Ifj. Kutasi László munkás hétköznapjai

Väderstad típusú henger egy barkaszói barkácsműhelyből

Ifjabb Kutasi László gyerekként nem csak a homokozóban látott teherautót. Lévén, hogy édesapja, id. Kutasi László is teherautó-sofőr, korán megismerkedett a szakmával. Tizenévesen elkísérte apját útjaira, elleste a szakma csínját-bínját. Már iskolás korában kistraktorral szántotta a kerteket, amikor pedig befejezte a helyi középiskolát, Munkácson tanult tovább, hogy jogosítványt szerezzen teherautó és traktor vezetéséhez. Nemrég arra lettem figyelmes, hogy egy három részből álló mag­ágy-előkészítő hengerrel állt elő, melyet maga készített. „No, erről érdemes lenne cikket írni” – gondoltam magamban, és egyik nap délután meg is kerestem Lacit.

Ahhoz, hogy jobban értsük, miről is fogunk beszélgetni, utazzunk kissé vissza az időben. 1962-t írunk, amikor a svédországi Väderstadban Rune Stark és felesége, Siw számos rossz gazdasági év után az egyre romló termelési feltételek miatt már-már farmjuk eladásán gondolkodott. Rune felismerte a lehetőséget, hogy a traktorok után használt faborona helyett célszerűbb lenne vasból készült eszközt gyártani. Az első megrendelést sok másik követte, a kisvállalkozás pedig beindult, és megteremtette az alapját a mai Väderstad AB-nak, ami 1 550 munkavállalót foglakoztat, 40 országban értékesít, és 2020-ban 3,4 milliárd svéd korona árbevételt ért el. Ebből a nagy bevételből is sejthetjük, nem olcsó mulatság a Väderstad-technika. Az eredeti henger, melynek másolatát Laci elkészítette, 6 000 dollárba kerül. Fölmerül a kérdés, hogy mikor térül meg ez a pénz? Persze ezeket az árakat a nagyobb cégeknek képezik, akik állami támogatásokat elnyerve vásárolnak technikát. Az egyszerű gazdálkodónak pedig marad a barkácsműhely.

– Honnan jött az ötlet, hogy magágy-előkészítő hengert építs?

– Interneten böngészve, nagyobb traktorok után kapcsolt technikákat látva megfordult a fejemben, hogy jó lenne megvalósítani ezeket a technikákat kicsiben. Ez a henger 6-7-féle technikából van összerakva. Személygépkocsi-, teherautó-, markoló- és még sorolhatnám, mennyiféle alkatrészt felhasználtunk hozzá.

– Tehát a fantáziádra, logisztikádra is erősen rá voltál utalva...

– Pontosan. Az alapelképzelés egy Magyarországon látott Väderstad-hengerből származik. Azóta hat év telt el, sokat gondolkodtam, hogyan is lehetne kivitelezni a gyakorlatban.

–  Megvolt az esélye, hogy „elszúrod” a projektet, és valami nem fog működni?

– Természetesen. Van egy összekötő egység, mely a két hengerszárnyat köti össze. Ha ez nem passzol milliméter pontosan, akkor a gép ki sem nyílik munkahelyzetben. Két napba is beletelt, mire mindent precízen beállítottunk.

– Ha itt állt volna egy ugyanilyen henger az udvaron, akkor pillanatok alatt el tudtuk volna készíteni. Egy dolog látni valamit, s egy másik dolog, amikor azt meg kell valósítani a gyakorlatban. Most már könnyedén tudnánk egy másik hengert csinálni, de az elején mindent magunk találtunk ki – mondja Laci édesapja, aki sokat segített fiának a munkában.

– Miután megvolt az összes alkatrész, kb. egy-másfél hónap alatt sikerült összerakni. Egy ehhez hasonló gyári henger ára 6 000 dollár. Ha a munkánkat nem számoljuk, akkor kb. 1 500-2 000 dollárból sikerült összehozni ezt a masinát. Simítanivaló még lehet rajta, de mondhatni, teljesen készen van. Három hete már nem csupán kipróbáltam, hanem 5 hektárt meg is műveltem vele. Az aszályos időjárás ellenére jól vizsgázott a gépezet.

– Úgy tudom, külföldön is dolgoztál. Sokan választják ezt most. Neked milyen tapasztalataid vannak?

– Egy mezőgazdasági cégnél dolgoztam Pécs mellett. Szerettem volna új dolgokat látni, modernebb technikákat tanulni. Eléggé kilátástalan volt itthon a helyzet, tehát „lehúztam” néhány hónapot külföldön. Vasárnapja nem volt az embernek, volt olyan, hogy este 10 órakor mentünk haza, és annyira túl sem fizettek. Gyakorlatot szerettem volna szerezni, amire az a néhány hónap elég is volt. Nincs azzal problémám, ha más parancsol, de szabadúszóként jobban meg tudom valósítani az elképzeléseimet.

– Aztán mégis hazajöttél. Miért?

– Vissza kellett jönni. Addigra az édesapámmal közös munka révén már egy kisebb vállalkozásunk volt kialakulóban. Sajnáltam itthagyni mindezt. Amit lassan felépítettünk, más egy nap alatt tönkretette volna. Felvettünk arra az időszakra – amíg távol voltam – egy bérmunkást. Tönkretette a kombájnt, mert nem figyelt rá oda.

– Három helyen is aratatlan állt a mező, amikor tönkrement a kombájn. Kocsiba ültem, és elmentem Laciért Pécs mellé. Még a fizetésének egy része is ottmaradt, de végül sikerült gyorsan megjavítani a kombájnt, és betakarítani az évi termést – meséli Laci édesapja.

– A gép forog, az alkotó pihen? Vannak-e más projektjeid?

– Vannak, persze, több irányban is. Egyszerre leg­alább 3-4 terv van a fejemben. Mindig azt kezdem el csinálni, amihez több alapanyag áll a rendelkezésemre. Szeretnék még egy talaj­lazítót is csinálni, és a szórakozás felé is elmozdulnék: egy úgynevezett buggy (csővázas terepjáró) megépítését is tervezgetem.

Nálunk nem annyira elterjedt a talajlazítózás, bár nagyon fontos lenne. A modernebb gazdaságok már alig használnak ekét, szinte csak lazítókkal művelik a földet. Mert bár az eke megforgatja a földet, nyomában kialakulhat az úgynevezett eketalpbetegség. Ennek elkerülését szolgálja a talajlazító.

Mit is kívánhatnánk ezekhez a tervekhez? Nos, legalább akkora sikert, mint amekkora a Väderstad-cég megalakulását követte, hiszen ez a cég is egy nehéz gazdasági helyzetben, rengeteg szorgalommal és kreativitással vált a világ egyik meghatározó vállalatává.

Tóth János