Önkéntesként az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson

„Minden forrásom belőled fakad”

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 2021. szeptember 5–12. között rendezték meg Budapesten. Az eucharisztia szó jelentése hálaadás. A kongresszus célja az oltáriszentség iránti tisztelet elmélyítése.

Isten kegyelméből és Egressy Márton atya szorgos, türelmes közreműködésével  önkéntes lehettem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. A nyitómisén, a Hungexpo ötödik napi programján s a pápai zárómisén vehettem részt. Bár önkéntes szolgálatra jöttem, sokat meríthettem a tanításokból és tanúságtételekből. Ott voltam az általam mélyen tisztelt Szabó Konstantin atya tanúságtételén, aki szolgálata elején gyakran vett részt szentliturgián a Tiszaújlaki Görögkatolikus Egyházközségben. Ő vezette az első gyalogos­zarándoklatot Máriapócsra. Büszke voltam rá, hogy ilyen kis régió képviselőjeként szólhatott. Vele sírtam, miközben felvázolta a sok-sok szenvedést, ami papjainkat érte. Másnap hasonló szenvedésekről számolt be Louis Raphaël Sako bagdadi érsek, aki az iraki és szíriai szomorú eseményekről mesélt. De több ország tanúságtevői szóltak hasonló helyzetről. Minderre talán a 3. napon jött a válasz: „Ha a szívekben nem történik változás, az emberek közötti béke örökre álom marad. A nemzetek közötti békét mindaddig veszély fenyegeti, amíg minden ember el nem kezdi Krisztust szolgálni. A szív megtérése nélkül a béke veszélyben lesz.” Erről tettek tanúbizonyságot a cenacolói közösség képviselői is. Ők azt vallják, hogy csak az a szeretet, ami eléget, elolvaszt, csak ez elég ahhoz, hogy jó dolgokat tégy, és a legreménytelenebb helyzetből is talpra tudj állni. Felemelők, örömtelik voltak a Böjte Csabával, dr. Csókai Andrással, Dolhai Attilával való találkozások, a szentmiséken való részvétel, a közösségek szentségimádása.

Az eucharisztikus kongresszus napjai a következő témákra voltak felosztva: öröm, jóság, békesség, türelem, remény, hit, hűség, szeretet. S ezt mind visszavezették az eucharisztia lényegére: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt. 87).

Tudom, hogy nem vagyok képes és felkészült egész mélységében megérteni és befogadni, ami ott elhangzott, s még sok idő kell, hogy sokszorosan újrahallgatva tudjak tanulni belőle, s továbbadni a hallottakat. Azonban újabb csoda történt az életemben: azért mentem, hogy adjak, és én kaptam hihetetlen gazdagságot, amit meg sem érdemlek. Áldott legyen az Úr, aki lehajolt hozzám, felemelt, megerősít és hordoz engem.

Lőrinc Katalin
Tiszaújlak