Az almatermésűek moníliás gyümölcsrothadása ellen biológiai módszerekkel
Az almaültetvény biológiai növényvédelme XXI.
A gyümölcstermesztésben az egyik legkellemetlenebb kórokozó a monília. Az almaültetvényekben egész évben türelmesen lappangva fejlődik a kórokozó, majd akkor támad és okoz esetenként akár 20-50%-os termésveszteséget is, amikor sebfelület keletkezik a gyümölcsön.
A monília felismerése
Az alma moníliás fertőzése egy tipikus sebparazita-gomba, mely akkor támad, ha megsérül a termés külső héja. A sérülést kiválthatja például egy jégeső, esetleg az almamoly hernyója vagy egyéb kártevők rágása, szívogatása, valamint mechanikai sérülés is. Tehát ha jégkárt szenvedett a termés, vagy nagymértékben elszaporodtak a kártevők, számíthatunk a monília kártételére is mint másodlagos kórokozóéra. Általában a gyümölcsérés utolsó stádiumában, nyár végén–ősz elején jelenik meg tömegesen az almaültetvényekben, és járványszerűen tud elterjedni meleg, csapadékos időjárás esetén. Száraz, aszályos időjárás mellett csak nehezen tud terjedni és fejlődni.
Ami a betegség tüneteit illeti, a héjon keletkezett seb körül egyre növekvő barnuló foltok jelennek meg, amelyek előbb-utóbb az egész gyümölcsöt beborítják és felemésztik. Ennek okán a termés értéktelenné, sőt veszélyessé válik. Hiszen akár 100 tonna alma is tönkremehet egy tárolóban vagy az ültetvényben, ha akárcsak egyetlen moníliával fertőzött gyümölcs van köztük. A fertőzött gyümölcs – kezelés nélkül és figyelmetlenség okán – a tárolóba kerülve akár az egész elraktározott mennyiséget tönkre tudja tenni. Azok a gyümölcsök, melyeknél a kezdeti tünetek jelentkeznek, már menthetetlenek, semmilyen vegyszerrel vagy biológiai módszerrel nem tudjuk megmenteni őket az enyészettől. Ha nem kezeljük, egyre csak terjedni fog a fertőzés.Tehát – mint minden kórokozónál – fontos a megelőzés és a komplex védekezés módszerének kidolgozása, valamint pontos alkalmazása.
A védekezés első lépése
A fertőzött gyümölcs vagy lehullik, vagy a fán marad. A kórokozó csak az ilyen „gyümölcsmúmiákon” tud áttelelni, s éppen ez a védekezés alapja is. A metszés során minden esetben távolítsuk el ezeket a gyümölcsmúmiákat az ültetvényből lehetőleg az utolsó darabig. Esetleg a földre dobva bedolgozhatjuk a talajba, de minél hamarabb, még a tavasz beállta előtt tegyük meg. Kellő odafigyeléssel, a gyümölcsmúmiák folyamatos eltávolításával nagymértékben vissza tudjuk szorítani a fertőzés terjedését az ültetvényben, s évről évre a gazdasági kártétel szintje alatt tudjuk tartani a monília okozta termésveszteséget.
A gyümölcsmúmiák ellen a lemosó permetezés csak részben tud megoldást nyújtani, mivel a kórokozó az elszáradt gyümölcsben átvészeli a kontakt réz és kén hatóanyagok hatásidejét. Ennek következtében meleg, nedves időben újból el tud szaporodni, és ismét megfertőzi a gyümölcsöket, amennyiben azok megsérülnek. Ennek okán ajánlott mindig kézzel leszedni és eltávolítani azokat az utolsó szemig.
A moníliás fertőzés ellen biotermesztésben az első és az egyik leghatásosabb módszer a fertőzött gyümölcsök kézzel történő eltávolítása a fáról, a földről és a tárolóból.
Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
