Helyzetkép a fancsikai magyarságról

2022. február 22., 17:03 , 1096. szám

Már az 1990-es években is több cikkben foglalkoztam a kérdéssel: újraindul-e Fancsikán a magyar tan­nyelvű iskolai oktatás, mely nehéz ügynek bizonyult, mivel „eredményes” aknamunkát fejtett ki ellene a község ukrán középiskolájának akkori igazgatónője. Ám aztán megtört a jég, harmadik éve folyamatosan zajlik a magyar tannyelvű oktatás, ami hatalmas eredmény, ám még nem oszlottak el teljesen az asszimiláció fellegei.

– Községünk még a szovjetkorszak kezdetén is színmagyar település volt, és magyar tan­nyelvű általános iskola működött a faluban. Ám a Talabor–Nagyági Vízerőmű megépítésekor a víztározó alá került ruszin helység lakosai – akik kártérítést kaptak az államtól otthonaik elvesztéséért – betelepültek Fancsikára, így megváltozott az etnikai kép, többségbe kerültek a szlávok, s ukrán tannyelvű középiskola nyílt a helységben. Mellette egy ideig még a magyar általános iskolában is folyt az oktatás, ám az utóbbi tanintézet később elsorvadt, mivel nem írattak oda elég gyereket a magyar szülők – pillant vissza a múltba Bák Ferenc, a KMKSZ Fancsikai Alapszervezetének elnöke.

– A magyar szülők miért nem járatták gyermekeiket az anyanyelvű iskolába? Az ukrán oktatási intézmény tanárai agitációs tevékenységet folytattak körükben az ukrán iskola választása mellett?

– Igen. Mivel akkoriban kizárólag ukrán vagy orosz nyelven lehetett továbbtanulni, a magyar házaspárok elhitték, hogy a gyermekeik csak abban az esetben tanulhatnak tovább, ha az ukrán középiskolában végzik el középfokú tanulmányaikat. (Noha rengeteg példa volt rá, hogy a magyar iskolák végzősei gond nélkül továbbtanultak az orosz és/vagy ukrán tannyelvű felsőoktatási intézményekben – L. M.) A határok megnyílása óta viszont felértékelődött a magyar nyelvtudás, hiszen nemcsak magyarok, hanem ukránok is vállalnak vendégmunkát Magyarországon. Már hat éve folyik a magyar felnőttoktatás a római katolikus plébánián, a résztvevők száma változó, kb. 10-15 falubeli veszi igénybe, többségükben ukránok, hogy könnyebben helyezkedhessenek el a határ túloldalán. A magyar tannyelvű Szent Katalin Óvodában pedig a gyerekek 30 százaléka színmagyar, 20 százalékuk vegyes családban nevelkedik, 50 százalékuk pedig ukrán. Jelenleg ötven gyermek jár oda, de a létszám évek óta csökken, mert kevés gyermek születik.

– Emellett magyar alsó tagozat is működik a községben létrehozott Tulipán Tanodában.

– Igen. A tanoda épülete a szovjetkorszakig a helyi római katolikus egyházközség tulajdona volt, a rendszerváltáskor aztán a gyülekezet visszakapta az ingatlant, majd azt 49 évre bérbe adta a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetségnek, mely 2021 tavaszán megkezdte, a tanévnyitóra pedig be is fejezte az épület felújítását. A középiskolában 2019-ben beindított magyar alsó tagozat pedig – mivel az oktatási intézményben nem volt számára elég hely – átköltözött a tanodába. Jelenleg nyolc gyerek tanul az 1., hat a 2. és tizenkettő a 3. osztályban. A kisdiákok fele színmagyar, fele vegyes családokból származik.

– A magyar szülők körében mekkora a hajlandóság arra, hogy a magyar osztályokba járassák a gyermekeiket?

– Vegyes a kép, mivel az ukrán nacionalista kormányzatok részéről nagy nyomás nehezedik a magyar tannyelvű oktatásra, és ez a szülők egy részét elriasztja attól, hogy itt taníttassák a gyermekeiket.

– Milyen szintű magyar nyelvtudással kezdik meg a tanulást a magyar tagozaton a vegyes házasságokból származó tanulók? – kérdem Nagy Zitától, a 3. osztály tanítónőjétől.

– Az osztályomban heten színmagyar, öten vegyes családban nevelkednek. Az 1. osztályban az utóbbiak feleannyira értették és beszélték a nyelvünket, mint az előbbiek, egy gyermek pedig csak értette, de nem beszélte a magyart. A nyelvtudásuk azóta fejlődött, de a szünetekben jobban szeretnek ukránul beszélgetni egymás közt. A vegyes házasságok 90 százalékában ugyanis az apuka magyar, aki külföldön dolgozik, az ukrán anyuka pedig értelemszerűen a saját nyelvén beszél a gyermekeihez. De ahol az ukrán házasfél magyar környezetbe kerül a magyar párja révén, és ott a magyar nagyszülők is magyarul beszélgetnek az unokáikkal, a gyermek is jobban érti, beszéli a nyelvünket. Sokat köszönhetünk a magyar nagyszülőknek.

– Mennyire tudnak magyarul a vegyes házasságból származó felnőttek?

– Inkább ukránul beszélnek, de a 60-70 százalékuk a magyart is érti és használja.

– A vegyes házasságokból származók magyar nyelvtudásával, nyelvhasználatával tehát gondok vannak. Milyen arányban oszlanak meg a községben a színmagyarok, a vegyes házasságokban élők és az ukránok? – teszem fel a kérdést Bák Ferencnek.

– A 2 243 lakost számláló községben a családok 30 százaléka színmagyar, 20-25 százalékuk vegyes, a 40-45 százalékuk pedig ukrán.

– Témát váltva, milyen közösségépítő tevékenységet fejt ki a KMKSZ helyi alapszervezete?

– Jelenleg 321 tagot számlálunk. Augusztus 20-i ünnepségeket szervezünk, az idein már többen vettek részt, mint korábban. Mikulás-napi rendezvényt is tartunk a magyar óvodában, megajándékozva a gyermekeket. Idén nyáron oltási akciót is szerveztünk, autóbuszt béreltünk, és elutaztunk oltakozni a Mezőkaszony–Barabás határátkelőhely magyar oldalára. Novemberben pedig megemlékezünk az 1944. őszi deportálásokról. Tervezzük, hogy a Tulipán Tanodában március 15-i és október 23-i ünnepségeket, október 6-i megemlékezéseket is szervezünk az elkövetkezendőkben. Gondot jelent viszont, hogy a fiatal és a középkorú falusiak 80 százaléka külföldön dolgozik, nemzetiségétől függetlenül, így kevésbé tudjuk elérni a magyar fiatalokat, középkorúakat. A választásokon viszont jól tudunk mozgósítani, a legutóbbi helyhatósági választásokon szép sikert értünk el, még ukránok is voksoltak a magyar jelöltekre. Másfelől azonban ma is tart az asszimiláció, főleg a vegyes házasságokban, mert bár a faluban az ukránok részéről nem tapasztalunk magyarellenességet, a nacionalista kormányzatok politikája az asszimilációt segíti elő, s csak egy kedvező belpolitikai fordulat állíthatná meg azt.

                Lajos Mihály