„Lesz mit továbbadnunk a jövő magyar nemzedékeinek”

Nagyszabású rendezvény a magyar kultúra napja alkalmából Beregszászban

Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát annak tanúsága szerint 1823. január 22-én tisztázta le Szatmárcsekén. Történelmünknek erre a meghatározó eseményére emlékezve 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. E jeles nap alkalmából a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban szervezett rendezvényt a magyar kultúra napjának előestéjén.

Az ünnepségen elsőként Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának képviseletében Bacskai József ungvári magyar főkonzul köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében felidézte nemzeti imádságunk megírásának körülményeit, Kölcsey Ferenc Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeménye kéziratának születését. „A mi nemzeti himnuszunk más, mint a többi nép himnusza. A mienk egy évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett, de büszke nép imádsága a megtartó, könyörületes Istenünkhöz. A költemény 64 magasztos sora megmutatja Magyarországot viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta csodált művészetével és értékeivel. Nemzeti imádságunk megtestesíti azt az elvet, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jelen és jövő. A Himnuszunk nemzeti identitásunk, közös kultúránk része, egyik sarokköve, bárhol is éljünk e széles nagyvilágban” – húzta alá a főkonzul.

A kérdésre, hogy mi a magyar kultúra, nehéz egyértelmű és pontos választ adni. „A magyar kultúra az, amely megkülönböztet bennünket más népektől. A magyar kultúra népünk által ősidők óta, nemzedékeken át teremtett, megőrzött és ápolt közös kincsünk, örökségünk” – emelte ki beszédében Bacskai József, hozzátéve, hogy mi, magyarok rengeteg mindenre lehetünk büszkék: hungarikumokra, tudósokra, találmányokra, zenei, irodalmi és képzőművészeti művek sokaságára, mindazokra a szellemi alkotásokra és emlékekre, amelyeket mi adtunk a szomszédos európai népeknek és a világnak: „Bárhol is éljünk a világban, mindannyian bátran mondhatjuk, hogy volt, van és lesz mit továbbadnunk a jövő magyar nemzedékeinek, gyermekeinknek.”

A magyar kultúra magába foglalja a városok, falvak, táj­egységek színes hagyományait a Beregvidéktől Erdélyen, Székely- és Csángóföldön, Délvidéken, az Alföldön, Dunántúlon, Felvidéken át az Őrvidékig, az elődök által készített tárgyakat, faragásokat, hímzéseket, épületeket, az ajkukon született dalokat, énekeket, a zenéket, táncokat, verseket, a gasztronómiát, a magyar nép ezeréves keresztény hitét és erkölcsét – fogalmazott a magyar diplomata. Bacskai József aláhúzta, hogy a nemzeti kormány által irányított nemzetpolitika révén a kárpátaljai magyarság az elmúlt évtizedben „oktatási, kulturális intézményei segítségével komoly erőfeszítéseket tett és tesz szűkebb hazája, az anyaországot és az európai közösséget is gazdagító kárpátaljai magyar kultúrája, a magyarsága megőrzése érdekében, teszi mindezt nemcsak maga és az anyaország, hanem egész Ukrajna és az ukrán társadalom felemelkedése javára”.

Andriana Szusko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese köszöntőjében elismerő szavakkal illette a rendezvénynek helyszínt adó beregszászi magyar színházban zajló munkát, s kiemelte a tavaly decemberben Kijevben megrendezett Great Real Art (GRA) színházi seregszemlén való szereplést, ahol a társulat ukrán rendezője, Oleh Melnicsuk által színre vitt Ez a gyerek! című darabot választották a legjobb nagyszínpadi előadásnak. Az elnökhelyettes elmondta, a megye vezetőségében büszkék arra, hogy vidékünkről ilyen sikereket érnek el, ugyanis a magyar kultúra fontos alkotóeleme annak a mozaikképnek, amely Kárpátalja nemzeteinek kultúrájából tevődik össze. Andriana Szusko beszédének végén leszögezte, hogy a megyei tanács tartani fogja a kapcsolatot a színházzal a különböző problémák hatékony megoldása érdekében.

Ünnepi beszédében Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a megyei tanács képviselője emlékeztetett arra, hogy Kárpátalján 1989 óta a magyar kultúra ügyét szolgálni hivatott Szövetség működésének köszönhetően az eltelt 33 évben nemcsak megtartani sikerült nemzeti kultúránkat, hanem olyan nemzeti jelentőségű intézmények jöttek létre, mint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. „Az itt élő nemzetrész élni akarását mutatja, hogy a legnagyobb kihívások közepette is építkezni tudott” – jelentette ki Balogh Lívia, reflektálva azokra az eseményekre, amikor Magyarország szocialista vezetésű kormánya elvetette a nemzet egységének fontosságát, majd a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazáson a határon túliak ellen kampányolt; valamint arra is, amikor saját szülőföldjén, Kárpátalján érte megannyi vád és atrocitás a magyarságot csupán azért, mert az nyíltan kiáll szerzett jogai mellett.

„S ma, amikor Ukrajnában a nemzeti kisebbségek teljes jogfosztására készülnek állami szinten, mi, magyarok, mégis hálás szívvel állunk itt meg” – húzta alá Balogh Lívia, hozzátéve, hogy ez elsősorban Magyarország nemzeti kormánya nemzetpolitikájának köszönhető, ugyanis a kárpátaljai magyarság nemzeti összetartozás-érzésének megerősödése mellett fejlődésen ment keresztül társadalmi és intézményi háttere is. „Csatáinkat pedig tovább vívjuk azon értékek mentén, melyeket örökül kaptunk őseinktől. Hisz nincs nemesebb harc, nemesebb küldetés, mint amit saját kulturális kincseink, értékeink megóvása érdekében folytathatunk. Ebben a küzdelemben azonban mindannyiunk erejére, hitére szükség lesz!” – fogalmazott Balogh Lívia.

Az ünnepi beszédek után a kulturális műsor következett. Lassan hozzászokunk, hogy a két éve tomboló koronavírus-járvány keresztülhúzhatja számításainkat. Így történt ez most is, ugyanis a társulat egyik színésze megbetegedett, ezért a meghívókban feltüntetett Köszi, köszi…! című élőzenés kabaré helyett egy másik előadást mutattak be: a Sodró együttes tavaly debütáló – s azóta már Brüsszelben is bemutatott – „Idegenben keserűbb a sírás” című előadását, melyben a beregszászi színház színművésze, Orosz Melinda is szerepet vállalt. A közel egyórás műsorban a nemzeti összetartozás tematikája, a kisebbségi létérzés, a szülőföldhöz való ragaszkodás érzése elevenedik meg a zenei, táncos és prózai anyagok által. A koncert során Orosz Melinda színművész előadásában a XX. századi magyar irodalom olyan kiemelkedő képviselőinek gondolatait hallhatja a néző, mint Karinthy Frigyes, Dsida Jenő és Koós Károly. Az előadásban a magyar népdalkincsek mellett felhangzik néhány I. és II. világháborús katonanóta, valamint Karády Katalin, az örök díva egy-egy dala. A Sodró együttes az erdélyi és magyarországi népzenei és néptánckincsek által mutatja be az I. világháborút lezáró 1920-as eseményeket, melyek száz év távlatából ma is hatást gyakorolnak ránk.

            Csuha Alexandra