Vasárnapi üzenet: 2021. november 28.

„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.”         (Zsolt 103, 1–5.)

Az egyik legszebb zsoltár kerül elénk advent első vasárnapján. Dávid hitvalló szavai ezek, amelyekből világosan látszik, hogy az évek tapasztalata hogyan formálja az istenképét, hogyan jut el annak a felismerésére, milyen valójában a mennyei Atya. Sokan indulnak útnak hiányzó, hiányos vagy hamis istenképpel. Torz neveltetés, elhibázott egyházi kommunikáció és sok más egyéb tényező juttat el oda embereket, hogy félnek, távol maradnak Istentől. Aztán amikor életünk egy pontján valóban találkozunk Vele, megtapasztaljuk az Ő irgalmát, irántunk való szeretetét, akkor tudjuk Dáviddal együtt kimondani: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!”

A botladozó, hibát hibára halmozó ifjú Dávid sokszor átéli, s e zsoltárában velünk is tudatja, hogy az Úr sokszor utánunk nyúl elesettségünkben, megkönyörül rajtunk erőtlenségünkben, gyógyít és felépít: „.Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” Az Úr tehát nem csupán pszichológus vagy diagnoszta, aki felméri és megállapítja a bajt, hanem szabadító Isten, aki elveszi, megbocsátja, eltörli a bűnt. Áldott Orvos, aki begyógyítja a legmélyebb sebeket is. Az idős János apostol erről így ír: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1 Jn. 1, 9).

Végül egy utolsó komoly megtapasztalás: „Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” Sokszor kerül az ember élete mélypontra, sokszor olyan mértékű a csőd, a veszteség az életünkben, hogy azt gondoljuk, ebből már nem lehet kimászni. Néha úgy megroppan az egészségünk, hogy beleborzongunk, amikor tükörbe nézünk reggelente, s legyintünk: „Ennyi volt, eljárt felettem az idő.” Nos, a zsoltár igazságát azóta sok millió ember átélte és megértette: van útja a megújulásnak, s termőre fordulhat még az idős fa is. Az élet Urának a kezében van napjaink száma, minden erőforrás és áldás. Tőle kérhetjük, s hittel várhatjuk, hogy kihoz a mélységből, megerősít, talpra állít, ismét lendületbe hoz.

„Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne felejtsd, mennyi jót tett veled!” – ez egy életprogram. Úgy tekinteni előre a céljainkra, hogy közben emlékezünk a csodákra, meghallgatott imádságokra, megtapasztalt szabadításokra. Emlékezzünk hát hálaadással, és áldjuk az Urat, aki méltó minden dicséretre! Ámen.

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor