Free Guy

Filmajánló

Aki kellőképpen jártas a filmek világában, valószínűleg már hallott arról a tényről, hogy videójáték alapján jó filmet egyszerűen lehetetlen vagy legalábbis rettentően nehéz elkészíteni. Hiszen miként ültetsz át egy 10-20-30 órás vagy akár még annál is hosszabb időtartamú játékmenettel rendelkező videójátékot a vászonra úgy, hogy megfelelően sikerüljön elmesélni a történetet, bemutatni és kibontani a karaktereket, nem beszélve a játék tipikus elemeinek a filmbe való átültetéséről, persze téve mindezt két órában és fogyasztható módon?

Az elmúlt évek azt mutatják, hogy erre még senki nem találta meg a megoldást. Ám a stúdiók kitartóan próbálkoznak, hiszen a videójáték-közösség túlzás nélkül az egyik, ha nem a legnagyobb a világon, így ha csak egy kicsit is sikerül megfogni az alapmű lényegét, akkor már garantált a siker. Ezt igyekezett meglovagolni Ryan Reynolds és a Stranger Things producerének, Shawn Levynek új filmje is, akik azonban csavartak kicsit a dolgon, és nem konkrét videójátékot adaptáltak, hanem csak azokból ihletet merítve egy teljesen új ötletre építették fel a sztorit. A végeredmény pedig egy minden várakozást felülmúló akcióvígjáték, amely nemcsak szórakoztató, de szíve és lelke is van.

A történet főszereplője Guy (Ryan Reynolds), a teljesen átlagos, de csupaszív srác, aki egész életét ugyanannak a rutinnak szenteli: felkel, megreggelizik, munka előtt betér ugyanabba a kávézóba, ahol ugyanazt a kávét issza, munka után hazafelé pedig legjobb barátjával abban gyönyörködnek, hogy felfegyverzett őrültek mindenre és mindenkire rálőnek, ami csak mozog, miközben a fél város lángban áll. De ez Free City, itt teljesen normális az ilyen. Guy azonban hamarosan összetalálkozik egy titokzatos nővel, s ennek következtében nemcsak arra ébred rá, hogy világa tulajdonképpen egy játék, melyben az abba csatlakozó játékosok kedvükre rombolhatnak és gyilkolhatnak, hanem hogy ő maga is csak egy NPC (non-playable character), azaz egy nem játszható karakter, akinek annyi a feladata, hogy élettel töltse fel azt a világot, amelyet a játékosok felfedeznek. Öntudatra ébredését követően szép lassan elkezdi megérteni és felfedezni a körülötte lévő világot, ám nincs sok ideje rácsodálkozni az új valóságra, hiszen Free City napjai meg vannak számlálva, ugyanis hamarosan jön a Free City 2, ami nem csupán szimpla frissítés lesz, hanem egy teljesen új játék, amibe semmit sem lehet áthozni az előző játékból, így annak a teljes pusztulásával fenyeget…

A film bármilyen hihetetlen, de jó. És nemcsak a Ryan Reynolds-mérce szerint jó. Az egész úgy képes frissnek, eredetinek hatni, hogy közben egyáltalán nem az, hanem csak jó helyről és jó érzékkel emelt át részleteket. Képzeljük el A Truman Show és A Lego kaland legjobb elemeinek ötvözetét, megspékelve egy kis Ready Player One-nal, amihez megalkottak videójátékos körökben két hihetetlenül népszerű játék, a GTA és a Fortnite szerelemgyermekét Free City képben. Ezt feltöltötték néhány sablonos, ám szimpatikus és szerethető karakterrel, amihez még sikerült néhány elgondolkodtató és mély gondolatot is hozzáadni a mesterséges intelligenciáról, az élet értelméről és a virtuális világról.

Igen, merthogy ilyenekről is szót ejt a film, amit a legkevésbé sem vártam volna egy ilyen mozitól, ám annál inkább örültem neki, hiszen ettől lesz emlékezetes az egész, ettől érezni azt, hogy nemcsak a pénz vezérelte a készítőket, hanem az alkotói vágy is. Ugyanakkor nem kell megijedni, a film az elejétől a végéig az, amit az előzetes is sugall: egy zsúfolt, de pörgős kaland, ami az első pillanattól kezdve beszippant, és nem ereszt. A látvány remek, és videójátékhoz mérten elnagyolt, záporoznak a néhol gyermeteg, néhol viszont egészen beteg felnőttviccek, miközben akció akciót követ, és a rengeteg popkulturális utalás, valamint meglepetés cameo feltűnések keresése is külön szórakozást nyújt, hiszen van belőlük bőven. Ki kell emelni továbbá, hogy a készítők a legapróbb utalásokig és részletekig odafigyeltek arra, hogy egy vicces sztereotípiát leszámítva nem degradáló módon, hanem kellő odafigyeléssel és élethűen mutassák be a videójátékos közösséget, valamint a videójátékok világát.

Ryan Reynolds amellett, hogy ismét magát alakította, végre megcsillogtatta színészi kvalitásait is, és eddigi legjobbját volt képes prezentálni Guy szerepében, míg Jodie Comer Millie-je a tökéletes partnere volt a film során. Remekül hozta a kőkemény, de mégis esendő, vagány, de ugyanakkor aranyos és szerethető karaktert. Aki viszont minden pillanatával lopta a show-t, az a rendezéseivel hírnévre szert tevő új-zélandi filmes, TaikaWaititi a főgonosz Antoine szerepében. Ugyan nem szerepel sokat a filmben, de minden pillanata aranyat ér. Egyszerűen uralja a vásznat megjelenésével, még úgy is, hogy alakítása sokaknak túlzottan is élénk, már-már ripacsba áthajló lehet a maga affektáló, túlmimikázott alakításával. De aki ismeri őt, az tudja, hogy szó sincs ilyesmiről, és karaktere csak egy görbe tükör, egy fricska a hollywoodi sablon rosszfiúk felé.

A filmnek van egy mögöttes mondanivalója. Mert hiába szól az egész egy videójátékról és annak öntudatra ébredt karakteréről, végső soron ez csak egy körítés. Ehelyett azt a küzdelmet mutatja be, amely ahhoz kell, hogy túllépjünk a korlátainkon, azon a meggyőződésen, hogy mi nem vagyunk hősök, csak senkik, és nekünk úgysem sikerülhet semmi. Guy karakterén keresztül pedig azt is láthatjuk, hogy miként ragadunk be sokszor mi magunk is a hétköznapok monoton körforgásába, amiből olykor nehéz kilépni, de nem lehetetlen.

Számomra is meglepő, de tényleg kifejezetten jó lett a Free Guy, amely egyszerre szolgálja ki maximálisan a videójátékok szerelmeseit, a Ryan Reynolds-rajongókat és az egyszerű átlagnézőt is, aki csak jól akar szórakozni. Teszi mindezt ráadásul úgy, hogy közben még el is gondolkoztat minket az élet egyes dolgain. A film az IMDb-n 7,6-es értékelést kapott. Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott. A kockáknak nagy valószínűséggel elnyeri a tetszésüket, a többiek meg próbáljanak meg jól szórakozni a geek paradicsomszerű alkotáson.

FS