Ki fizesse az ukrán gyerekek lengyel­országi anyanyelvi oktatását?

Váratlannak egyáltalán nem mondható problémával találta magát szembe Ukrajna. A Jevropejszka Pravda (JP) írása szerint a lengyel külügyminisztérium javaslatot vár Ukrajnától az anyanyelvi oktatáshoz való jog biztosítására a Lengyelországban élő ukránok számára.

A téma komolyságát jelzi, hogy a cikket jegyző Jurij Pancsenko szerint a közeljövőben Ukrajna újabb nemzetközi konfliktusra tehet szert az iskolai oktatás terén.

Az írásból megtudjuk, hogy Lengyelországban jelenleg négy ukrán tannyelvű iskola működik. Ugyanakkor lényegesen több iskolában folyik az oktatás részben ukránul – vagy a tárgyak egy részét oktatják ukrán nyelven, vagy egyes osztályokban folyik az oktatás a Kobzos anyanyelvén. Ezt a képzést a lengyel költségvetésből finanszírozzák az országban élő nemzeti kisebbségek jogainak garantálása keretében.

A problémák néhány évvel ezelőtt kezdődtek, amikor nagy számban jelentek meg az országban az ukrán munkavállalók. Jelentős részük az ukrán tannyelvű iskolát részesítette előnyben a gyermekei számára. Kezdetben ez nem okozott gondot, idővel azonban, a diákok számának növekedésével felmerült, hogy növelni kellene az ukrán tannyelvű iskolák finanszírozását.

Ezen ponton kiderült, hogy Lengyelország nem nézi jó szemmel a dolgot.

„Lengyelországnak nemzetközi kötelezettsége, hogy tiszteletben tartsa a nemzeti kisebbségek jogait, beleértve az anyanyelvű oktatást is. És ezeknek a követelményeknek gondosan eleget teszünk. Ebben az esetben azonban nem nemzeti kisebbségről van szó – a hozzánk dolgozni érkező embereket a nemzetközi normák szerint migránsoknak kell tekinteni, és nekik nincsenek ilyen jogaik. Éppen ellenkezőleg, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy sikeresen beillesszük őket a lengyel társadalomba” – mondta el a JP-nek egy magát megnevezni nem kívánó magas rangú lengyel diplomata.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az ukrán munkavállalók gyermekei ne tanulhatnának Lengyelországban. Sőt, Lengyelország számos programot dolgoz ki az ukrán diákok sikeres alkalmazkodása érdekében a lengyel iskolákban. Az alkalmazkodás sikere azonban gyakran a kulturális identitás megőrzésének kárára megy – mutat rá a JP. Ezért íratja sok szülő gyermekeit ukrán iskolába.

A cikk szerint a lengyel kormány elvárja, hogy Ukrajna javaslatot tegyen ukrán iskolák létrehozására Lengyelországban, amelyeket Kijev finanszírozna. „Végül is ez igazságos, hiszen mi finanszírozzuk az ukrajnai lengyel kisebbség oktatását, bár nem kellene ezt tennünk” – teszi hozzá a JP által megszólaltatott tisztviselő.

Az ukrán külügyminisztériumban – szintén nem hivatalosan – azt mondják, hogy tudnak a problémáról, de nem számítanak arra, hogy Kijev beleegyezik Varsó javaslataiba.

„Jelenleg egy informális megállapodás van érvényben arról, hogy azok a gyerekek, akik már tanulnak ezekben az iskolákban, tovább tanulhatnak. Ami a további helyeket illeti, a lengyel kormány álláspontja kategorikus” – mondja a lengyel kérdésekben illetékes ukrán diplomata.

Hozzáteszi: Ukrajna jelenleg csak abban tud segíteni, hogy tanterveket készít, és hozzáigazítja azokat a lengyel oktatási követelményekhez. „Minden egyéb a szülők feladata” – mondta a diplomata emlékeztetve arra, hogy Lengyelországban léteznek magániskolák, ahol ukrán nyelven folyik az oktatás.

A lengyel „ultimátum” rendkívül nehéz dilemma elé állítja az ukrán hatóságokat – véli a JP. Kijev, legalábbis a hivatalos retorika szintjén, mindig azt mondta, hogy haza akarja hozni az ukrán munkavállalókat Lengyelországból. Most azonban ezeket a nyilatkozatokat valós intézkedésekkel kellene alátámasztani. Az ukrán oktatás semmiképpen sem garantálja, hogy ezek a gyerekek később vissza akarnak majd térni Ukrajnába. E tényező nélkül azonban a visszatérésük valószínűsége a statisztikai hiba szintjére csökken. Következésképpen Kijev de facto lemond ezekről az emberekről – írja a portál.

A szerző megjegyzi, hogy nemcsak Ukrajnának vannak hasonló problémái. Valamennyi kelet-európai ország szembesült velük, beleértve Lengyelországot is. Azonban mindegyiküknek – állami vagy helyi szinten – voltak programjai, amelyek célja a külföldön dolgozó állampolgáraik és a haza közötti kapcsolatok fenntartása volt.

„Vajon ezt az utat fogja követni Ukrajna? Lehetséges, hogy előbb vagy utóbb megértjük e lépések fontosságát. De nem lesz túl késő?” – teszi fel a kérdést Jurij Pancsenko.

Magáért beszél, hogy az ukrán kormányzathoz közelálló JP a saját szerkesztője által írt cikk alá is fontosnak tartotta odaírni: „A Szakértői vélemény rovat publikációi nem szerkesztőségi cikkek, és kizárólag a szerző nézőpontját tükrözik.”   

(ntk)