Nehéz év áll a kukoricatermesztők mögött
Bár már jócskán benne járunk a télben, a tavaly elvetett kései kukoricafajták tábláinak jelentős része még mindig betakarítatlanul árválkodik a mezőkön, amire még nem volt példa. Mielőtt rátérnénk az okokra, először is vizsgáljuk meg: a kárpátaljai magyar gazdatársadalom mekkora szegmensét teszik ki a kukoricatermesztők.
– Vidékünkön a kukoricatermesztés a legnagyobb területen folytatott mezőgazdasági tevékenység. Általánosan elmondható, hogy ahol traktor van a gazdaságban, ott kukoricatermesztés is folyik. Mivel az Egán Ede-programnak köszönhetően sok gazda „megtraktorosodott”, a kukoricatermesztés területei jelentősen nőttek. Ráadásul e kultúra termesztése jól gépesíthető, amellett jó terméseredmények érhetők el belőle. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint valamivel több haszonnal kecsegtet, mint az őszi gabonafélék – fejti ki Molnár Ádám, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza.
– Az elmúlt év időjárási viszonyai milyen hatással voltak a kukorica elvetésére, a növények fejlődésére?
– A 2021-es év kifejezetten nehéz esztendő volt. A szélsőséges időjárás a gyakorlott termelőket is próbára tette. Egyrészt „csúszott az időjárás”, a szokásosnál három héttel később lett alkalmas a talajhőmérséklet a kukorica vetésére. Jóllehet, április első hetében jó időt tapasztaltunk, közel vetésre alkalmast, de megtréfált az időjárás, és a hónap további részében szokatlan hűvös, száraz időnk volt. Így akik ügyesek voltak, rosszul jártak, erős lehűlés érte az éppen csírázni induló kukoricaszemeket, sőt csapadék híján alig fejlődtek. Az ilyen táblákat jobb esetben átvetették, vagy az ősz végén nem takarították be, hanem a gazdák felszecskázták, beforgatták azokat a talajba. Azok a termelők, akik megvárták a fagyos éjszakák elmúltát, illetve az érkező csapadékot kihasználva, június elején vetették a kukoricát, szép állományokkal büszkélkedhettek.
– Egyéb nehézségek is adódtak, például a gyomirtózás terén?
– A gyomirtás tekintetében is igen nehéz év volt a tavalyi. Egyrészt a gazdák jelentős része belefutott a vegyszer-megbízhatóság problémájába, ami egyre égetőbb gond vidékünkön. Másrészt a hűvös időjárás miatt a kukorica lassabban fejlődött, mint a gyomnövény, így a már kipermetezett gyomirtó szer sok esetben nem bírt el a gyomokkal, s jobb esetben is csak visszafogta azokat a fejlődésben. Sok termelő kényszerült rá a kétszeri gyomirtásra, ami jelentős költségtöbblettel járt.
A kései vetési idő egy további problémát vetett fel a termelőkben: miként fognak beérni a késői fajták? Már a nyár folyamán sok termelő kereste a lehetőségeket a kukorica szárítására, tárolására stb. A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elsődleges munkaköre a zöldség- és gyümölcs-szaktanácsadás, de nem hagyjuk tanácsok nélkül a hozzánk forduló kukoricatermesztőket sem.
– Milyen terméseredményeket sikerült elérniük vidékünk kukoricatermesztő gazdáinak?
– 2021-ben Kárpátalján a kukoricatermés nem tekinthető kiemelkedőnek, főként, ha a 2020-as évhez viszonyítjuk. Összességében elmondható, hogy közepes (6-7 tonna/ha) termésátlagokat sikerült elérniük a termelőknek, habár még a betakarítás közel sem teljes vidékünkön. Sok tábla még „vágatlan”, s úgy tűnik, az időjárási viszonyok nem is fogják engedni a téli betakarítást, így az előreláthatóan tavaszra fog elhúzódni.
– Miért nem sikerült betakarítani a kukoricát? Nincs elég kombájn?
– Nem a kombájnokkal van gond... Kárpátalján jelentősen megnőtt a betakarító gépek száma és minősége, s hála a gazdaságfejlesztési programnak, már nemcsak 40-50 éves gépeket látni, hanem modern kombájnokat is. Más okok állnak a háttérben. Sok kukoricatábla a nem megfelelő fajtaválasztás, illetve a kései vetés miatt áll még mindig betakarítatlanul. Mert bár a fajtaválasztás tekintetében elmondható, hogy mára szinte minden termesztésre érdemes fajta beszerezhető, ám ezek igen drágák. A legtöbb gazda valamilyen közép-árkategóriás fajtát választ, melynél a legfontosabb szempont a minél nagyobb termőképesség. Számtalan ilyen fajtát találunk, melyek esetében 10 tonna fölötti termésátlagok érhetők el, de ezek igen nagy FAO-számmal rendelkeznek, tehát kései fajták. Félreértés ne essék, nincs probléma a kései fajtákkal, de termesztésük esetén pluszköltségekkel kell számolniuk a termesztőknek, mely pluszköltségek a szárítással, tárolással járnak, ami vidékünkön nagy problémát jelent. Kárpátalján mára több szárítót is üzembe helyeztek, de közel sem elegendőt. A kevés szárító miatt aztán ezek tulajdonosai diktálják az árat. Sok termelő a magas szárítási költségek miatt nem takarította be kukoricáját, s a száraz novemberben bízva reménykedtek, hogy az „a lábán megszárad magának”. Ám a decemberben lehullott jelentős mennyiségű csapadék máig nem engedi a betakarítást.
Mivel az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb, mind kiszámíthatatlanabb időjárással jár együtt, végezetül leszűrhetjük a következtetést: csak a szárítók, tárolók számának a növekedése segíthetné elő, hogy a jövőben ne betakarítatlan kukoricatáblák leveleit zizegtesse meg a téli szél...
Lajos Mihály
