Hófánkozás és sítúra a KMNE szervezésében
Olvasói levél
A fennállásának tízéves jubileumát ünneplő Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) hatodik éve szervez tagcsaládjai számára síelős-hófánkozós programot. Január 22-én reggel két autóbusznyi népes társaság indult el Beregszászból: egyik a polenai Katerinára sísuliba, míg a másik az ugyancsak Polena határában fekvő Vedmezsa síközpontba hófánkozni és sítúrázni. Jelen írásban az utóbbi csoport élményeit és tapasztalatait osztjuk meg.
A félszáz fős, felnőtteket és kisebb-nagyobb gyerekeket számláló csoportunk többsége (34 fő) a hófánkozást választotta. Igazi téli időjárás fogadott bennünket, gyönyörű hóeséssel. Hogyan is alakult ez a nap? Erről kérdeztük a programban részt vevő badalói Szabó család gyermekeit.
– Mi a hófánk?
Roland (5 éves): Egy körgumi, mellyel le lehet csúszni a hegyről.
Regina (7 éves): Olyan, mint egy úszógumi, de van alja, és csúszik.
Jázmin (15 éves): Egy téli sport, vagy nem?!
– Milyen volt hófánkozni?
Roland: Jó!!!
Regina: Először ijesztő, aztán érdekes.
Jázmin: Jó volt, de nagyon elfáradtam.
– Mi tetszett a legjobban?
Roland: Amikor összefogódzkodtunk anyával és Jázminnal, majd együtt csúsztunk le. De a zene, a süti és a tea is nagyon jó volt.
Regina: Amikor egyedül is le mertem csúszni a nagy lejtőn.
Jázmin: Hát, maga a csúszás.
– Szeretnétek ismét hófánkozni?
Roland: Szerintem menjünk holnap, holnapután is, februárban is, sőt még májusban is.
Regina: Igen, mehetnénk februárban is.
Jázmin: Legközelebb kipróbálom a síelést is.
– Ha holnap is mennénk, mit csinálnátok másként?
Roland: Becsukott szemmel is lecsúsznék.
Regina: Többször csúsznék, mint szombaton.
Jázmin: Szerintem jobb lenne hétköznap, mint hétvégén, mert nem kellene sorban állni, ha kevesebben lennének.
A csoport kisebbik részét a sítúrások alkották. Ez a program elsősorban azoknak szól, akik már némileg elsajátították a síelést. A felszerelés kölcsönzése után alig vártuk, hogy suhanhassunk a lécen. A gyerekek között kezdők is voltak, de jó volt látni a szülők boldogságát, akik a gyorsan elrepülő négyórás aktív sporttevékenység végére büszkén mondták: „Úgy örülök! Megtanultak a lányok is síelni.”
Estére mindenki kellemesen elfáradt. Mire a sítúrások felszálltak a buszra, a hófánkozók közül némelyek már el is aludtak. A programot felnőttek és gyerekek egyaránt nagyon élvezték, ezért köszönetünket fejezzük ki a KMNE-nek, hogy lehetővé tette számunkra az aktív kikapcsolódást, és csodás élményekkel gazdagodhattunk.
A Szabó család és Tar László sítúrázó