A nagydobronyi református templom Magyar Bertalan lelkész tevékenységének időszakában

2021. május 2., 12:40 , 1055. szám

Magyar Bertalan 1893–1932 között, 39 évig volt a nagydobronyi református gyülekezet lelkésze. Lelkészségének idején a község életében számottevő változások mentek végbe: jelentősen nőtt a település lélekszáma, így a nagyobb gyülekezet nagyobb templomot igényelt. Ezért került sor a régi templom lebontására, illetve az új templom felépítésére 1911–1912 között.

Magyar Bertalan 1853. december 18-án született a Zemplén megyei Lasztomér községben. Bekebelezési, illetve képességi vizsgát Sárospatakon tett, az előbbit 1877. június 17–21., utóbbit pedig 1879. június 18–20. között. Először az Ung megyei Minaj községben töltött be helyettes lelkészi tisztséget 1879. március 1-jétől, majd 1881. március 1-jétől ugyanitt teljes állású lelkész lett. Egészen 1883. március 1-jéig szolgált a településen. 1880. október 12-én házasságot kötött az 1864. szeptember 8-án született Minay Malvinnal.

Magyar Bertalan lelkészi szolgálatának következő helyszíne Nagykapos (jelenleg Szlovákia) volt, ahol 1883. március 1. és 1889. március 1. között szolgált. Nagykapos után a Nagydobronnyal szomszédos Csomonyán (Csongor) volt lelkész.

1893-ban került Nagydobronyba. Az itt eltöltött szolgálata alatt született két gyermeke: idősebb fia, Bertalan 1897. december 14-én jött világra, majd 1900. június 28-án született meg a kisebbik fiú, László.

1894-ben, nagydobronyi szolgálatának második évében a gyülekezet két harangot öntetett: egy 8 és egy 4 mázsa súlyút. Mindkét harangon a következő szöveg volt olvasható: „A nagydobronyi ev. ref. egyház tulajdona.” Azt is tudjuk, hogy 1903-ig az egyházközség tulajdonában állt egy XVI. századból származó ezüstkehely, amelyet 1903-ban eladtak a Magyar Nemzeti Múzeumnak 81 koronáért. A kapott összeget megtoldva 74 fillérrel az egyházközség két új kelyhet tudott venni, amelyekre a következőt vésették: „A nagydobronyi ev. ref. egyház tulajdona, 1903.” 1903-ban az egyházközség tulajdona két új ezüst cintányérral is bővült: az egyiket vásárolták, a másik adományként került a tulajdonukba. A vásárolt cintányérra a következő volt felírva: „A nagydobronyi ev. ref. egyház tulajdona, 1903.” Az ajándékba kapott tálon pedig ez állt: „A nagydobronyi ev. ref. egyháznak ajándékul Szanyi k. m. József és neje, Nyomó Juliánna, 1903.”

A település népessége a XIX. század második felétől kezdve folyamatosan és dinamikusan növekedett, így az egyházközség is jelentősen bővült. Ezért az egyházi elöljárók 1908-ban úgy határoztak, hogy új templomot építenek, az előzőnél nagyobbat, tágasabbat.

Az építkezéshez az egyházközségnek pénzre volt szüksége. A vármegye ugyan támogatta a kezdeményezést 40 000 koronával, az egyházközségnek is volt 15 000 koronája erre a célra, ám ez nem volt elég. Ekkor kihirdették, hogy a templomépítéshez a gyülekezeti tagok anyagi hozzájárulására is szükség van. Négy évig folyt a gyűjtés az építkezésre: 1908. december 18–20. között az egyháztagok felajánlásainak eredményeképpen 27 454 korona gyűlt össze, 1909-ben 25 923 korona és 75 fillér, 1910-ben pedig további 8 121 korona. 1911-ben szervezték az utolsó gyűjtést az építkezésre, melynek során 10 740 korona és 20 fillér adomány folyt be.

Eközben 1910. november 11-én a nagydobronyi református egyházközség és Leskó János építkezési vállalkozó megkötötte a szerződést a régi templom elbontásáról és az új felépítéséről. A szerződés nyolc pontból állt. A vállalkozó ajánlatát az egyház elfogadta, továbbá az egyházközség elismerte, hogy a 7 000 korona biztosítékot átvette.

Az úrasztalához tartozó készlet beszerzésére 1911. november 13. és december 10. között 327 személy adakozott, erre a célra 704,6 korona gyűlt össze. Az úrasztalát 150 korona ellenében Magyar Pál asztalos készítette el.

1911. március 8-án kezdődött meg a régi templom bontása, és 1912. szeptember 25-én volt az új templom avatása. A templomot Fejes István szentelte fel. A szentelési szertartáson részt vett Németh Péter, Bereg vármegye alispánja, akiről még azt is feljegyezték, hogy automobilján érkezett Nagydobronyba. A motor hajtotta jármű 1912-ben még ritkaságnak számított ezen a vidéken.

1918. május 5-én ünnepelte a nagydobronyi református gyülekezet Magyar Bertalan lelkészi szolgálatának 25 éves jubileumát. Az istentisztelet után a gondnok ünnepi beszédet mondott, és az egyháztagok nevében egy aranyórát és egy láncot adott át a lelkésznek. Az Állami Elemi Iskola tantestülete is kifejezte háláját a lelkész 25 éves szolgálatáért, és megajándékozta Magyar Bertalant háborúba elvitt fiainak bekeretezett, felnagyított, díszes keretű képével.

1927-re a másfél évtizede épített templom tetőszerkezete több helyen is megrongálódott, a javítást már nem lehetett tovább halogatni. Az egyházközségnek nem volt annyi pénze, hogy elvégeztessék a szükséges munkálatokat, ezért ismét adakozásra szólították fel a híveket, s a 107 segítő ember adományából 13 183 korona gyűlt össze.

A szerződést a tetőszerkezet felújításáról 1927. augusztus 24-én a nagydobronyi református egyházközség nevében Magyar Bertalan lelkész és Balog Ferenc gondnok írta alá Gerendei Dezső vállalkozóval. A megállapodás három fő pontot és több alpontot tartalmazott. Ezek szerint a vállalkozónak a templom hátsó részén nem kellett felújítania a tetőzetet – bizonyára azon a részen nem rongálódott meg a pala –, csupán alaposan meg kellett tisztítania azt a szennyeződéstől, és csak a hibás palákat kellett pótolnia saját költségén. A csatornákat is le kellett cserélni a templomon, s azt is kikötötték, hogy a bádogos a munkát köteles pontosan elkészíteni.

A szerződés értelmében a tetőszerkezet felújításáért összesen 10 500 koronát fizettek a vállalkozónak két részletben: felét a munkálatok megkezdése előtt, a másik felét pedig azok befejeztével kapta meg. A munkához szükséges anyagokat a vállalkozónak saját költségén kellett beszereznie. A szerződés rögzítette még, hogy a vállalkozó tíz év garanciát köteles vállalni a munkájára, ennek okán, ha valami e tíz év alatt megrongálódik a tetőszerkezeten, azt köteles volt ingyen kijavítani. A felújítást 1927 végéig kellett befejezni.

Összegzésképpen elmondható, hogy Magyar Bertalan lelkészségének időszakában jelentős változásokon esett át a gyülekezet s egyben a falu: dinamikusan nőtt az egyháztagok száma, és a szűknek bizonyult régi templom átépítése is megtörtént. Magyar Bertalan 39 éven keresztül volt lelkész Nagydobronyban. Szolgálata alatt kiemelkedő szervezői munkát igénylő feladatokkal kellett megbirkóznia az egyre gyarapodó gyülekezet templomának átépítése, majd később annak tatarozása érdekében, s a mindezzel együtt járó egyéb ügyekben. E vállalkozások sikeréhez elengedhetetlen volt a gyülekezet hite, akarta és anyagi áldozatvállalása.

K. B.