Gyümölcs- és szőlőtermési kilátások
Vegyes kép
A tavasz eleji–közepi esős időszak, a hűvös, de csapadékban szegény május, a késő tavaszi fagyok, a száraz, forró június, majd az első nyári hónap végén, valamint július elején fellépő lehűlés mellett előreláthatóan milyen terméskilátásokra számíthatnak a gyümölcstermesztők, illetve a szőlészek? Ezekről és az ezekhez kapcsolódó kérdésekről beszélgetett el lapunk munkatársa Molnár Ádámmal, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdászával.
– A gyümölcstermesztésben az idei év tavasza sem volt szélsőségesebb, mint a tavalyi szezon kezdete. Emlékezzünk csak vissza az elmúlt év tavaszán lezúdult özönvízszerű esőzésekre és a napfényhiányos időszakra, melyek rendkívüli mértékben próbára tették a gazdák türelmét és a gyümölcsminőséget. A folyamatos csapadék és a borongós időjárás igen kedvezett a gombás betegségeknek, valamint a gyomok terjedésének – pillant vissza a szakember. – Ami pedig az idei idénykezdetet illeti, ez egyes gyümölcstermesztők számára kielégítő volt, mások esetében viszont tönkretette az egész szezont. A késő tavaszi fagyok a legtöbb korán fakadó gyümölcsfélét negatívan érintették, jelentős volt a fagykár több gyümölcsnél: a sárgabaracknál, az őszibaracknál, egyes szilva- és körtefajtáknál. A mostani esztendő ismételten bebizonyította, hogy a korai gyümölcsfajták termesztése évről évre kockázatosabb, és nem tekinthető biztos alapnak a megélhetés szempontjából. A középkorai és a kései fajták rendszerint valamivel olcsóbb piaci áron értékesíthetők, de ami a legfontosabb: esztendőről esztendőre biztos megélhetést biztosítanak, jó minőségű és megfelelő mennyiségű termést hoznak. Tehát minden leendő és már termelést folytató gyümölcstermesztőnek ajánlatos elgondolkodnia, hogyan tovább, mivel minden évben fagykárt szenvednek a korai (korán fakadó) fajták.
Ami a hőmérsékletet illeti, a késő tavasz többnyire kielégítő volt a gyümölcsvirágzás, a gyümölcskötődés és -növekedés szempontjából. A júniusi gyors felmelegedés és a magas hőmérséklet pedig kedvező volt szinte minden gyümölcsféle számára, s elmondható, hogy jó minőségre és kielégítő mennyiségre számíthatunk. Különösen azért bizakodnak a termelők, mert az idei évben egyelőre elmaradtak az erős viharok és a jégesők.
– Milyen hatással voltak a csapadékviszonyok a gyümölcsösökre? Többször vagy kevesebb alkalommal kellett permetezéseket végezniük a termesztőknek? Milyen betegségek jelentettek veszélyt a gyümölcsfélékre?
– A tavasz eleji esőzések megfelelően feltöltötték a talajt, s biztosított volt a vízellátás a gyümölcskötődés időszakában, a rügypattanástól egészen a gyümölcsnövekedés kezdetéig nem volt szükség öntözésre. Mivel a május és a június is egyaránt csapadékban szegény volt, a gombás fertőzések is jelentősen visszaszorultak. A növényvédelmi munkák elhúzódtak, sőt valamivel (2-3 alkalommal) kevesebbszer is kellett permetezniük a gazdáknak. A legtöbb gyümölcs – az alma, a körte, a szilva, a dió és a kajszibarack – esetében könnyű volt a növényvédelem, gyorsan és hatékonyan dolgoztak a permetszerek, de persze mindig vannak kivételek. Az őszibarack esetében a májusi hűvös és csapadékszegény időszak tönkretette a gyümölcsminőséget. A kajszinál a késő tavaszi fagyok nem okoztak jelentős károkat, viszont a tafrinás levélfodrosodás igen. A hűvös, borús időjárás elősegítette a tafrina szaporodását és terjedését, s tavasszal egyetlen kajszifával sem találkoztam, amelyiket ne támadta volna meg ez a gombás betegség. Ebben az évben még a legtapasztaltabb gyümölcstermelőnek is nagy fejfájást okozott a kajszi növényvédelme, de a gyors felmelegedés és a vegyszeres védekezés látható eredményeként közepes terméseredményekre számíthatunk. Ellenben azok a termelők, akik a kajszi esetében nem fordítottak megfelelő figyelmet a növényvédelemre, a betakarításra nem sok munkaidőt kell majd szánniuk.
A dió esetében szintén megfelelő volt az időjárás, a kései fagyok valamilyen csoda folytán elkerülték a virágzás kritikus, érzékeny időszakát, s csak minimális fagykár volt észrevehető. A csapadékszegény május és június pedig kedvezett a gyümölcs kötődésének és növekedésének. S mivel a június második fele igencsak meleg volt, a dió kimagasló minőségű termést produkál. Egyelőre a gombás és bakteriális fertőzések is mérsékelve mutatkoznak, így a termelők bizakodnak. Egyetlen nagy problémával néznek szembe: a rovarkártétellel, mégpedig a dióburok-fúrólégy kártételével, mely ellen csapdázásra és vegyszeres védekezésre van szükség.
– Mi a helyzet a szőlőtermesztés terén?
– A szőlő esetében igen furcsán indult az év. A késő tavaszi fagyok és az alacsony hőmérséklet csak lassan, fokozatosan csalták elő a rügyeket, sőt a hajtásnövekedés is igen vontatott volt. Jóllehet néhol előfordultak kis és közepes fagykárok a vesszőn, de nem vészes mértékben. Elmondható, hogy a termelők igencsak jó kedvvel vészelték át a tavaszt. A késői fakadás és a lassú növekedés a lisztharmat- és a szőlőperonoszpóra-fertőzéseket kivédték, az előző évekhez képest jóval kevesebb növényvédelmi kezelésre volt szükség. A júniusi csapadékszegény idő pedig kedvezett a virágzásnak és a kötődésnek, hasonlóképpen, mint minden más gyümölcs esetében. Sőt, még a gyomok növekedését és kelését is visszafogta a perzselő hőség és a csapadékhiány. A június végén jelentkezett gyors lehűlés viszont aggodalommal tölti el a termelőket, mivel nagyon figyelniük kell, attól tartva, hogy ami késik, az esetleg nem múlik, s bármikor jelentkezhetnek járványszerűen a gombás fertőzések.
Összefoglalva elmondható, hogy 2021 tavasza és kora nyara jó hatást gyakorolt a gyümölcsültetvényekre és a gazdák pénztárcájára. A fagykárt szenvedett gyümölcsfajták és a kajszi kivételével jó minőségre és kimagasló terméseredményekre számítunk.
Lajos Mihály
