Az ungvári görögkatolikus székesegyház és püspöki palota

Kárpátalja impozáns szakrális épülete az ungvári görögkatolikus székesegyház és a hozzá tartozó egykori püspöki palota. A város várhegyén sétálva nem mehetünk el mellette anélkül, hogy meg ne csodálnánk ezt a gyönyörű épületegyüttest. Egyszerre sugárzik belőle valami transzcendens üzenet és az emberi alkotóerő nagysága.

Egykor ezen a helyen római katolikus templom állt, melyet Drugeth János építtetett a jezsuita szerzetesrend számára a mellette álló rendházzal együtt. A ma is látható épületet 1732-ben kezdték építeni, és nyolc év után, 1740-ben fejezték be. A templom szentélye nyújtott, egyenes záródású, két oldalán sekrestyékkel, felettük oratóriumokkal. A hajót és a szentélyt dongaboltozat fedi, a hajó hosszanti oldalán három-három oldalkápolna nyílik.

A munkácsi görögkatolikus püspökség az egri püspökség joghatósága alá tartozott, mígnem Mária Terézia 1771-ben megalapította önálló egyházmegyeként a munkácsit. Ezután született meg a döntés, hogy a munkácsi görögkatolikus püspöki székhelyet telepítsék Ungvárra. 1775-ben, a jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia a munkácsi görögkatolikus püspökségnek ajándékozta ezt az épületegyüttest, és az egykori jezsuita rendházat átalakították püspöki palotává. Az építészeti terveket Franz Anton Hildebrand császári építész készítette el.

A jezsuita templom belsőjét átalakították a bizánci rítus igényei szerint, titulusa – Szent Kereszt felmagasztalása – változatlan maradt. A szentélybe körüljárható baldachinos oltárt, a diadalívbe rokokó faragványokkal díszített ikonosztázt építettek, amelynek alsó sora négy alapképből és három kapuból áll, fölötte az ünnepek, valamint az apostolok és próféták sora következik, az egészet a Kálvária jelenete koronázza.

A szentélyt Andreas Tritina eperjesi művész 1777-ben kezdte meg kifesteni. Hirtelen jött halála miatt a munkát nem tudta befejezni, így ezt vélhetőleg Sebastian Hirschlinger tette meg 1782-ben. A püspöki trónt Franz Feck kassai fafaragó készítette.

Az északi oldal középső kápolnájában a keresztre feszítés, a bejárattól számított első északi oldalkápolnában Szent András, míg a déli oldal első oltárán Keresztelő Szent János képe látható. Az ikonosztáz alsó képsora Szent Miklóst, a gyermek Jézust tartó Madonnát, Krisztust és a Szent Keresztet ábrázolja. A másik képsor Jézus életének egyes részleteit, a harmadik az apostolokat, a negyedik az ószövetségi atyákat ábrázolja, felül Mária és Magdolna között a keresztre feszített Megváltó, a középső képsorban pedig az utolsó vacsora látható.

Az átalakítások nagy része 1780-ban elkészült, a felszentelése még abban az évben, október 15-én történt. A székesegyház jelenlegi külső, eklektikus formája 1876–77-ben alakult ki.

A szovjet egyházüldözés idején, 1947-ben mártírhalált halt Romzsa Tódor görögkatolikus püspök testét a székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. A szocialista államrendszer idején a székesegyházat a pravoszláv egyház birtokolta, s elterjedt a hír, hogy a püspök testét elszállították. Csak 1998-ban – amikor ismét a görögkatolikusokhoz tartozott a székesegyház – találta meg az ereklyéket Puskás László, Romzsa Tódor életrajzírója. A földi maradványokat Budapestre szállították azonosításra, s egyértelműen bizonyították, hogy Romzsa Tódor ereklyéiről van szó, melyeket 2003. június 26–28-án ünnepélyesen Ungvárra szállítottak.

k. p.