jártak olyan tulajdonságokkal, melyek ma már nem kívánatosak, mint például a vastag gyümölcshéj, kásásodó hús, késői termőre fordulás stb.

Tehát rezisztenciáról nem, legfeljebb toleranciáról beszélhetünk a varasodás kapcsán, ami azt jelenti, hogy ha meg is jelenik a kórokozó, csak a levélen okoz tüneteket, a termésen okozott kár minimális. De a toleráns fajtáknál is szükséges a varasodás elleni védekezés, mivel ha járványszerűen elterjed a kór – amennyiben nem permetezünk ellene –, akkor bizony, a termés sem lesz biztonságban. A toleráns fajták esetében a szezonban elvégzett védekezések száma töredéke lehet az érzékeny fajták által igényeltnek.

A fentiekből következik, hogy az érzékeny fajtákat nem ajánlott a biotermesztésben alkalmazni. Általánosságban elmondható, hogy minden piacos, kiváló ízű és kinézetű fajtánk érzékeny a varasodásra. Ilyen fajták a gála, fuji, a golden fajtakör, a mutsu, jonagold, elstar, braeburn stb.

A toleráns fajtákkal viszont egészen jók a tapasztalatok a bioültetvényekben. Kárpátalján a natúr almafajták az eddigi tapasztalatok alapján elég jól bírják a varasodást.

Molnár Ádám, a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza