A Kárpátaljai márkacsalád bemutatása: Mondics-Kurmay Lívia gyermeknyelviskola-vezető

2022. január 16., 09:05 , 1091. szám

Úgy tűnik, hogy a kárpátaljai szülők egyre inkább átérzik annak fontosságát, hogy gyermekük több nyelven tudjon kommunikálni, emellett mihamarabb értse és beszélje az állam nyelvét. A nagy kérdés: a nyelviskolai különóra mennyire illeszthető be a napi, illetve a heti teendők közé?

 – Nagyon sok szülő mélyen érti azt, hogy a nyelvtudás egy hatalmas kincs, és igyekszik megoldást találni arra, hogy gyermeke heti tevékenységei közé beépüljön a nyelvtanulás is – indítja beszélgetésünket Mondics-Kurmay Lívia, a Start Nyelvközpont vezetője. – Hisz valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy gyermekkorban még játszva és könnyedén lehet elsajátítani a nyelvet, de az érettsé­gihez közeledve nagyon intenzíven és keményen kell dolgozni, hogy elérjük a kívánt szintet. Az idő is szorít legtöbbször, mert jól jönnek a nyelvvizsgapontok a felvételinél. Vannak olyan tanulóink is, akik távolabbi településekről beutaznak, a szülők pedig erejüket nem sajnálva megszervezik ezt. Számunkra ez nagyon megtisztelő, és hisszük azt, hogy közös fáradozásunknak meglesz az eredménye. Foglalkozásaink felépítése lehetővé teszi a sűrű heti beosztásokba való beillesztést, csak fontos, hogy az új gyermekek időben beiratkozzanak: nyári tanfolyamokra május végén, év közbeni tanfolyamainkra augusztus elején.

– Miként mérhető egy-egy nyelvoktatási módszer eredményessége? Mely szempontok szerint választottak ezek közül? 

– Elsősorban a tankönyv helyes kiválasztása lényeges. Munkácson érettségiztem, ezt követően Egerben folytattam tanulmányaimat. Egyéves felvételi előkészítőn vettem részt, mielőtt angol szakra felvételiztem volna. Egy év alatt szinte felsőfokra kellett feltornáznom a nyelvtudásomat. Tanáraink nagyon jó tankönyvekből tanítottak minket, kitartó munkával párosítva ez rövid időn belül biztos eredményhez vezetett. Ezért is tartom elengedhetetlennek, hogy nyelviskolánkban minőségi tankönyveket használjunk. A kisiskolások, sőt óvodás gyermekek oktatására megalkotott tankönyvek figyelembe veszik az adott korosztály sajátosságait, érdekes, kommunikáció- és élményalapú anyagokat tartalmaznak, amelyeket világszerte alkalmaznak a nyelvoktatásban. A másik fontos szempont – a gyermekek bátorítása, biztatása. Ha a gyermekben hisznek, akkor ő hihetetlenül nagy dolgokra képes. Néha a szülők úgy hozzák a csemetéjüket hozzánk, hogy még a gyermek előtt is mondják, nem tud semmit, csak kullog a többiek után, egyszóval nem megy neki. Mi pedig már néhány foglalkozás után látjuk a fejlődést, és azt, hogy a tanuló a tananyagunk szerint jól halad. Gyermekeinket a nyelvvizsga felé tereljük, minden szint, amit elvégeznek, afelé viszi őket. Biztatjuk a gyermekeket és erősítjük az önbizalmukat, a gondolkodás fejlesztésére törekszünk. Munkafüzeteink a kreativitást, a gondolkodást serkentik, ami mind a nyelvtanulásnál, mind az életben elengedhetetlen.

– Mely eredményekre a legbüszkébbek?

– Legidősebb csoportunk tavaly december 3-án tette le a B1 szintű nyelvvizsgát. Itt nőttek fel a nyelviskolában, nemrég még a boltos játékot játszották, most pedig 14 évesen nyelvvizsgáztak. Büszke vagyok rájuk. Másik büszkeségünk az általunk kidolgozott munkafüzetek, melyekből ukrán nyelvet tanítanak gyermekeknek a Rákóczi-főiskola által szervezett tanfolyamokon is. Sok év munkája van benne. Angol minőségi tananyagokat vettünk alapul, és a nyelviskolánkban eredményesen használtuk. Közben mások is szerettek volna belőle dolgozni, sok helyen szeretik és továbbra is használják. Büszke vagyok minden szülőre, aki idejekorán felismeri, hogy fontos a nyelvtudás, és a gyermekének pozitív élményeket biztosít a nyelvtanulás terén. Hiszen lehet érettségi előtt is „rákapcsolni”, ám akkor már más módszereket kell alkalmazni. Nálunk játékosan, évről évre felépül a stabil nyelvtudás, tanulóink életének része lesz, akárcsak a zeneiskola. Nyelv­iskolánk kis varázsvilágába belépve máshová terelődik a figyelmük, valamelyest ki tudjuk a gyermekeket vonni a szürke hétköznapokból. Mondhatom, hogy egy nagy családhoz tartoznak a gyerekek, és érezhetik a kötődést.

– Játékosság és eredményesség: ez a két dolog kéz a kézben jár?

– Véleményem szerint a gyermekoktatásban nem is lehet másképp. A gyermekek nyelve a játék. Évtizedekkel ezelőtt ez nem feltétlenül volt így, de ha csillogó szemeket szeretnénk látni, a játék elengedhetetlen. Az oktatás eredményessége érdekében nem mindegy, mit alkalmazunk. Mi csakis minőségi tankönyvek játékos módszertanára támaszkodunk.

Még egy fontos mozzanatot említenék. A szülők néha nagyon hamar látványos eredményeket akarnak, akár egy kávéautomatánál: bedobtam a pénzt, jöjjön a kávé. De a gyermek nem egy automata. Nagyon sokat tud ártani a szülő, ha hasonló kérdésekkel áll neki: „Mutasd, mit tudsz?”, vagy ha például egy nyaralásnál követeli, hogy a gyermek vásároljon angolul. Kisgyermekekről van szó, saját anyanyelvükön sem biztos, hogy megszólalnak idegen környezetben. A szülőknek türelmesen ki kell várniuk a tanulási folyamat végét, ahol összeáll a gyermekeknél minden részecske, akár egy puzzle. Inkább biztatni kell, és arra gondolni, hogy ebben a korban nem tudtunk olyan szinten egy-egy idegen nyelvet, mint ő.

– Mit jelent önöknek az, hogy használhatják a Kárpátaljai márkacsalád logóját? Hogyan képzelik el a brand továbbépítését?

– Büszkék vagyunk, hogy minket is kitüntettek a minőségi szolgáltatás logójával, és a Kárpátaljai márkacsalád része lehetünk. Megtisztelő, hogy szülőföldünk szellemi értékeit ily módon gazdagíthatjuk. Bízom benne, hogy a márkacsalád jelenlegi és új tagjaival együtt a továbbiakban is azon dolgozhatunk, hogy saját szakmai területünkön a legjobbat nyújtsuk.

– Hogyan tudnak együttműködni a Kárpátaljai márkacsalád más tagjaival? Fontos-e ez önöknek?

– Ez mindenképp egy „család”, ahogy a neve is jelzi. Különböző tevékenységet végzünk, de tudjuk, hogy számíthatunk egymásra szakmailag és emberileg is. Engem is büszkeséggel tölt el, ha a többiek minőséget tesznek le az asztalra, mert tudom, hogy e téren valamennyiünknek ugyanolyan magasak az elvárásaink.

Eszenyi Gábor