Az almaültetvény biológiai növényvédelme XVII.

A varasodás ellen döntő fontosságú az ellenálló fajták telepítése. Ezzel előző írásunkban részletesen foglalkoztunk. (Lásd a Kárpátalja 1046. számát!) Azonban az ellenálló fajtáknál is szükség van a védekezésekre, mivel teljes rezisztenciával máig egyetlen fajta sem rendelkezik.

Az ellenálló fajták esetében beszélhetünk a biotermesztés lehetőségéről, jó gyakorlat, és sok-sok kidolgozott eljárás (megoldás) adott a varasodás elleni küzdelemre. Az eredményes termesztés főként abban az esetben valósítható meg, ha olyan fajtákat ültetünk, amelyek más jelentős kórokozókkal, például a lisztharmattal vagy a tűzelhalással szemben is ellenállók. Tehát, ha biotermesztésre szánt ültetvényt tervezünk, olyan fajtákat válasszunk, amelyek minél több kórokozóval szemben ellenállók. Következésképpen viszont azok a fajták, amelyek semmilyen mértékű rezisztenciával nem rendelkeznek a varasodással vagy egyéb kórokozókkal szemben, nem alkalmasak a biotermesztésre.

Agrotechnikai és mechanikai védekezés a varasodás ellen

Igen szép számú megoldás, praktika létezik a varasodás visszaszorítására, de igencsak eltérő a hatékonyságuk. Elsőként a leghatékonyabb módszert szeretném röviden ismertetni, mely könnyen kivitelezhető és viszonylag költségkímélő megoldás.

A karbamidoldatos permetezés

Mivel a fertőzött levelek a következő évben már a virágzás előtt visszafertőzhetik ültetvényünket, a legfontosabb cél az eltávolításuk. Ezt a feladatot többféleképpen elvégezhetjük, például összeszedhetjük, és a kert egy távoli pontján komposztálhatjuk a lehullott leveleket, de ez ültetvény esetében nehezen kivitelezhető. Célszerűbb karbamidos permetezést végezni, mivel a karbamid hatására az elhalt növényi részek gyors bomlásnak indulnak. Tehát a varasodás elleni fellépéshez előre kell gondolkoznunk és cselekednünk.

A módszer lényegében két permetezést irányoz elő: az első esetében még október végén vagy november első felében a lombozatra, majd a második alkalommal november végén a talajra juttatjuk ki a hatóanyagot. Az első permetezéskor, azaz a lombozat kezelésekor 3-4 tömegszázalékos karbamidos oldatot használunk (1000 liter permetléhez 30-40 kg/ha
dózis). Emellett használjunk a lombozat gyors lehullását eredményező valamilyen réz hatóanyagot, például rézoxikloridot, melyből hektáronként 2,5 kg-ot szükséges hozzákeverni a permetléhez. (Championt is használhatunk, ebből 2 kg/ha elegendő, de ez jóval drágább permetszer.) Jómagam még cink és bór hatóanyagokat is használok (a kiszereléseken előírt dózisoknak megfelelően) a hidegtűrő képesség fokozása érdekében, és egyben tovább erősítem a leveleket leperzselő permetlé hatását.

A november végi második permetezésig – ha jó csináltuk – a levelek közel 100%-a lehull. A második permetezés alkalmával csak karbamidos oldatot használjunk, és a talajra hullott faleveleket, illetve a tarlót permetezzük be. A permetlé legalább 5-6%-os oldat legyen, azaz 1000 liter permetléhez 50-60 kg/ha.

Ezzel az eljárással a fán maradt levelek alapos bepermetezése mellett a levél lehullását segítő réz hatóanyagot használva a lemosó permetezést is elvégeztük, továbbá egy utolsó lombtrágyázással a fák kondícióját is javítottuk. A még le nem bomlott leveleket a második permetezés közel 100%-os hatékonysággal eltakarítja az ültetvényből.

A módszer nagy hátránya akkor mutatkozik meg, ha hideg december következik, mivel a karbamid és a mikroorganizmusok számára legalább 8-10 °C szükséges. Ebben az esetben kicsit vontatottabb lesz a levelek lebomlása, de mire elkezdődik a virágzás, hűlt helyük lesz a leveleknek és a tarlónak.

Itt jegyezném meg, hogy gombaölők és egyéb más permetszerek használata nem javasolt, mivel csak késleltetni fogják a lebomlást, miután nemcsak a kórokozókat, de a hasznos, a lebontást végző gombákat is elpusztítják.

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza