Emberi jogok Ukrajnában: újabb jelentés régi problémákkal

2021. szeptember 30., 15:45 , 1077. szám

A napokban megjelent az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalának (OHCHR) soros jelentése az emberi jogok ukrajnai állásáról, mely a 2021. február 1. és július 31. közötti időszakot tárgyalja. A dokumentum, mely az ENSZ Ukrajnai Emberi Jogi Monitoring Missziójának megfigyelésein alapul, a szokásos problémák mellett az őshonos népekről szóló, nyáron elfogadott ukrán törvényről is említést tesz.

A jelentés kitér rá, hogy a vizsgált időszakban az előző félévihez képest jelentősen nőtt a tűzszünetsértések száma a kelet-ukrajnai konfliktusövezetben, minek következtében több volt a civil áldozat, és nagyobb kár keletkezett a polgári objektumokban. Az OHCHR 62 civil áldozatról tud, közülük tizenöten – 11 férfi, három kisfiú és egy kislány – életüket vesztették, míg a sérültek száma 47 fő. Ez 51%-kal több, mint az előző félévben. Tizenhárom polgár a megélénkült harci cselekmények áldozatává vált, 47 eset aknákkal és „a háború robbanásveszélyes maradványaival” van összefüggésben. Ezenkívül egy férfi „biztonsági incidensben” vesztette életét, egy nőt pedig katona vert össze.

A jelentés összeállítói ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az ideiglenesen megszállt területek reintegrációs minisztériuma által kidolgozott átmeneti igazságszolgáltatási kerettörvény-tervezet nem felel meg az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozó nemzetközi normáknak. Aggodalomra adnak okot azok a jelentések is, amelyek szerint a Luhanszki Népköztársaság által ellenőrzött területen dolgozókat bércsökkentéssel vagy elbocsátással fenyegették, ha nem veszik fel az orosz állampolgárságot, mivel ez a diszkrimináció egy formája lehet, és így ellentmond az emberi és a nemzetközi jognak.

Az OHCHR, amely a kormány által ellenőrzött területen hozzáféréssel rendelkezik a fogvatartási helyekhez, olyan személyek önkényes fogva tartásával és bántalmazásával kapcsolatos eseteket dokumentált, amelyek érintettjeiről a hatóságok feltételezik, hogy kapcsolatban állnak az önjelölt „köztársaságokkal”. A főbiztosi hivatal emellett bejelentéseket kapott a 25. Számú Olekszijivkai Javítóintézet (Harkiv) fogvatartottjaitól arról, hogy a kínzással kapcsolatos panaszaik visszavonására kényszerítették őket. Az ENSZ illetékeseinek ugyanakkor a vizsgált időszakban sem biztosítottak hozzáférést a szakadárok által ellenőrzött területeken működő büntetés-végrehajtási intézményekhez, miközben továbbra is érkeztek információk az ottani kínzásokról és kegyetlen bánásmódról.

A jelentés szerzői helyeslik a kormány erőfeszítéseit, hogy eljárást indítsanak az emberi jogok megsértésének a kelet-ukrajnai konfliktussal kapcsolatba hozható eseteiben, függetlenül a feltételezett elkövetők hovatartozásától, elsősorban ami az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) munkatársának egy polgári személy még 2017-ben történt elrablása és meggyilkolása miatti elítélését illeti. Előrelépés történt néhány további bírósági eljárásban is, beleértve a Majdanon és a 2014. május 2-án Odesszában zajlott tüntetések során elkövetett gyilkosságokat és erőszakos haláleseteket, de az ezekkel az eseményekkel összefüggő más büntetőeljárások lassúságát változatlanul aggasztónak tartják a jelentéstevők.

Az OHCHR továbbra is aggódik az alkotmányos válság miatt, amely az Alkotmánybíróság két bírájának tisztségéből való felfüggesztéséből, elbocsátásából és üldözéséből ered, mivel veszélyezteti az ukrajnai igazságszolgáltatás függetlenségét és a jogállamiságot.

A dokumentum megállapítja, hogy a nemzetközi megfigyelők által nyomon követett demonstrációk túlnyomó többségében a rendfenntartó erők megfelelő biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. Ritkábbakká váltak az ellenzéki Sarij Pártja elleni támadások, de folytatódott a fenyegetőzés az interneten, aminthogy az ezzel és a más pártokkal szemben folyamatban lévő jogi eljárások sem zárultak le.

Az OHCHR aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Tarasz Kozak parlamenti képviselő és társaságai ellen bevezetett személyes szankciók, amelyek a 112 Ukrajina, a ZIK és a NewsOne televíziós csatornák bezárásához vezettek, nem felelnek meg a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó nemzetközi szabványoknak. A jelentéstételi időszakban az OHCHR öt esetben rögzített újságírók és a média munkatársai elleni támadást szakmai tevékenységükkel összefüggésben, valamint hét esetben gyűlöletbeszédet és fenyegetést olyan személyekkel szemben, akik nyilvánosan bírálták az államnyelvtörvényt, illetve akiknek véleményét oroszbarátnak vagy az orosz nyelvet támogatónak nyilvánították.

Hat esetben dokumentálták az erőszak, diszkrimináció és intolerancia megnyilvánulásának eseteit a kisebbségi csoportokhoz tartozó vagy alternatív, esetleg kisebbségi véleményeket valló, leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek, romák és más etnikai csoportok képviselői, illetve fogyatékkal élő személyek vonatkozásában.

Az OHCHR kitért rá, hogy 2021. július 1-jén elfogadták az őshonos népekről szóló törvényt, amely először rögzíti az őshonos népek önrendelkezéshez, valamint kultúrájuk, vallásuk és nyelvük megőrzéséhez való jogát. A törvény felsorolja az őshonos népek meghatározásának kritériumait, köztük a saját államképződmény hiányát Ukrajnán kívül, és három ukrajnai népet ismer el őshonosként (valamennyien a Krímről valók): a krími tatárokat, a krimcsákokat és a karaimokat. Az OHCHR aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a saját államképződmény hiányára való hivatkozás korlátozhatja azoknak a közösségeknek az önazonosságuk meghatározásához való jogát, amelyek annak ellenére őshonosnak tekintik magukat, hogy rendelkeznek anyaországgal. Ezenkívül az OHCHR-nek nincs tudomása arról, hogy a kormány konzultált volna a magukat őshonosoknak tekintő közösségekkel a törvényalkotási folyamat során vagy a jogszabály elfogadása előtt. A főbiztosság aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a törvény felhatalmazza a Miniszteri Kabinetet, hogy az őshonos népek képviselőivel folytatott konzultáció nélkül hozzon döntéseket az őshonos népek képviseleti szervei jogi státuszának megerősítéséről vagy e státusz megvonásáról, ami ellenkezik a nemzetközi normákkal az emberi jogok terén.

(ntk)