Kizárható-e a fiú az örökségből?

„A szomszédom nemrég hunyt el, házát a fiára és a lányára hagyta végrendeletében. A fia kb. 20 éve nem él ott, nagyon ritkán látogatta édesanyját. A lánya élt vele, gondozta, finanszírozta a gyógyszeres kezelését évek óta. Kitehető-e az egyik fél a végrendeletből, mivel nem törődött az édesanyjával?”

– A kérdés valamivel összetettebb annál, hogysem egy egyszerű igennel vagy nemmel meg lehetne válaszolni.

A Polgári törvénykönyv (Ptk.) úgy határozza meg a végrendeletet, mint a természetes személy rendelkezését halála esetére. A Ptk. 1235. cikkelyével összhangban a végrendelkező belátása szerint egy vagy több személyt is megnevezhet örököseként, függetlenül attól, kötik-e őt rokoni szálak ezekhez a személyekhez, vagy sem, rendelkeznek-e érdemekkel az örökhagyó gondozásában, anyagi támogatásában vagy egyéb téren.

Sőt! A végrendelkező a törvény szerinti örökösök közül indoklás nélkül megfoszthat bárkit az örökséghez való jogától. Kivételt képeznek e szabály alól azok a személyek, akik köteles részre jogosultak az örökségből. A köteles részre jogosultak körét a hagyaték megnyílásakor, tehát az örökös halálát követően állapítják meg. Köteles részre a hagyatékból kizárólag az örökösök első köréhez tartozó személyek jogosultak, amennyiben kiskorúak vagy az örökhagyó 18 éven felüli munkaképtelen gyermekei (beleértve az örökbefogadottakat is), munkaképtelen szülei (örökbefogadói), esetleg az örökhagyó életében fogant, de a hagyaték megnyílása után született gyermeke(i). Ide sorolják az elhunyt munkaképtelen özvegyét is. A köteles rész a fele annak a hagyatékrésznek, amely akkor illette volna meg az örököst, ha a törvény szerinti öröklés esete áll fenn.

A fentiekből következik, hogy amennyiben az örökhagyó végrendeletében a két testvért nevezte meg örököseinek, egyikük sem zárható ki az öröklésből.

Elméletileg van rá mód, hogy az érdekelt felek egyike megpróbálja elérni a végrendelet semmissé nyilvánítását. A Ptk. 1257. cikkelyének 1. pontja értelmében semmisnek minősül a végakarat, ha azt olyan személy állította össze, aki nem volt jogosult rendelkezni a dokumentumban szereplő tulajdonnal, illetve ha a dokumentumot a formai követelmények megsértésével állították össze (lásd a Ptk. 1247. és 1248. cikkelyeit!). Ugyancsak semmis a végrendelet, ha az örökhagyónak korlátozták a cselekvőképességét, vagy ha nem a törvényi előírásoknak megfelelően, esetleg nem tanúk jelenlétében (lásd a Ptk. 1253. cikkelyét!) lett hitelesítve a dokumentum. Szintén semmis a végrendelet, ha a végrendelkezés képviselő útján történt, vagy erre fel nem hatalmazott személy hitelesítette azt, továbbá ha a titkos végrendeletet a közjegyző a vonatkozó törvényi előírások (lásd a Ptk. 1249. cikkelyét!) megsértésével hitelesítette, illetve ha a végrendelet olyan tulajdonra vonatkozik, amely örökségi szerződésben szerepel.

Általában a semmisség megállapításához nem szükséges a bírósághoz fordulni, mivel a végrendelet ellenőrzése a közjegyző feladatai közé tartozik. Ha a közjegyző az örökség megnyílásakor arra a következtetésre jut, hogy a végrendelet semmis, megtagadja az örökléshez való jogot igazoló okmány kiadását. Ilyenkor csak abban az esetben van lehetőség fellebbezéssel élni a bíróság előtt, ha a közjegyző eljárása nem felelt meg a törvényi előírásoknak.

A bíróság akkor nyilváníthat részben vagy teljes egészében érvénytelennek egy végrendeletet, ha megállapítást nyer, hogy a végrendelkező akaratnyilvánítása nem volt szabad, illetve nem felelt meg az akaratának (lásd a Ptk. 1257. cikkelyének 2. pontját!). Ehhez be kell bizonyítani, hogy a végrendelkező nem volt tisztában cselekedetei jelentőségével és következményeivel, vagy nem volt képes irányítani azokat; esetleg nyomást gyakoroltak az örökhagyóra; csalás áldozatává vált; megfenyegették; netán bizonyítást nyer, hogy a végrendelet életveszély vagy egyéb súlyos körülmény hatására született.

A végrendelet érvénytelenítéséhez a bíróság által az érdekelt félnek a felsorolt körülmények valamelyikét minden kétséget kizáróan bizonyítania kell, ellenkező esetben a bíró elutasítja kérelmét. A bizonyításhoz szükség esetén akár halál utáni igazságügyi pszichiátriai vizsgálatot vagy írásszakértői vizsgálatot is elrendelhet a bíró a perben szereplő felek egyikének indítványára. Ugyanakkor tudni kell, hogy a szakértői vélemény nem minősül perdöntő bizonyítéknak, s csak a többi bizonyítékkal együtt vehető figyelembe a bíróság által.

Mindezt azért volt szükséges előrebocsátani, mert amennyiben a végrendeletet teljes egészében érvénytelennek mondják ki, a törvény szerinti öröklés szabályai szerint oszlik meg a hagyaték. A két testvér ebben az esetben is jogosult lesz örökölni, méghozzá az azonos örökösi körhöz tartozó többi örökössel (ha vannak ilyenek) egyenlő arányban, ám ebben az esetben az elhunyt lánya kezdeményezheti, hogy a bíróság fossza meg a testvérét öröklési jogától. A Ptk. 1224. cikkelyének 5. pontja ugyanis kimondja, hogy a bíróság határozata alapján a személyt meg lehet fosztani a törvény szerinti öröklés jogától, ha bebizonyosodik, hogy kibújt az idős kora, súlyos betegsége vagy fogyatékossága miatt tehetetlen örökhagyó megsegítése alól. Hangsúlyoznám, hogy a segítségnyújtás elmulasztását minden kétséget kizáróan bizonyítani kell a bíróság előtt.

Megjegyezném azonban, hogy véleményem szerint az előállt helyzetnek távolról sem az az egyetlen megoldása, hogy mindenáron „kitesszük” a gondatlan testvért az örökségéből. A Ptk. 1232. cikkelye ugyanis kimondja, hogy az örökösök kötelesek megtéríteni az egyikük vagy más személy által az örökhagyó eltartása, gondozása, kezelése és temetése kapcsán felmerült észszerű költségeket legfeljebb három évre visszamenőleg. Az örökhagyót ápoló testvér tehát kérheti a bírótól, hogy a fivére térítse meg a kiadásainak egy részét, esetleg – méltánylandó az édesanyjuk hosszan tartó gondozását, támogatását – növelje az ő részesedését a hagyatékból. Ahhoz, hogy a bíró elismerje az örökhagyót gondozó, támogató személy igényeit, annak igazolnia szükséges a kiadásait.

hk