Hófánkozás és sítúra a KMNE szervezésében

Olvasói levél

2022. január 28., 16:40 , 1094. szám

A fennállásának tízéves jubileumát ünneplő Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) hatodik éve szervez tagcsaládjai számára síelős-hófánkozós programot. Január 22-én reggel két autóbusznyi népes társaság indult el Beregszászból: egyik a polenai Katerinára sísuliba, míg a másik az ugyancsak Polena határában fekvő Vedmezsa síközpontba hófánkozni és sítúrázni. Jelen írásban az utóbbi csoport élményeit és tapasztalatait osztjuk meg.

A félszáz fős, felnőtteket és kisebb-nagyobb gyerekeket számláló csoportunk többsége (34 fő) a hófánkozást választotta. Igazi téli időjárás fogadott bennünket, gyönyörű hóeséssel. Hogyan is alakult ez a nap? Erről kérdeztük a programban részt vevő badalói Szabó család gyermekeit.

– Mi a hófánk?

Roland (5 éves): Egy körgumi, mellyel le lehet csúszni a hegyről.

Regina (7 éves): Olyan, mint egy úszógumi, de van alja, és csúszik.

Jázmin (15 éves): Egy téli sport, vagy nem?!

– Milyen volt hófánkozni?

Roland: Jó!!!

Regina: Először ijesztő, aztán érdekes.

Jázmin: Jó volt, de nagyon elfáradtam.

– Mi tetszett a legjobban?

Roland: Amikor összefogódzkodtunk anyával és Jázminnal, majd együtt csúsztunk le. De a zene, a süti és a tea is nagyon jó volt.

Regina: Amikor egyedül is le mertem csúszni a nagy lejtőn.

Jázmin: Hát, maga a csúszás.

– Szeretnétek ismét hófánkozni?

Roland: Szerintem menjünk holnap, holnapután is, februárban is, sőt még májusban is.

Regina: Igen, mehetnénk februárban is.

Jázmin: Legközelebb kipróbálom a síelést is.

– Ha holnap is mennénk, mit csinálnátok másként?

Roland: Becsukott szemmel is lecsúsznék.

Regina: Többször csúsznék, mint szombaton.

Jázmin: Szerintem jobb lenne hétköznap, mint hétvégén, mert nem kellene sorban állni, ha kevesebben lennének.

A csoport kisebbik részét a sítúrások alkották. Ez a program elsősorban azoknak szól, akik már némileg elsajátították a síelést. A felszerelés kölcsönzése után alig vártuk, hogy suhanhassunk a lécen. A gyerekek között kezdők is voltak, de jó volt látni a szülők boldogságát, akik a gyorsan elrepülő négyórás aktív sporttevékenység végére büszkén mondták: „Úgy örülök! Megtanultak a lányok is síelni.”

Estére mindenki kellemesen elfáradt. Mire a sítúrások felszálltak a buszra, a hófánkozók közül némelyek már el is aludtak. A programot felnőttek és gyerekek egy­aránt nagyon élvezték, ezért köszönetünket fejezzük ki a KMNE-nek, hogy lehetővé tette számunkra az aktív kikapcsolódást, és csodás élményekkel gazdagodhattunk.

A Szabó család és Tar László sítúrázó