Családtípusú gyermekotthonok Kárpátalján: A Kiss család

Decemberben lesz tíz éve, hogy Visken megnyitotta kapuit a Sámuel Alapítvány sorban hetedik családtípusú gyermekotthona Kárpátalján. A teljesség háza nevet viselő otthont a Kiss házaspár vezeti. Ismerjük meg családjukat és történetüket!

József még csak udvarolt Líviának, amikor a jelenlegi Kiss család anyukája elárulta leendő férjének, hogy két saját gyermek után nagyon szeretne örökbe is fogadni. „Majd esetleg három saját után” – válaszolta rá Józsi, és ezzel ezt a témát lezártnak is tekintették. A Kiss házaspár 2006-ban kezdte el közös életét családként. 2007-ben megszületett első gyermekük, Máté, 2009-ben pedig a második, Levente. Az évek során új, saját házat is építettek Visken. 2006-ban a kárpátaljai egyházszakadást követően több hívő barátaikkal azon tanakodtak, hogy hová tegyék a bevételeik tíz százalékát. Istennek hála éppen akkor találkoztak a Sámuel Alapítvány egyik felhívásával, amelyben családtípusú gyermekotthon létrehozása céljából nevelőszülőket és helyiséget kerestek. Gyorsan jelentkeztek is, hogy szeretnének építeni egy épületet, amely a jövőben családtípusú gyermekotthonként szolgál majd. Akkoriban még nem gondoltak arra, hogy nevelőszülők legyenek, de Isten terve más volt a számukra.

Elkezdődtek a munkálatok egy olyan telken és olyan támogatásból, amelyet mások ajánlottak fel. Lívia elmondása szerint a felépült házban összesen mintegy 70 ember keze munkája van valamilyen formában. A gyermekotthonban 3 fürdő- és 8 hálószoba található: 10 gyermek befogadására tervezték és építették. Az építkezés és a papírmunka nagyjából két és fél évet vett igénybe, de mindennel elkészültek: az épület készen állt, hogy nevelőszülők gyermekeket fogadjanak be, és neveljék őket. A munkálatok alatt természetesen óriási imatéma volt, hogy Isten majd olyan hívő családot indítson el az ilyen fajta gyermekek közötti szolgálatra, akik számára fontos Isten és a hívő közösség, mivel az otthont úgy alakítottuk ki, hogy az épület alatt húzódó alagsor közösségi térként is szolgálhat (jelenleg tornateremként működik).

Az építési munkálatok idején gyakran ellátogatott Viskre idősebb Pocsai Sándor református lelkipásztor, akivel a család a mai napig jó kapcsolatot ápol. A lelkész látta, miként halad az építkezés, és egy alkalommal azt kérdezte Kisséktől, hogy az rendben van, hogy lesz egy szép épület, de mi van akkor, ha nem lesz bele való, megfelelő házaspár? Erre Józsi – természetesen viccelve – azt válaszolta, hogy na, akkor majd ők (a Kiss házaspár – a szerk.) vállalják. Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, de egyik jelentkező sem volt megfelelő a célra, és már az állam is sürgette az otthon beindítását, amikor Pocsai tiszteletes emlékeztette Józsiékat az ígéretükre. „Ekkor egy lavina indult el az életünkben” – emlékszik vissza a házaspár. Nagyon sokat imádkoztak, hezitáltak, de egy igevers utat mutatott a számukra: „Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van, aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk...” – olvasták a Bibliában a 2 Kor. 3,5–6 versekben Líviáék. Belevágtak. Elköltöztek a családi házból, vitték magukkal két gyermeküket, és megkezdődött a nem hétköznapi életük. Nagyon sokan támogatták őket, de voltak, akik egyáltalán nem értették meg Kissék ezen küldetését.

A beköltözést követő években összesen nyolc gyermek érkezhetett a Kiss házaspár szerető családjába. A legidősebb gyermek, Olga jelenleg 24 éves, már férjhez ment, gyermeke is született. Iván 19 éves, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképző Centrum Tiszapéterfalvai Szakképzési Központjában tanul villamosmérnöknek. Diána nemsokára 18 éves lesz, ő szakácsnak tanul a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképző Centrum Beregszászi Szakképzési Központjában. Anna 17 éves lesz, ő a Péterfalvai Református Líceum diákja. Pali 16 éves, jövőre fejezi be a helyi középiskolát. Eszter 15 éves, Bogdán 14, Artúr pedig 13 – ők mindannyian a viski középiskolában tanulnak. A gyerekek között több testvérpár van: Olga és Iván; Anna, Diána, Pali és Artúr; valamint Eszter és Bogdán. Esztert és Bogdánt a szülők örökbe fogadták. Mindegyikük ukránul beszélt, de szépen lassan megtanultak magyarul is, miközben Máté és Levente pedig egész jól elsajátította az ukrán nyelvet.

A hétköznapok majdnem pontosan úgy telnek, mint egy átlagos családban: iskola, családi étkezések tizenkét fővel, házimunka, nagy rend és fegyelem jellemző a család életére. Elmondásuk szerint igyekeznek önellátók lenni: a kertben zöldséget termesztenek, valamint jelenleg 7 disznót is nevelnek, de baromfi és nyúl is található a tágas udvaron. A ház körüli teendőkből mindenki egyformán kiveszi a részét: a fiúk kaszálnak, etetik az állatokat, és tisztán tartják az ólakat, a lányok takarítanak, főznek, mosogatnak. „Igyekszünk átadni a ház körüli teendők elvégzésének fontosságát, a munka tiszteletét” – húzta alá Lívia.

Nagy fegyelem van a családban: reggel 6-kor kelnek, mindenki elvégzi a feladatait, majd hétkor reggeli. Az anyuka saját busszal viszi a gyerekeket az iskolába, ami mindig fél nyolckor indul. Aki esetleg lemarad, az kimarad, és sétálhat egy kilométert. Este 10-kor lefekvés, előtte egy órával a telefonokat is kötelező leadni. Katonás rend uralkodik, amire szükség is van, hogy valamelyest rend legyen egy tízgyermekes családban. Örömként élik meg a szülők, hogy egy idő után már egymást is figyelmeztették bizonyos dolgokra a fiatalok, mert féltek a közös büntetéstől. Természetesen közösen étkeznek, bár az elején szükség volt néhány nagyobb fazékra és edényre, mert kissé megszaporodtak az éhes szájak otthon, és ha saslikozás van, akkor legalább 10 kilót kell sütni – de így teljes az egész történet. Ha nincs egyezés, hogy mit nézzenek a tv-ben, akkor egyszerűen kikapcsolják az eszközt. Ha valaki nem teszi a megfelelő helyre a koszos ruhákat, az később az udvaron keresheti. „Lehet, hogy ez a sok szabály kicsit bonyolultnak tűnik, de csak így lehet rendben együtt élni” – vallják a szülők. A háztartás és a rend nem lenne teljes Isten igéje nélkül, amit minden este együtt olvasnak a családi áhítat alkalmából. Minden vasárnap együtt látogatnak el a helyi istentiszteletre is.

Kirándulós család a Kisséké: gyakran és lehetőleg a legnagyobb létszámmal utaznak. Bár logisztikailag elég nehéz összehozni, de mindig megoldják. Legnagyobb közös utazási élményük az a horvátországi nyaralás, ahová mind a tizenketten el tudtak utazni. „Nehéz volt annyi gyereket szemmel tartani a vízben, de mindannyiunk számára hatalmas élmény volt a Horvátországban eltöltött 10 nap” – emlékezik vissza a házaspár.

Isten támogatásával és segítségével indult el ennek az elképesztő családnak a nem hétköznapi élete, és a házaspár elmondása szerint ezt máshogy nem is lehet végezni, nem lenne elég erejük, sem türelmük hozzá, de minden egyes percéért megéri. Míg anyák napján a többi anyuka egy vagy két szál virágot kap, addig Lívia tízet, és a több probléma mellett több örömmel is jár a tíz gyermek nevelése.

A teljesség háza egy generációs gyermekotthon. Ez azt jelenti, hogy a Kiss házaspár addig lakhat a közös erővel épített épületben, amíg minden gyermek végleg el nem hagyja a családi házat. Ha ez bekövetkezik, akkor átadják a stafétát egy hozzájuk hasonlóan hívő és vállalkozó kedvű házaspárnak, akik majd tovább vihetik a Kiss család örökségét.         

Simon Dávid