Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (21. rész)

Milyen kompetenciák, attitűdök, beidegződések jellemeznek minket, kárpátaljaiakat? Mi a véleményük fiataljainknak a társadalmunkról? Sorozatunk következő részeiben hétről hétre ilyen és hasonló témákban mutatjuk be a kárpátaljai magyar fiatalok gondolatain keresztül a szülőföldünkre jellemző élethelyzeteket. Varga Szandrával készített interjúnkat olvashatják.

– Mesélj kicsit magadról.

– Varga Szandra vagyok, Benében születtem, januárban töltöttem be a 30. életévemet. A Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában érettségiztem, aztán idegenvezetővé „avanzsáltam” – azok voltak a régi szép idők, amikor az anyaországiak felváltva adták Kárpátalja „kilincsét” egymásnak. Később egy német cégnél dolgoztam Nagybaktán kb. 10 évig, most pedig egy dél-koreai cég leányvállalatánál próbálok szerencsét.

– Hogyan jellemeznéd magad kárpátaljai magyarként ott, ahol élsz?

– Eléggé határozott és megosztó személyiség vagyok. Úgy gondolom, hogy sokan ismernek, így alapjában kétféle embert különböztetek meg magam körül. Vannak, akik szeretnek, és vannak, akik a jelenlétemet sem viselik el. Szabadszájú, szabados természetű vagyok, emiatt az átlagember vagy irigységet érez, vagy megvetést. Ahogy egy számomra meghatározó ember mondta rólam egyszer: „Szandra, te nem egy erős nő vagy, hanem egy gyenge férfi.”

– Mondj három olyan dolgot, mondatot, amely meghatározza, hogy ki vagy te! Kezdd a legfontosabbal!

– Beszédes, nyílt, ezáltal fájón őszinte. Sajnos nem igazán van olyan ember a környezetemben, akit az őszinteségemmel még sosem bántottam volna meg, de mindig az építő kritika vezérel, és elvárom, hogy a maroknyi barát szintén mondja a szemembe, ha épp ostoba vagyok, vagy ostobaságra készülök. Hisz az ember mindig a hasonszőrűek társaságát keresi, élvezi. És grátisz egy dolog, ami még meghatároz: a humor szeretete.

– Mi a fontossági sorrend az életedben (hit, család, barátok, munka, pénz, szórakozás, érzelem, béke, sport stb.)? Mit jelentenek ezek számodra?

– Legfontosabb az Istenbe vetett hitem. Istennel minden lehetséges. A piedesztálon után következik a lelki béke. A szórakozás alatt szintén tápláljuk a lelket, sport közben meg a testet, és akinek annyi jövőbe néző terve van, mint amennyi nekem, annak bizony szüksége van egészséges és hosszú életű szervezetre, hogy bírja a gyűrődést.

– Milyen témák, dolgok, tevékenységek foglalkoztatják manapság leginkább a kárpátaljai fiatalokat?

– Két kategóriába sorolom  Kárpátalja, illetve a világ fiatalságát. Vannak azok, akiket igazából a külsőségek érdekelnek, szépségápolás, divat, a brandek stb. A másik kategóriába tartoznak, akiknél „divat lett okosnak lenni”, akik kulturálódásra használják a szabadidejüket, akiknek fontosabb a mentális építkezés, mint a like-ok száma, akiknek még mindig lételemük a személyes beszélgetés, az együtt töltött idő. Egyik kategóriát sem tartom haszontalannak, a legjobb az, ha balanszban vagy a két világ érintésében, ha pont középen haladsz, és mindkét oldalból magadba szívod azt, amire a legnagyobb szükséged van.

– Mit jelent számodra az, hogy kárpátaljai magyar vagy? Hogyan éled meg kárpátaljai magyar fiatalként az itthoni mindennapokat?

– Mint minden külhoni magyar, én is érzem a jelentőségét annak, hogy „idegen” országban kell megőriznem a hagyományainkat, identitásunkat és néha a józan eszünket. Az, hogy külhoni magyar vagyok, mindig is büszkévé tett, hisz mi már a születésünk pillanatától jobban küzdünk, jobban akarunk, és képesek vagyunk jobban odatenni magunkat, ha egy célt el akarunk érni. Néhány évvel ezelőtt még nem tartottam volna fontosnak ezt a kérdést, akkor még nem éreztem át a szellemiségét a magyar léleknek. Mára ez megváltozott, én szeretek magyar lenni, főleg a szülőföldemen, Kárpátalján.

– Kérlek, idézd fel eddigi legjelentősebb teljesítményedet az életben bármilyen téren.

– Mindig önmagamnak bizonyítok. Egyszer egy olvasási vetélkedőn egy év alatt 100 könyvet kellett elolvasnom, és én december 31-én fejeztem be a 101.-et, a Bibliát. Egyszer pedig sikerült lefutnom a félmaratont, nem verseny keretében, csupán önmagamnak okoztam vele örömet. Továbbá volt egy nehezebb időszak az életemben, és egy hozzám közel álló személy unszolására elkezdtem kiírni magamból a „fájdalmat” – van néhány novellám. A Facebookon vargasz___ néven megtalálható a blogom, amely szerelemről, viszontagságról és a boldogság kutatásáról szól. Szóval, ha padlón vagyok, megpróbálok mindig fel­emelni onnan valamit. Nem vagyok sem író, sem költő, csupán puritán érzelmeket közlök a saját szórakoztatásomra, és mindig örülök a kritikának.

– Te milyen narratívát adnál vagy képzelsz el, amely által a kárpátaljai magyarság „felemelkedhetne”? Milyen új ötletekkel lehetne itthon tartani a fiatalokat?

– Azt tapasztalom, hogy nagyon sok intelligens vezéregyéniség él és dolgozik Kárpátalján, akik tele vannak zseniálisabbnál zseniálisabb befektetési ötletekkel, csak támogatásra és rengeteg bátorságra van szükségük. Kárpátalját érdekessé kell tenni, de nemcsak a turisták, hanem a helyiek számára is. Továbbá fontos a munkalehetőségek teremtése, mert evidens, ha a saját hazádban van hol dolgoznod, akkor nem fogsz elmenni külföldre, távol a családodtól. Otthon tartani azt, aki el akar menni, csak úgy lehet, ha élhető körülményeket teremtenek azok, akiknek erre lehetőségük van. Mindenki szívesen él egy olyan országban, ahol lehetőséget lát arra, hogy az embert meghallgassák, támogassák abban, hogy sikereket érhessen el. Szükség van egy csapat „felnőttre”, akik meghallgatják a fiatalok ötleteit, és segítenek elindulni egy bizonyos pályán.

– Mit jelent igényesnek lenni? Kárpátaljára jellemző-e ez? Miben nyilvánul meg a leginkább?

– Számomra az az igényes, aki odafigyel arra, amit csinál, és a legjobb tudása szerint viszi véghez az ötleteit, a legapróbb részletekig precíz, és kitörli a szótárából a „jól van az úgy” kifejezést.

Nem akarom jobb színben feltüntetni a hazámat, mint amilyen, de nekem a kátyús utcáival, az út szélén hokedliken kínált barackkal és a piaci „cseburekillattal” is a szívem csücske, s remélem, hogy lehetőségem lesz mindig itthon maradni. De az igényesség az még messze áll Kárpátaljától. Néhány magánvállalkozó elérte azt, hogy a vállalkozása igényes legyen, öröm legyen ott tölteni az időt. Viszont amíg a közterületek rendetlenek, amíg az A pontból B pontba eljutás ilyen közutakon történik, amíg az emberi mentalitás megengedi azt, hogy az utak mentén szeméthegyek álljanak, addig Kárpátalja nem lesz igényes.

– Milyen módon lehet Kárpátalján sikeres egy fiatal? Mi a véleményed erről?

– Mindegy, hol vagy, mindegy, melyik kontinensen, sikeres csak kitartással lehetsz. Új, egyedi, figyelemfelkeltő ötletekkel. Legyen az politikai pálya, jótékonysági munka vagy akár egy vállalkozás – a kitartás mindennek az alapja.

– Számodra mit/kit jelent a kereszténység? Mit jelent neked a hit? Ki számodra Isten? A nagy többség számára ki Isten?

– A nagy többség számára Isten az a valaki, akihez egy vizsga előtt vagy betegség alatt, lelki válságban szólni kell. Amikor sikerül a vizsga, a beteg felépül, a szerelem visszatér, az alsó fiókba kerül az „Isten-kártya” a következő válságig.

Nekem Isten teljesen más szerepet tölt be az életemben. Ha boldog vagyok, akkor imádkozom, ha szomorú vagyok, imádkozom, ha félek, még többet imádkozom, ha unatkozom, akkor is imádkozom. Sokan kérkednek azzal például, hogy „Nem Isten írta meg a diplomamunkám, hanem én”, erre mindig csak annyit kérdezek, hogy „Igen, és kitől kaptad hozzá a tehetséget?” Sokan a szépségükkel emelkednek ki. A szépség az honnan van? A tökéletesen sikerült reggeli frizurámért is Istennek adok hálát, mindenért Ő a felelős. A lelki válságaim közepette nehéz hinni. Van, amikor dühöngök, mint egy megrettent kölyökkutya, de mindig visszatalálok hozzá. A nappalok háborúi sokszor rombolják le bennem a hit erős alapját, de éjjel mindig újraépítem magam – Isten segítségével.

– Melyek azok a kompetenciák, értékek, amelyek által leginkább különböznek a kárpátaljaiak másoktól?

– Különböznek, bizony, bárhol járok, élek, dolgozom, azt tapasztalom, hogy hihetetlen éles eszű a kárpátaljai nép, és szívósabbak vagyunk, mint az átlag európai, nagyobb a teherbírásunk, és állhatatosabbak vagyunk.

– Megfelelési kényszerben élnek a kárpátaljaiak?

– Igen, határozottan igen. A közösségi média által könnyebb egy tevével áttevegelni a tű fokán, mint megfelelésikényszer-mentesen élni. Példa: ha egy gyerek a legújabb telefonnal jelenik meg az iskolában, akkor minimum négy családban vita alakul ki a vacsoraasztalnál, mert a másik gyerek is új telefont akar. De nemcsak a gyerekekre jellemző a megfelelési kényszer, hanem a felnőttekre is.

– Mit ajánlanál más fiataloknak? Milyen megoldásokat eszközöljenek, milyen irányba mozduljanak el az itthon boldogulás reményében? Mit tegyenek és mit ne?

– Egyetlen tanácsom van: lélegezz! Azt hiszem, ez a legfontosabb egész emberi létünkben. Ezer nap magányát fogod még cipelni, ezer éjjel fogod azt érezni, hogy amit elterveztél, sosem fog megvalósulni, a környezeted sokszor fogja azt sugallni, hogy kevés vagy, hogy éretlen, de tudd, a bátorságon múlik minden. Légy bátor és nyitott!

– Ki az a személy, akire mindig is felnéztél vagy felnézel a településeden vagy a közvetlen környezetedben?

– Két ilyen személy is van: az első édesanyám, aki ugyan nem ért el óriási sikereket, nem kapott Nobel-díjat, de senki emberfiát nem ismerek, akiben annyi kitartás lenne, mint őbenne.

A másik személy az alsós tanárnőm, Káposztai Márta. Mindig hálás leszek neki, hogy megtanított írni és olvasni, azt hiszem, sosem szabad elfelejtenünk azt a személyt, aki ilyen fontos dolgokkal ajándékoz meg, mint az önkifejezés. És az önkifejezés legegyszerűbb módja az írás/olvasás.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Nem tervezek. A túl sok tervezés megöli a pillanatot. Istenre bízom magam, és ezáltal az intuícióimra. Boldog akarok lenni, így az a tervem, hogy mindenáron boldog leszek.

Dankai Péter