Védekezés a moníliás gyümölcsrothadás ellen

Az almaültetvény biológiai növényvédelme XXII.

Biotermesztésbe vont ültetvények esetében a monília elleni védekezésben az agrotechnikai munkálatok a leghatásosabbak. Tehát az odafigyelés, a megelőző védekezés és a precíz munka nagy hatékonysággal szorítja vissza a fertőzést a gazdasági károkozás szintje alá.

Agrotechnikai védekezés

Az agrotechnikai védekezés során számos lehetőséggel élhet a termelő a kórokozó gyérítésére és a fertőzés megelőzésére. Lássuk, hogy melyek ezek!

• Tavasszal a metszés során minden esetben távolítsuk el a gyümölcsmúmiákat a fák ágairól, illetve a gyümölcsfák alól. Vagy dolgozzuk be ezeket a maradványokat a talajba, vagy szedjük össze, és komposztáljuk az ültetvényen kívüli területen. Ez a munka fontos, mivel ezekben a múmiákban telel át a kórokozó, és a virágzás időszakában – vagy akár egész évben – újrafertőzi az ültetvényt.

• A szezon alatt fontos figyelmet fordítani a gyümölcsritkításra. Egyrészt a leterheltség gyengíti a gyümölcsfa védekezőképességét, másrészt a sok-sok almán apró sérülések keletkezhetnek (például kidörzsölődhetnek a széltől, megtelepedhetnek rajtuk a kártevők – pl. az almamoly), s ezeken a sérüléseken keresztül a levegőben terjedő monília könnyen bejuthat a gyümölcsbe. Jóllehet a megfertőződött gyümölcsök egészségesnek tűnnek kívülről nézve, de a belső oldalukon már jelentkezhetnek a rothadó, barnás foltok. Az ilyen gyümölcsök egy része a fán marad, és gyümölcsmúmiává aszalódik, másik része lehull, és a talajról fertőzi a még egészséges almákat. Nagyon fontos, hogy a gyümölcsök ne tömörüljenek egy csomóba (5-8 db), és ne nyomják egymást az almák, ezért ennek megfelelően végezzük el a gyümölcsritkítást, hogy kellően levegős, szellős termőfelületet kapjunk.

• A már megfertőződött, lehullott gyümölcsöket minden esetben távolítsuk el az ültetvényből. Erre a folyamatra a tisztító hullás után (június közepe), illetve a gyümölcsérés stádiumában van nagy szükség, tehát évente legalább két alkalommal érdemes körbejárni az ültetvényt, és a fertőző gócpontokat (almákat) felszedni vagy a talajba dolgozni.

• Szintén fontos a kártevők elleni védekezés az engedélyezett módszerekkel (melyeket előző írásainkban ismertettünk). Főleg az almamoly kártételét célszerű elkerülni, hiszen amikor a hernyó átfúrja magát az alma viaszos héján, máris sebfület keletkezik, melyen keresztül nagyon könnyen megfertőzheti az almát a monília. Tehát a védekezés alapja a kártevők elleni védekezés is, miáltal közel 40-50%-kal csökkenthető a fertőzött gyümölcsök száma.

• Fontos a jég okozta és az egyéb fizikai sérülések elkerülése a szezon alatt, mivel sebfelületek nélkül a kórokozó nem tud áthatolni az alma vastag héján, tehát kicsi a fertőzés esélye.

A biológiai védekezés lehetőségei

Ami az élő szervezeteket illeti, nem tudunk jelenleg olyan készítményről, mely megfelelő hatásfokkal lépne fel a moníliás gyümölcsrothadás ellen. Vannak próbálkozások különböző baktériumokkal, mint például a Bacillus cereus, Bacillus substilis fajok, melyek megemésztik a moníliagombát, de ezek még nem kaphatók a kereskedelemben. Sok parazita gombafajt (Trichoderma fajok, Epicoccum nigrum, Penicillium fajok stb.) is tesztelnek a kutatók, de az eredmények egyelőre nem kecsegtetők.

Megelőzésre jól bevált módszer a lemosó permetezés kén és réz hatóanyagokkal, illetve az állomány kezelése e hatóanyagokkal már a virágzás kezdete előtt, majd az egész szezon folyamán. Ha a fő kórokozó, azaz a varasodás ellen védekezünk, akkor a monília ellen is sokat teszünk.

Mindemellett a kártevők folyamatos irtása is jelentősen hozzájárul a fertőzés visszaszorításához.

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza