Híres festmények és a mögöttük álló történetek

2022. február 16., 20:09 , 1096. szám

Egy kép többet mond ezer szónál… A festmények sokkal bonyolultabbak lehetnek, mint amilyennek első pillantásra tűnnek; nehéz megfejteni azokat, ha a néző nem beszél „egy nyelven” az alkotóval. Az ikonográfia – egy adott műalkotás szimbolikus nyelve – lehet kifinomult és összetett, tükrözheti a kollektív tudatot, vagy a művész személyes tapasztalataiból merítkezik. Miért kerülné valaki az írott szót a festék és a vászon javára? A XX. századi amerikai művész, Edward Hopper érthetően választ ad a kérdésre: „Ha szavakkal ki tudnám mondani – mondta –, semmi okom nem lenne festeni.” Olvassa tovább cikkünket, s lessen be ön is a világ leghíresebb képei mögé, ismerje meg a mögöttük rejlő lenyűgöző történeteket!

 

Arnolfini házaspár (Jan van Eyck, 1434)

A holland mester által festett képen az elegánsan öltözött házaspár, Giovanni di Nicolao di Arnolfini és felesége, Costanza Trenta, Bruges-ben élő gazdag olaszok láthatók. Már az első pillantásra is szokatlan kompozíció több kérdést is felvet: a festményen a pár éppen esküvőjét ünnepli, vagy valamilyen más eseményt, például egy ravaszul megkötött házassági szerződésre reflektál? A menyasszony vajon terhes volt, vagy egyszerűen a legújabb divat szerint öltözött? És kik azok a titokzatos alakok, akik a domború tükörben láthatók? Egy azonban bizonyos: van Eyck aláírásának szokatlan elhelyezése közvetlenül a tükör fölött arra utal, hogy az egyik férfi maga a művész.

 

Mona Lisa (Leonardo da Vinci, 1503)

Leonardo da Vinci rejtélyes festménye évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. A rajta szereplő hölgyet eredetileg Lisa del Giocondo olasz nemesnőként azonosították, mégis számtalan hipotézist terjesztettek elő a nő kilétére, valamint rejtélyesnek tűnő mosolyának magyarázatára. Ön szerint hány Mona Lisa létezik? Természetesen egy: az, amelyik a párizsi Louvre-ban tekinthető meg. Tévedés. Született ugyanis egy másik Mona Lisa is, amit napjainkban Madridban nézhetnek meg az érdeklődők. Ezt vagy maga da Vinci, vagy a tanítványai festették, és egy nagyon kicsivel más szögből készítették, mint ismertebb változatát. Sőt, ha mindez nem lenne elég megdöbbentő, nem a louvre-i Mona Lisa volt az első, ami valaha készült: már 10 évvel előtte megszületett az Isleworth Mona Lisa, amit szintén da Vincinek tulajdonítanak a kutatók.

 

Leány gyöngy fülbevalóval (Jan Vermeer van Delft, 1665)

A holland aranykor remeke, Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című alkotása azóta, hogy a festmény a XIX. század végén újra felbukkant, sóvárgó tekintetével lenyűgözi a nézőket. A portréhoz modellező fiatal nőről azonban keveset tudni. Feltételezik, hogy a lány Vermeer lánya vagy szeretője lehetett, azonban az sem kizárt, hogy a festmény nem egy tényleg létező személyt ábrázol. Annál is nehezebb ezt megállapítani, ugyanis egy úgynevezett „tronie”-ról van szó. Ez a festő korában divatosnak számító portrét jelent, melyen hétköznapi embereket mitologikus és vallási szerepekbe bújtattak, hogy aztán minél eladhatóbb vászon legyen a végeredmény. De talán nem is baj, hogy homály lengi körül a hölgy alakját, hiszen így erőssége éppen abban rejlik, amiben a Mona Lisáé: a rejtélyességében.

 

Önarckép levágott füllel (Vincent van Gogh, 1889)

Vincent van Gogh arról is híres, hogy levágta a saját fülét. A művész öncsonkítását elő­idéző feszült kapcsolat a szintén posztimpresszionista Paul Gauguinnal azonban kevésbé ismert. Van Gogh 1888-ban Dél-Franciaországban dolgozott, amikor októberben csatlakozott hozzá Gauguin. Barátságuk megromlott, van Gogh pedig nem reagált túl jól Gauguin közelgő távozásának hírére. A problémákkal küzdő művész levágta a fülét, azt újságpapírba csomagolta, majd állítólag egy helyi prostituáltnak adta azt megőrzésre. Az Önarckép levágott füllel van Gogh-ot a műtermében ábrázolja, feje jobb oldala ruhába csavarva. A csavar pedig itt következik, valójában ugyanis van Gogh bal fülének egy részét távolította el, a festmény pedig a tükörbe pillantva észlelt fordított visszaverődésből ábrázolja a művészt.

 

A sikoly (Edvard Munch, 1893)

A sikoly kapcsán ismertté vált norvég művész, Edvard Munch expresszionista remekművét gyakran a modern élet túlzott nyomására adott elsődleges válaszként értelmezik. Eredetileg A Természet sikolya címet viselő kép egészen más szándékkal készült, ahogyan azt maga Munch is mesélte: „Egy este épp egy gyalogúton sétáltam, amikor a város az egyik oldalon volt, míg a fjord alatta. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam és elnéztem a fjord fölött – a nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból, és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá.” Az ikonikus festményt 1994-ben ellopták az Oslói Nemzeti Galériából, a tettest azonban elfogták, s néhány hónap elteltével a festmény is előkerült. Ironikus módon A sikoly 1910-es változatát fényes nappal a Munch Múzeumból lopták el 2004-ben. Végül azt is megtalálták, sokan azonban attól tartottak, hogy megsemmisült.

 

Jack the Ripper’s Bedroom (Walter Sickert, 1908)

A hangulatos portréiról, valamint gyengén megvilágított belső tereiről híres Walter Sickert a festményeire jellemző sötétebb titkot is rejtegethetett. Azzal érveltek, hogy az olyan zavarba ejtő művek, mint a Hasfelmetsző Jack hálószobája és a Camden Town-i gyilkosság valamilyen kapcsolatot tükrözhetnek a művész és a borzalmas whitechapeli hentes között – lehetett akár bűntárs vagy maga a gyilkos.

 

A két Frida (Frida Kahlo, 1939)

A mexikói művész, Frida Kahlo nevét az elmúlt években már-már kultusz övezi, azonban élete során háttérbe szorult férje és művésztársa, Diego Rivera mellett. Kahlo munkája rendkívül mélyre hatoló személyes ikonográfiával van átitatva, miközben gyötrelmes fizikai és érzelmi életre utal. A két Frida a művésznőt ábrázolja Riverától való fájdalmas elválása előtt és után: bal oldalon kizsigerelt szívű menyasszonyként, jobb oldalon pedig a hagyományos mexikói viseletben, amelyet a Riverával töltött boldogabb időszakokban is nagyon kedvelt.

 

The Son of Man (René Magritte, 1964)

A belga festő, René Magritte alkotásai gyakran hosszú percekre magukra hívják a nézők figyelmét, s ez alól nem képez kivételt a The Son of Man című festmény sem, mely a művész önarcképe, akinek arcát egy óriási alma takarja el. Az alma a művész egyik kedvenc motívuma volt, jelentése azonban bizonytalan. Egyes kritikusok a művet Jézus színeváltozása szürrealista értelmezésének vélik, annak címéből kiindulva.

 

Girl With Balloon (Banksy, 2006)

2002-ben egy piros, szív alakú léggömb felé nyúló lány sablonos képe jelent meg a londoni Waterloo hídhoz vezető lépcsőn. A következő években számos hasonló ábrák jelentek meg az angol fővárosban és környékén, melyeket napjaink egyik legizgalmasabb művészének, Banksynek tulajdonítanak. 2018-ban a festmény 2006-os változatát árverésre bocsátották a Sotheby'snél 1,4 millió dollárért. A művész által a keretbe rejtett eszköz segítségével a kép lassan elkezdett kicsúszni a keret alján, s automatikusan felaprította magát a kalapács koppanásának pillanatában. Néhány pillanattal az eset után Banksy közzétett egy Instagram-videót, amelyen a személyzet döbbenten bámulja a megcsonkított munkát. Három évvel később a félig felaprított kép egy árverésen 25,4 millió dollárért kelt el, ezzel új rekordot felállítva a művész számára.

stacker.com/lexi