Vasárnapi üzenet: 2021. augusztus 1.

A boldogság útja

A Zsoltárok könyve a Biblia legolvasottabb könyvei közé tartozik. Ezekben az énekekben és imádságokban az emberi élet különböző tapasztalatai és érzelmei vannak feljegyezve. Milánói Szent Abrozius, aki Kr. u. 339-ben született, a következőket mondta az első zsoltárról: „Bár az egész Szentírás Isten kegyelmét sugározza, mindegyiknél kedvesebben teszi ezt a Zsoltárok könyve.” Olvasva ezt a könyvet láthatjuk, hogy mennyi mindent vittek Isten elé az Őt kereső, Benne hívő emberek. Isten elé jött az örvendező és Istent magasztaló ember, de ugyanazzal a hittel és bizalommal jött a bűnbánó és bajban lévő is. Nemcsak akkor, hanem ma is van hatalma Istennek, hogy a hozzá fordulóknak feleletet, útba igazítást, erőt és kegyelmet adjon. Az első zsoltár témája a boldogság. Mi is a boldogság? Az a drága kincs, amit elveszített az első emberpár az édenkertben, az Isten elleni lázadásban. Láthatjuk, hogy az első ember bűnesete óta a mai napig minden ember keresi a boldogságot, de nem mindenki találja meg, mert sokan nem jó helyen keresik. Teljes boldogságban élhetett az első emberpár Isten jelenlétében, amikor még feltételek nélkül, bizalommal mindent elfogadtak tőle. A kísértő azonban szembefordította az embert Isten akaratával, odalett az engedelmesség, az áldás és a boldogság is. A sátán tönkretette az ember Istennel való áldott kapcsolatát. Keressük az elveszített örömöt, békességet és boldogságot a földi célok elérésében, anyagiakban, de mindezek csak ideig-óráig tartanak. Az első zsoltár rámutat arra, hogy az elveszített boldogságot az ember csak lelki úton találhatja meg. Legyen idős vagy fiatal az ember, a földi életnek több állomása is van.

Az első állomás felirata és figyelmeztetése így hangzik: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán” (Zsolt. 1, 1/a). Nem mindenki jó szándékú. Sajnos, vannak gonosz indulatú emberek is, akik szívesen adnak másnak tanácsot, még akkor is, ha nem kérnek tőlük. Sokan tönkrementek már lelkileg és testileg, mert rosszindulatú emberek javaslatára hallgattak. A sátán Jézust számtalanszor megkísértette azzal, hogy rossz tanácsokkal látta el. Ezt Jézus felismerte és elutasította.

A második állomás felirata: „…bűnösök útján meg nem áll” (Zsolt. 1, 1/b). Amikor autóval nagyon sáros úton járunk vagy latyakos hóban, nem szabad megállni, mert félő, hogy nem tudunk újra elindulni és továbbhaladni. Az 1 Mózes 19, 17-ben figyelmezteti az Úr angyala Lótot, feleségét és lányait: „Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz!” Lót felesége is a hátratekintése, bűnös kívánsága miatt változott sóbálvánnyá. Megállt a szabadulás útján. Ezen az állomáson csak az tud áthaladni, aki nem áll meg. Fiatalokat és időseket a Példabeszédek könyvében Isten igéje arra figyelmeztet, hogy a bűnösök csábítására nem kell hallgatni (Péld. 1, 8); ne tévelyegjünk, hiszen a jó erkölcsöt megrontják a gonosz társaságok (1 Kor. 15, 33).

A harmadik állomás felirata: „…csúfolódók székében nem ül” (Zsoltárok 1, 1/c). Amikor Noé Isten szavának engedelmeskedve hűségesen építette a bárkát, társai csúfolták. Eljött az özönvíz, és a csúfolódók mindnyájan elvesztek. Sokszor gúnyolják a sokgyermekes anyákat is, pedig azt mondja az Úr a Zsoltárok 127, 3–5-ben: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” Sok lelki munkást, tudóst és nagyszerű embert adtak már a világnak a sokgyermekes családok. Hiába szegényebb, szerényebb körülmények között nőnek fel, a nagycsaládokban a gyerekek több örömöt adhatnak szüleiknek és környezetüknek, és jobban megmaradhatnak Isten félelmében, mint azok, akik mindent megkapnak. Akik csúfolódnak, a boldogság útját soha nem fogják megtalálni.

A negyedik állomás felirata így hangzik: „…az Úr törvényében gyönyörködik, és az Ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal” (Zsoltárok 1, 2). Ezen az állomáson nemcsak szabad, de meg is kell állni mindennap. Csupán az az ember értheti meg a boldogság titkát, aki vágyakozó, szomjas szívvel olvassa Isten igéjét, abban gyönyörködik, arról elmélkedik mindig. Mert Isten az Ő igéjén keresztül vezeti vissza az embert oda, ahonnan kiszakadt, az Ő jelenlétébe. Aki Jézus Krisztussal élő kapcsolatba kerül, hittel rábízza magát, visszakapja az élet igazi értelmét és célját, az elveszített boldogságot. Ha tovább olvassuk a Zsoltárt, azt is meglátjuk, hogy milyen lehet az igazán boldog ember élete: „És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó, szerencsés lesz” (Zsoltárok 1, 3). A boldog ember akkor sem háborog, nem esik kétségbe, nem zúgolódik, ha bajok, próbák, szenvedések érik, mert hívő élete Krisztusban gyökerezik. Benne bízva és belőle erőt merítve megtermi a lélek jó gyümölcseit: „…szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Galata 5, 22). A zsoltár arról is tudósít, hogy sokan nem a boldogság útját járják. Az ilyenekről azt írja az ige, olyan az életük, mint a pelyva, amit szétszór a szél: értelmetlen és értéktelen.

Hadd kérdezzelek, kedves testvérem, aki ma olvasod ezeket a sorokat: melyik úton keresed a boldogságot? Földi utakon, Isten segítsége nélkül, vagy rátaláltál már az egyetlen odavezető útra? Jézus Krisztus maga mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak Énáltalam” (János 14, 6). Adja Isten, hogy Jézus Krisztus megváltó szeretete által visszatalálj az Atyához, hogy te is visszanyerhesd az elveszített boldogságot! Ámen!

Seres János
református lelkipásztor