Voksturisták lettünk

Immár Ukrajnában is dübörög a magyar választási kampány. A német Deutsche Welle (DW) ukrán nyelvű változata arról közölt írást, hogy Orbán Viktor és pártja tavasszal „manipulatív módszereket” is alkalmazhat hatalma megőrzése érdekében, s ezzel kapcsolatban az ukrajnai Kárpátalja is szóba került. A Magyarország: miért számít Orbán Viktor az ukrajnai „választási turistákra” című cikket átvette a Zakarpattya Online kárpátaljai portál is – nehogy elkerülje az itteni ukrán nacionalisták figyelmét.

„A saját szükségletekhez igazított választójog, a választópolgárok törvénytelen mozgósítása, burkolt szavazatvásárlás – mit ki nem találtak a választások megnyerése érdekében Orbán Viktor magyar miniszterelnök és kormányzó pártja, a Fidesz polittechnológusai. »Választási autokrácia« – így hívják ezt a politológusok” – ezzel a vádhalmazzal indít a DW, de a továbbiakban lényegében egyetlen állítását sem támasztja alá konkrét példákkal, tényekkel.

A továbbiakban a portál arról ír, hogy „megelőzendő a hatalom elvesztését, Orbán Viktor most újabb trükkel próbálkozik, ami a választójogot illeti: néhány hete a parlamenti többség módosította a választók regisztrációjának követelményeit. Mostantól olyan címeken is regisztrálhatnak, amelyeken nem laknak. Ez azt jelenti, hogy legálissá válik a választási turizmus a Magyarországgal szomszédos országokból, így az ukrajnai Kárpátaljáról is. A szomszédos országokban élő magyar kisebbségek komoly választási potenciált jelentenek Orbán politikai ereje számára.”

Valójában azonban nem a választói regisztráció követelményei módosultak, hanem a lakóhely fogalma. Ezek szerint január 1-jétől (lásd az 1992. évi LXVI. törvény 5. § (2)-t!) a polgár lakóhelye annak a lakásnak vagy szállásnak a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál. Vagyis, a lakóhely létének nem feltétele a lakóhelyen tartózkodás, a polgárnak nem szükséges életvitelszerűen a lakóhelyeként bejelentett lakásban élnie, állapítja meg a jogkoveto.hu. A portál szerint a módosítást az indokolta, hogy a lakcímbejelentések egy része nem a valós viszonyokat tükrözte, a lakosság több mint 6%-a nem a bejelentett lakóhelyén élt. Ezek szerint a lakóhelyen tartózkodással – a „választóturizmustól” függetlenül – problémák voltak Magyarországon, ezt igyekezett orvosolni a törvényalkotó.

Akárhogyan is, a DW máris retteg a jövőtől.

„Nem meglepő, hogy az ellenzéki pártok, civil szervezetek és független választási megfigyelők már régóta tömeges jogsértésekre számítanak a tavaszi választásokon. Magyarország egyik legismertebb választási megfigyelő szervezete, az Unhack Democracy még az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) is megkereste, hogy küldjön kibővített választási megfigyelő missziót az országba, amelynek több száz megfigyelője jelen lehetne a szavazóhelyiségekben a szavazás alatt” – állítja a portál.

„A 2018. áprilisi parlamenti választások után alapított Unhack Democracy az elmúlt években többször leplezett le szisztematikus jogsértéseket, manipulációkat és a választások meghamisítására irányuló kísérleteket. Dokumentálva lett például, hogy a 2018-as parlamenti választásokon Ukrajna második, magyar állampolgársággal is rendelkező polgárai tömegesen érkeztek szavazni a kelet-magyarországi határ menti régiókba. Ez akkoriban tilos volt. Orbán pártja akkor alig szerzett kétharmados többséget. Az ukrajnai magyarok több ezer szavazata is hozzájárult ehhez az eredményhez” – írja a DW, elegánsan megkerülve a problémás mozzanatokat.

Például nehéz elképzelni, hogyan dokumentálhatta a kárpátaljai kettős állampolgárok állítólagos választási jogsértéseit az Unhack Democracy (UD), ha csak a 2018-as választások után alakult. Arról nem is szólva, hogy máig hallgathatnánk a nyugati „jogvédők” sirámait, miszerint Orbánék elcsalták a magyarországi választásokat, ha valóban fény derült volna tömeges jogsértésékre. Az sem világos, miért feltételezi bárki, hogy választási csalást voksturizmus alkalmazásával csak a kormánypártok követhetnek el egy olyan régióban, ahol a lakosság közismerten szegény. És egy utolsó megjegyzés: a DW cikkéből is kitűnik, hogy ha voltak is választási visszaélések, a jogtalanul leadott szavazatokon legfeljebb a Fidesz–KDNP kétharmados többsége múlhatott, s nem a választási győzelem.

Ami a tényeket illeti, dr. Polt Péter legfőbb ügyész 2021 áprilisában képviselői kérdésre válaszolva közölte, az ügyészség a 2018. évi országgyűlési választások idején megvalósított fiktív lakcímbejelentésekkel kapcsolatos közokirat-hamisítás bűntette miatt öt ügyben 13 terhelttel szemben emelt vádat. A bíróság valamennyi ügyben marasztaló döntést hozott, hat terhelttel szemben pénzbüntetést szabott ki, hét terheltet próbára bocsátott. A tavaly év eleji állapot szerint további négy nyomozás volt folyamatban, a nyomozó hatóságok négy feljelentést elutasítottak, 21 eljárást felfüggesztettek, és 11 eljárást megszüntettek. Ez lenne a „tömeges” voksturizmus? Ráadásul az adatokból nem derül ki, hogy a szóban forgó eljárások az ország mely régióit érintették, s hogy kizárólag kárpátaljaiakkal szemben jártak-e el a hatóságok. Egyébként a kárpátaljaiak túlélési stratégiáinak ismeretében sokkal valószínűbb, hogy az eljárás alá vontak – vagy legalábbis egy részük – a magyarországi munkavállalás, nyugdíj reményében intézhették a számukra nem csekély ügyintézéssel és költséggel járó lakhelybejelentést az anyaországban, s nem kifejezetten azért, hogy azután odaát ne csak pártra szavazhassanak (amit Kárpátaljáról is megtehetnek levélszavazattal), hanem egyéni választókerületi képviselőjelöltre is.

Ha már itt tartunk, azt a kérdést is érdemes feltenni, mióta számít a végső igazság letéteményesének az EBESZ. „Elfogulatlanságuk” szemléltetésére álljon itt egyetlen példa. Az Alapjogokért Központ hívja fel a figyelmet a 2018. évi magyarországi országgyűlési választásokról készült EBESZ-jelentés kapcsán arra, hogy a jelentéstevők szerint – egyebek mellett – „kétségek merültek fel” a postai úton történő szavazás feddhetetlensége és biztonságossága kapcsán is. (Mint köztudott, az anyaország határain kívül élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazhatnak levélben.) Ugyanakkor ismeretes, hogy a postai szavazás bevett gyakorlatnak számít az Európai Unióban. Tizenhat tagországban alkalmazzák! Miért éppen a magyar gyakorlat a problémás?

De ez még nem minden.

„Az Unhack Democracy többször is anonim interjúkat készített a szavazóbizottságok tagjaival. A beszélgetések eredménye riasztó. Például a 2019-es helyhatósági és az európai parlamenti választások után a válaszadók mintegy 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincsenek meggyőződve a választási folyamat átláthatóságáról. 10-12% számolt be szabálysértésről a szavazóhelyiségében, szavazatvásárlásról vagy a szavazók befolyásolásáról a választás napján. »Tanúságtételeink vannak arra vonatkozóan, hogy az egyik kelet-magyarországi megyében az üres jegyzőkönyveket már reggel aláírták, bár este kell aláírni azokat«” – nyilatkozta a portálnak az UD két társalapítója.

Mit mondhatnánk? Furcsa, hogy a megfigyelők és a szavazatszámlálók csak név nélkül készek beszámolni a jogsértésekről.

A budapesti Századvég Alapítvány minap közzétett tanulmányában így ír az UD-ról:

„Az Unhack Democracy egy Belgiumban bejegyzett nonprofit szervezet, melynek első nagyobb projektje a 2018-as magyar országgyűlési választások folyamatait vizsgálta. Ennek keretében az Unhack Democracy ellenzéki szavazatszámlálókkal készített interjúk alapján arra a megállapításra jutott, hogy a hazai választások tisztasága nem biztosított.

A szervezet tevékenysége a balliberális oldal politikai szereplőinek és döntéshozóinak figyelmét is felkeltette, így az NGO 2019-ben – Dobrev Klára szervezésében – már az Európai Parlamentben prezentálhatta eredményeit. Emellett Gwendoline Delbos Corfielddal, a LIBE-bizottság zöldpárti póttagjával is konzultálhatott, aki akkoriban vette át Judith Sargentinitől a Magyarország jogállamisági helyzetével kapcsolatos rapportőri megbízatást, és aki a tavaly szeptemberi látogatását követően előre megkérdőjelezte az áprilisi választások tisztaságát, továbbá egy jobbikos országgyűlési képviselőt idézve hasonlította a magyarországi viszonyokat egypártrendszerhez. Mindez azért kiemelendő, mert az Unhack Democracynak célja volt, hogy az előbbihez hasonló kutatási módszertannal, vagyis az egyes ellenzéki beszámolók alapján összeállított jelentése legyen figyelembe véve a hazánkkal szembeni 7-es cikkely szerinti eljárásban.

Ilyen előzmények mellett nem meglepő, hogy a Soros Györgyhöz köthető Věra Jourová, a Bizottság alelnöke személyesen hívta meg a szervezetet a választási integritásról szóló nyilvános konzultációra. Sőt, az Unhack társalapítói 2021 szeptemberétől már kurzusokat is tartanak az amerikai milliárdos által alapított Közép-európai Egyetemen (CEU).

De az NGO egyéb projektjeit övező részletek is jelentős mértékben kétségbe vonják valódi függetlenségét. E-learning platformját a német szociáldemokrata SPD-hez kötődő politikai alapítvány, a Friedrich Ebert Stiftung támogatja, konferenciáit pedig olyan finanszírozókkal és társ­szervezőkkel közösen szervezi, mint a Soros György által több száz millió forinttal támogatott The German Marshall Found of the United States (Az Egyesült Államok Német Marshall Alapja), vagy a Funky Citizens, mely tagja annak az International Budget Partnership nemzetközi koalíciónak, amely 2016 óta több mint 16 millió dollár (mai árfolyamon közel 5 milliárd forint) támogatást kapott az Open Society Foundationstől” – mutat rá a Századvég.

Nos, valahogy így fonják át a balliberális civil és állami szervezetek hajszálgyökerei Európa valamennyi államát, létrehozva a saját virtuális valóságukat, amelyben nekünk, kárpátaljai magyaroknak most éppen a voksturisták szerepét kellene eljátszanunk. 

  (ntk)