Vasárnapi üzenet: 2022. február 20.

Húshagyó vasárnap

Krisztusban kedves Testvérek!

Húshagyó vasárnapon görögkatolikus egyházunkban az evangéliumi szakaszban az utolsó ítéletről olvashatunk.

Először szeretném kifejteni, hogy mit is tanít az egyház az utolsó ítéletről. Miért hívják ítéletnek? Nem erős, félelmetes ez a kifejezés?  Igazából nincs benne semmi ijesztő azok számára, akik helyesen és tiszta lelkiismerettel élik az életüket. Ez a félelmetesnek tűnő szó a legnagyobb reményünk kell, hogy legyen, hiszen Isten az, aki bennünket megítél, de tudjuk róla, hogy az Ő irgalma és szeretete végtelen.  Készítsük magunkat örömmel erre az ítéletre életünk minden napján – természetesen az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva, Istennek tetsző módon.

Másodszor szeretném kiemelni az irgalmasság testi cselekedeteit. Az evangéliumi részletben nemcsak az utolsó ítélet kap hangsúlyt, hanem az irgalmasság testi cselekedetei is. „Éhes voltam, és ennem adtatok. Szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt. 25, 31–36). Ez a szentírási rész arra figyelmeztet bennünket, hogy felismerjük-e Krisztust a másik emberben? Hogyan mutatkoznak meg az irgalmasság testi cselekedetei az életünkben? Tényleg adunk-e enni, inni? Meglátogatjuk-e a beteget? Befogadjuk-e az idegent?

Krisztus az Ő dicsőségében, az ítélet napján nemcsak a hitünk alapján fog megítélni, hanem a cselekedeteink alapján is. Hogyan éltem az életemet? Hogyan fejeztem ki szeretetemet embertársaim felé, Isten felé? Mindezek a kérdések, gondolatok bennünk vannak, és foglalkoztatnak minket, de van, amikor elsiklik felettük az ember, és úgy folytatjuk az életünket, hogy nem gondolunk arra: egyszer nekünk is meg kell állnunk majd Isten színe előtt, és akkor mit fogunk mondani vagy cselekedni. Nekünk, keresztény embereknek most kell megtennünk mindent az üdvösségünk érdekében, még itt, a földi életünkben. Nem a halálos ágyunknál kell majd sírni, hogy „milyen kevés időm volt”, hanem most kell megtenni ezeket a lépéseket. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra – így tartja a közmondás is. Gyakorolnunk kell a szeretetet, ez a legfőbb feladatunk!

Kedves Testvérek! Az evangéliumi szakaszt nemcsak az utolsó ítélet és a számonkérés eseményeként értelmezhetjük, hanem úgy is olvashatjuk, mint Jézus szeretetről szóló tanításának összefoglalását. Miként az ítélet mindenkit érinteni fog, ugyanúgy a szeretet gyakorlása mindenkinek kötelessége. Nem lehetőség, hanem kötelesség. Kötelességünk hinni, kötelességünk szeretni és azt gyakorolni, mert hit nélkül nem tudjuk teljesíteni az irgalmasság cselekedeteit. Minden a hitből fakad. Hitünk forrása pedig Isten.

Egressy Márton
tiszaújlaki görögkatolikus áldozópap